„A nagy háború vége és az Egyház Közép-Európában” 2018. október 19.

A velencei Studium Generale Marcianum Kánonjogi Kara nemzetközi tudományos szimpóziumot szervezett október 19-én az I. világháború befejezésének centenáriuma alkalmából.

A konferencia megszervezésében közreműködött a római Pápai Magyar Intézet és Magyarország Szentszéki Nagykövetsége. A velencei kánonjogi fakultás nevében a konferencia főszervezője, Giuliano Brugnotto dékán köszöntötte a szimpózium résztvevőit és a megjelenteket. A két szesszióból álló tudományos eszmecsere első szessziójának elnöke Bernard Ardura O.Praem., a Pápai Történelmi Bizottság elnöke volt. Bevezetőjében elmondta: a nagy háború következményei alapvetően átrendezték a politikai, gazdasági kereteket, valamint az Egyház és az emberek életeinek kereteit az egész világon; magában hordozták a még több emberáldozatot, embertelenséget és kegyetlenséget hordozó újabb háborút; sőt, lezárásának hatásai mind a mai napig tartó fájdalmat jelentenek. Bernard Ardura kifejezte meggyőződését, hogy száz évvel az események után lehetséges jóval objektívabb, egyik fél felé sem elfogult megállapításokat tenni, a rendelkezésre álló levéltári és további elsődleges források alapján.

Az első előadást a házigazda, Giuliano Brugnotto tartotta az első kánonjogi kodifikáció (1917) és a modern állami jogalkotás összehasonlításának témájában. Ezt követően Gianpaolo Romanato, a Padovai Egyetem professzorának előadása hangzott el, amely a háborút követően kialakult közép-európai konfliktusokat, fegyveres konfliktusokat és forradalmakat elemezte. John Ickx, az Apostoli Szentszék Államtitkársága történeti levéltárának igazgatója az I. világháborút követő – a Szentszékkel kötött – konkordátumok tartalmát és jellegzetességeit elemezte, különös tekintettel a lezajlott háborúnak a dokumentumok szövegére gyakorolt hatásaira. Az első szesszió nyitó szekciójának utolsó előadójaként Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora XV. Benedek pápa béketárgyalásait, a pártatlan közvetítői státusz nemzetközi jogi nehézségeit és az Osztrák-Magyar Monarchia végső időszakát mutatta be, a kortárs diplomáciai levelezés, a Szentszék humanitárius tevékenységének adatai, IV. Károly békekísérletei, valamint a halálos áldozatok, a sebesültek és a fogságba kerültek számadatainak ismertetésével.

A második szekcióban kapott helyet Fejérdy András, a PPKE és az MTA Történeti Intézetének képviseletében, Katolikus egyetemesség és nemzeti széttagoltság Magyarországon és Közép-Európában az I. világháború után című előadásával. Ebben sajátos hangsúly került az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása utáni katolikus egyházmegyék egyedi helyzetére, valamint az egyes megyéspüspökök szerepének bemutatására. A délelőtti szesszió lezárásaként Valerion Perna, a római La Sapienza Egyetem professzorának előadására került sor, amely egy konkrét területet, a Baltikum helyzetét vizsgálta, mind egyházi, mind politikai, mind nemzetközi jogi szempontból.

A második szesszió levezető elnöke Eduard von Habsburg, Magyarország szentszéki nagykövete volt. A szesszióban négy előadás hangzott el: Miha Šimac, a Ljubljanai Egyetem tanára néhány szlovéniai plébánia „historia domusa" alapján beszélt a Szlovéniában 1918-1919-ben kialakult társadalmi, politikai és egyházi helyzetről. Luboslav Hromjak, a Rózsahegyi Katolikus Egyetem képviseletében, Pyrker János László velencei pátriárka, majd egri érsek (1772–1847) személyének jelentőségét elemezte. Roberto Scagno, a Padovai Egyetem professzoraként alapos részletességgel vázolta fel a Katolikus Egyház helyzetét a háború utáni Románia területén, beleértve az 1927-ben az Apostoli Szentszékkel megkötött konkordátum előzményeit, tartalmát és következményeit. A konferencia záró előadásában Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára mutatta be a római Pápai Magyar Intézet létrehozásának és működésének sajátos jelentőségét.

x