A világ iszlamizálása? 2017. július 31.

A keresztényüldözésről beszélt Olivier Daske Doeme nigériai püspök a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

A világ iszlamizálása?
A keresztényüldözésről beszélt Olivier Daske Doeme nigériai püspök a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

Az üldözött keresztények megsegítésére létrejött helyettes államtitkárság rendszeresen meghívja a világ különböző pontjain veszélyeztetett helyzetben lévő keresztények képviselőit Budapestre, hogy közvetlenül tájékoztassák a hazai közvéleményt az általuk megélt valóságról. Legutóbb, július 17-én Olivier Daske Doeme, a Nigéria északi részén lévő maiduguri egyházmegye főpásztora tartott előadást. Ez a terület a Boko Haram terrorszervezet révén vált ismertté a világban, a több száz elrabolt fiatal leány esete bejárta a világsajtót – és tegyük hozzá, sajnos puszta szenzáció maradt.

Fodor György prodékán bevezetőjében utalt arra, hogy Magyarországon az állam és az egyház szétválasztva, ugyanakkor összhangban működik egymással mindenben, ami jó és hasznos az egyes ember, a családok, a közösségek, a társadalom és az egyház számára. Ennek a pozitív példának tanújele az az együttműködés, amely az üldözött keresztények megsegítésére létrehozott államtitkárság és a katolikus egyetem között kialakult.
A világ olyan pontján élünk Magyarországon, ahol az egyházak – mint prodékán úr utalt rá – partnerei a kormánynak – kezdte beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Számos közfeladatot látnak el, miközben állami támogatással megújulnak templomaik, az egyházi iskolákban több mint kétszázezer diák tanul. Nálunk béke van, nemcsak azáltal, hogy nyugszanak a fegyverek, hanem a béke együttműködést is jelent. Tudjuk, hogy ahonnan Doeme püspök úr érkezett, másfajta viszonyok uralkodnak. Számunkra elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal kell szembesülniük, a keresztény közösség tagjait, felekezetre való tekintet nélkül, üldözik.
Ehhez képest Európában kegyelmi állapotban élünk. Azért hívtuk meg püspök urat, és hívjuk meg újra és újra az üldözött egyházak vezetőit, hogy tanuljunk tőlük saját életünkre nézve, ugyanakkor keressük a segítségnyújtásnak, az együttműködésnek a módjait. S lássuk, milyen tanúságtételére, bizonyságtételre képesek azok, akiknek nehéz – sokszor kritikus – helyzetben kell kitartaniuk.
Gyermekek, fiatalok, idősek, férfiak és nők szabadságáért folyik a küzdelem. A keresztény hit az egyetlen menedék, az egyetlen bizalom s az egyetlen „fegyver" is. Afrika egyes térségeiben milliók kényszerülnek elhagyni otthonukat a féktelen erőszak következtében. Püspök úr egyházmegyéjében meghaladja a húszezret az árva gyermekek és a megözvegyült asszonyok száma.
A Boko Haram fegyveresei kétszázötven egyházmegyei intézményt, templomokat, iskolákat, kórházakat, kolostorokat romboltak le az elmúlt időszakban, meggyilkolva vagy elűzve, meggyalázva a híveket – ez nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is hatalmas terhet ró mindenkire.
Magyarország az ilyen krízisek enyhítésére hozta létre az üldözött keresztények megsegítésére azt a helyettes államtitkárságot, amely nemcsak a Közel-Keleten, hanem Afrikában is szerepet vállal a szorult helyzetben lévő keresztények érdekében. Úgy ítéljük meg, a világ nagy bajaira, s ezek között a keresztények üldözése sajnos az elsők között van, nem nyújt megoldást a migráció. Nem fogadható el, hogy embereket elüldöznek abból a világból, ahová születtek, ahol élni szeretnének. Ezért ott kell segítenünk, ahol az üldözöttek élnek. Ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk és akarnánk kölcsönösen befogadni egymást. Ezért hívunk meg keresztény fiatalokat Magyarországra egy ösztöndíjprogram keretében, amely idén szeptemberben indul. A Stipendium Hungaricum keretében – mindenféle felekezetre való tekintet nélkül – több mint háromezer ösztöndíjat kínáltunk eddig is a világ – elsősorban – keleti és éli részén élő fiataloknak. Ezeknek a diákoknak több mint a fele moszlim vallású, s második lépésben úgy gondoltuk, létrehozunk egy olyan ösztöníjat, amely kizárólag keresztény fiataloknak szól. Azt szeretnénk, hogy akik idejönnek, Magyarországon tanulnak, a magyar adófizetők pénzén, váljanak országunk barátaivá, s amikor visszatérnek hazájukba, ne csak azzal a tudással segítsenek – orvosként, mérnökként, informatikusként, közgazdászként, agrárszakemberként, stb. –, amelyet megszereztek nálunk, hanem fejlesszék tovább azt a kapcsolatrendszert, amely itt tartózkodásuk idején kialakult.
Örülünk, hogy az egyházak, a szerzetesközösségek vállalják a keresztény fiatalok patronálását. Szeptembertől száz helyet hirdettünk meg nigériai fiataloknak, de ennél jóval többen jelentkeztek az afrikai országból. Ezek a keresztény fiatalok a magyar egyházi közösségekben is otthonra találnak majd. Fontos a bizalom, ugyanakkor fontos, hogy meggyőződjünk arról, valóban keresztények-e ők, ezért is örülünk püspök úr ittlétének, mert személye garanciát nyújt arra, hogy az ő fiataljai érkeznek ide, akiket majd hazavárnak Nigériába, másokat Szíriába, Irakba, hogy támogassák ottani közösségeiket tudásukkal, kapcsolataikkal, mindazzal, amit Magyarországról hazavisznek.
Bízom benne, hogy a következő évben – folytatta Balog Zoltán – a mostani száznál több keresztény számára nyújthatunk ösztöndíjat. Az említett országok fiataljai gazdagíthatják Európa keresztényeit, mert az igaz hit erősebb a félelemnél, az igaz hit jelenti a létezés szabadságát, a félelem nélküli élet ajándékát.
A keresztények üldözése, a vallásüldözés nem a történelmi homályába vesző esemény, amelyen túljutottunk felvilágosult világunkban. Ellenkezőleg, a huszonegyedik század egyik legsúlyosabb globális kihívása a vallásüldözés, amely elsősorban a keresztényeket érinti. Vannak olyan tájai a világnak, ahol a felekezetek békésen élnek egymással, aztán megjelennek azok, akik tüzet gyújtanak, gyilkolnak, felborítják a békés együttélést. Ilyen szervezet a Boko Haram is, amelyről Nigéria esetében beszélnünk kell.
A katolikus egyetemen hadd nyilatkozzam úgy: kegyelmi dolognak kell tekintenünk a segítségnyújtás lehetőségét. Hitbeli nyelven ugyanis ez nekünk juttatott kegyelem. Szekuláris nyelvre fordítva: olyan lehetőség nyílik meg számunkra ezzel, amely megtiszteltetés, s amely majd visszahat ránk. Ősi, nem csak keresztény alaptörvény: amikor segít az ember, maga is egyre nemesebbé és gazdagabbá válik. Ezt várjuk a kormány említett programjától is.
A szlovák Jan Figel, az Európai Unió vallásszabadságért felelős különleges küldötte kijelentette: a Föld minden területe fontos számunkra, szakrális és szekuláris értelemben egyaránt. Ami ugyanis jó, az mindenkinek jó, a magyaroknak, a közép-európaiaknak, s különösen a védtelen, üldözött embereknek, akik aligha hallathatják hangjukat.
Szeretném, ha egyre világosabbá válna, miért fontos a segítségnyújtás a világ jövője szempontjából. Azért, mert a vallásszabadság lakmuszpapír, minden emberi szabadságjog lakmuszpapírja. Ahol a vallást elnyomják, ideológiai, hatalmi meggondolásokból korlátozzák, ott a civil és a politikai jogok egyaránt sérülnek.
A kommunizmus időszakában nekünk, közép-európaiaknak üldöztetésben volt részünk; vagy kollaborált valaki a hatalommal, vagy üldöztetést szenvedett. Amit ma Magyarország kormánya tesz, fontos Európa, a világ számára, hogy ezáltal jobbá, élhetőbbé tegyük a 21. századot. Ne az ideológiák, hanem az emberség domináljon. Ha helyesen értjük ezt, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló – a különbözőségekkel együtt –, hogy az emberi méltóságot tekintve minden ember egyenlő.
A huszadik században számos genocídiummal, népirtással találkoztunk Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt. Most is folyamatos mészárlásnak vagyunk tanúi Közel-Keleten. A vallásüldözést tekintve ma is igen szomorú a helyzet a világon. A Föld mintegy 200 országának negyven százalékában durván elnyomják a vallásszabadságot. Ez az össznépesség hetven százalékát érinti, s a tendencia egyre erősödik.
A korlátozás, az elnyomás az intoleranciától a diszkrimináción, az üldözésen át a népirtásig terjed. Ez nem elmélet, hanem ma is véres gyakorlat! Fontos tudnunk erről, és fontos cselekednünk ellene. Ezért közösen imádkozzunk és dolgozzunk.
A vallásszabadságot Nigériában és más országokban elsősorban nem az állam korlátozza, hanem az úgynevezett nem állami szereplők. S növekszik ezeknek a száma. Ilyen szervezet az Iszlám Állam, az Al Kaida, az Al Nusra, a Boko Haram... Ezek fanatikusok és gyűlölködők. A fanatizmus, a vallási gyűlölet arra irányul, hogy tönkre tegyék mások életét, s ez ellen kell szövetségre lépnünk egymással a humanizmus és a szolidaritás jegyében.
Elismerés a magyar politikának, amely küzd az ilyen természetű gonoszság ellen. A gonosznak azonban hatalmas szövetségesei vannak. Néha nem vagyunk tudatában annak, hogy a mi környezetünkben, Budapest vagy Pozsony utcáin is jelen vannak.
A közöny, a tudatlanság és a félelem – ez a három a legfőbb ellenség. Ha nem érdekel minket, mi folyik a világban, mert elég bajunk van magunknak is, ha nem tudjuk, mi történik Nigériában, nemcsak közönyösek, hanem tudatlanok is vagyunk, s a tudatlanság intoleranciát szül, ami rövid úton konfliktusokhoz vezet. S a konfliktusok következményeit ismerjük.
Ha félünk, rettegünk, mert végül még rákerülünk az ISIS halállistájára, ha nem merjük felemelni a hangunkat, ha nem szólalunk meg a médiában, ha nem állunk ki azok érdekében, akik képtelenek erre, akkor mi is nagy bajba kerülünk.
Ezért szeretném méltatni azt a kiállást, amelyet a magyar kormány és a katolikus egyetem részéről látunk – összegezte Jan Figel. – Amit Olivier Daske Doeme püspök elmond, igen fontos a mi életünk szempontjából is.
Köszönöm Istennek a lehetőséget, hogy itt állhatok önök előtt, s megoszthatom tapasztalataimat az országunk, Nigéria északnyugati részében fekvő püspökségem területén folyó keresztényüldözésről – kezdte előadását Doeme püspök. Köszönet az iszlám militánsok által üldözött testvéreinknek nyújtott segítségért.
Nyolcadik éve szolgálok a maiduguri egyházmegye püspökeként. Akkor vettem át tisztségemet, amikor útjára indult a Boko Haram szekta. Az előzményekhez tartozik, hogy 2006-ban jelentek meg Dániában a Mohamedet kigúnyoló karikatúrák, amely hatalmas visszhangot, felháborodást váltottak ki iszlamista körökben szerte a világon, köztük Nigériában is. Maiduguriben 2006. február 18-án a moszlim fiatalok fellázadtak emiatt. Az ötvenkét keresztény templomból – a kormány hallgatólagos támogatásával – ötvenet megsemmisítettek.
A moszlimoknak – ezt tudnunk kell – átfogó programjuk van: a világ iszlamizálása. Ennek egyik formája a terrorizmus. A világnak ebben a részében – Európában – sajnos kevesen értik ezt.
Tegyük fel a kérdést: a közel-keleti moszlim migránsok miért nem más moszlim országokba vándorolnak ki? Fontos, hogy éppen ide, Európába jöjjenek, említett programjuknak megfelelően!
A Boko Haramot Nigériában a kormány és a nagyhatalmú moszlim vezetők az ország északi részén egyaránt támogatják. Ez utóbbiak célja – az iszlamizálás érdekében –, hogy kormányozhatatlanná tegyék az országot, de ez rejtve maradjon a nemzetközi közösség előtt.
Észak-Nigériában a kormányok korábban is elhanyagolták a moszlim fiatalok oktatását, képzését, és ez tragikus következményekkel járt. Sokan közülük a Boko Haram tagjaivá váltak – és válnak a jövőben is. Ezek a fiatalok elszakadnak a szülői szeretettől, három-négyéves korukban kikerülnek környezetükből, s az iszlamisták brutálisan átnevelik őket. Az ilyen gyerekek könnyű zsákmányai a Boko Haramnak.
A szervezet célja, hogy felszámolja a kereszténységet. A Boko Haram név jelentése is ezt hordozza: a nyugati kultúra és oktatás kártékony. Ezért megszüntetendő minden, ami ehhez kapcsolódik – így a kereszténység is.
2009-től kezdve a Boko Haram tagjai folyamatosan támadják a keresztényeket, megsemmisítik épületeinket, megölik a keresztényeket. A terrorszervezet 2014-ben érte el működése csúcspontját. Ekkor két és fél szövetségi államnyi területre terjedt ki a hatalmuk. Több mint 150 ezer keresztény vált az országon belül menekültté.
A chipoki lányok esete világszerte ismertté vált. Egyházmegyémből rabolták el őket. Néhányan – hála Istennek – azóta kiszabadultak a Boko Haram fogságából, de sokan még mindig rabságban szenvednek. A szervezet azért ölt meg sok keresztény férfit, hogy a feleségeket muszlim asszonyokká tegyék. Több mint ezer keresztény vált ilyen módon áldozattá, mártírrá.
Amikor a keresztény közösségeket megtámadják a fegyveresek, kényszerítik az embereket, hogy csatlakozzanak hozzájuk; akik megtagadják ezt, azokat megölik.
Szeretnék azonban jó hírrel is szolgálni – folytatta a püspök. – A kereszténység eme szomorú kép ellenére sem törhető meg soha. Akik ismerik az egyháztörténelmet, tudják, hogy a római császárok, Néró például és mások, ki akarták irtani az egyházat. Nem sikerült nekik. S nem gondolták, hogy városuk, Róma lesz az egyetemes katolicizmus központja.
Mi ennek mai üzenete? Hiába az üldözés, mégis lehet, hogy Nigéria válik egyszer a kereszténység központjává Afrikában. Azt mondja az Írás: emberi erő nem tudja megsemmisítni az isteni akaratot. Az üldözés ellenére a keresztények nagyon bátrak, elszántak, a folytonos támadások ellenére is eljárnak a templomba. Imánk meghallgattatik, hiszen ha a Boko Haram szándékát tekintjük, már nem élnének keresztények az ország északi részén, mindenki áttért volna az iszlám hitre. Közben a Boko Haram által elfoglalt területek jelentős részét visszafoglalta a hadsereg.
Az egyik legnagyobb probléma országunkban a korrupció. Az iszlám szélsőségeseket már régen le lehetett volna győzni, de voltak olyan katonai vezetők, akik nem akarták, hogy véget érjen a háború, ők ugyanis hasznot húznak belőle. De bizonyos vagyok abban, Isten nem fogja hagyni, hogy az iszlamisták valóban győzzenek.
Doeme püspök ezek után feltette a kérdést: mi ad erőt a keresztények ellenállásához? Jézus Krisztus velünk van, a Szűzanya iránti szeretetünk meghallgattatik. A keresztények számára az eucharisztia jelenti a középpontot.
A főpásztor beszámolt két csodás eseményről. Egy fiatalembert – másokkal együtt – magukkal hurcoltak a terroristák az erdőbe. Ez a férfi folyamatosan imádkozta a rózsafüzért, közben vallásos éneket énekelt. Egy héttel később a Boko Haram tagjai szabadon engedték őt.
Egy másik eset: a család nem tudta, hogy a Boko Haram elfoglalta már településüket. Mire rájöttek, késő volt. Korábban sokan elmenekültek, ők saját házukban estek csapdába. Az apa, az anya és a gyerekek folyamatosan imádkozták a rózsafüzért, olvasták a Szentírást. S a Boko Haram tagjai nem léptek be a házba, pedig az volt a szokásuk, amikor elfoglaltak egy települést, hogy minden házat végigjártak. A család hónapokig élt így, imádkozva, s közben nem fogyott el az élelmük és a vizük, majd a katonaság végre felszabadította a területet.
Önmagáról szólva a püspök megemlítette: – Városomban mindig fehér reverendát hordok, püspöki főfedővel. Ennek ellenére a Boko Haram még nem ölt meg, amikor pedig tudjuk, hogy a papokat, püspököket meggyilkolják, nemcsak nálunk, hanem Irakban és másutt is. De életben maradtam, mert Jézus Krisztus és a Szűzanya vigyáz rám és paptestvéreimre.
Időközben sokan visszatértek a menekültek közül, ugyanakkor humanitárius válsághelyzet alakult ki: nincs hol lakniuk, hiányzik az élelem, a gyógyszer... Az egyház az egyetlen szervezet, amely segít nekik ebben a helyzetben.
A kormány nemigen támogatja a belső menekülteket, a kapott segélyeket saját hasznukra fordítják az állami bürokrácia emberei. Doeme püspök az előttük álló programként megemlítette, hogy anyagilag és lelkileg egyaránt újjá kell építeniük az egyházmegyét. Ehhez segítségre van szükségük Európából és máshonnan is – folytatta. – Kérjük az önök imáit és anyagi támogatásukat. Erről szól mostani küldetésem Magyarországon.
Köszönöm a magyar kormánynak, s mindenkinek, aki segít nekünk. Sokszor jártam Európában, de ilyen megértő és segítőkész módon még nem fogadtak. Egyházmegyém tavaly volt ötvenéves, Isten segítségével idén novemberben ünnepeljük meg ezt. Reményeim szerint egyben a gonosz elleni győzelmet is ünnepelhetjük. A Boko Haram démoni, s az Úr nem engedheti, hogy démoni szellemek uralkodhassanak.
Mi imádkozni fogunk önökért, magyarokért, európaiakért, hogy túljussanak saját problémáikon, elsősorban a liberális-szekuláris ideológia szorításán, s együtt győzedelmeskedhessünk a gonosz felett.

x