"Kicsiny kezedbe fogd bele pára életemet" - a PPKE karácsonyi ünnepsége 2019. december 20.

Az advent, az Úrvárás utolsó napjaiban, december 19-én került sor az egyetem központi karácsonyi ünnepségére. Kuminetz Géza rektor atya adventi gondolataival karácsony lényegét világította meg.

„Jézus azért jött közénk, hogy újjászülessünk, igazabb emberekké váljunk. Minden erőfeszítésünkkel igyekezzünk hozzá hasonulni, a külsőségeken túlhaladva, mindinkább belsőleg. Ez bizony erőfeszítést igényel tőlünk."
A keresztény lét, folytatta a rektor atya, úgy tűnhet, nem ígér nagy sikereket. „A világ fiai gyors, látványos sikereket kínálnak, Krisztus fiai ezzel szemben nem ígérik ezt a krisztuskövetőknek, ugyanis hosszabb távon jelentkeznek az eredmények, mégpedig személyiségünk minőségében. Életünk első felében inkább küzdelmes az életünk, de ez segít hozzá, hogy Krisztus növekedjék bennünk, mi meg kisebbedjünk. Életünk második felében már felhőtlenebb a keresztény élet, szemben a világ fiainak életével, mert amikor kialakult a krisztusi lélek a személyiségben, ez minden nagy nehézségen átsegíti az embert, aki így igazi önértékre tehet szert, ugyanis valaki lett, Krisztus tette valakivé, talán úgy is mondhatjuk: második énjévé."
A dalami láma egyik nyilatkozatában – idézte Kuminetz Géza atya –, amikor megkérdezték tőle, mi a leginkább meglepő az emberiség életében, különösen Nyugaton, a következőt válaszolta: maga az ember. S meg is indokolta. Azért, mert élete első felében föláldozza egészségét, hogy pénzt keressen, élete második felében pedig a pénzét áldozza föl, hogy visszaszerezze az egészségét. S mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, elfelejti élvezni a jelent, folytatta a vallási vezető. Az eredmény pedig az, hogy nem él sem a jelenben, sem a múltban, sem a jövőben. Úgy él, mintha sohasem halna meg, s aztán úgy hal meg, mintha sohasem élt volna. „Mintha a legfontosabb, az igazán személyes, a szeretet maradna ki erőltetett menetéből, a modern, posztmodern, talán poszthumánnak nevezhető életből."

A szeretet ünnepének közeledtével a leginkább aktuális kérdés: mit jelent szeretni? Honnan forrásozik a szeretet? „Mert minden látszat ellenére ez az ember legmagasabb rendű tette. A szeretetre való képessége határozza meg életvitelét, karakterét."
A gondolkodást a gondolkodás révén, az akarást az akarat révén, a szabadságot a szabadság révén tanulhatjuk meg. „A szeretettel is így vagyunk: a szeretet csakis a szeretet által tanulható meg."
Nehéz szeretni, folytatta a rektor atya a gondolatot. „De éppen azért vagyunk itt a földön, hogy tudjunk szeretni. Ez az emberlét beteljesedése."
De kit vagy mit és hogyan szeressünk? „Szerethetjük a szakmánkat, de mások inkább úgy látják, szakbarbárok vagyunk. Szerethetjük gyermekeinket, mások azt mondhatják erre, elkényeztetjük őket, vagy túl szigorú nevelési elveket követünk. Szerethetjük a hazánkat, egyesek erre azzal válaszolnak, hogy az ilyen ember veszélyes nacionalista. Szeretheti valaki – úgymond – az egész emberiséget, de mások éppen úgy látják, gyűlöletet táplál a mellette élő ember iránt. Szerethetjük önmagunkat is, erre azt halljuk, önzők vagyunk; vagy más összefüggésben túlságosan altruistának tartanak, aki fél érvényesíteni még jogos igényeit is. Szerethetjük egyházunkat is, de mások lehet, hogy úgy ítélnek meg minket, hogy ennek az egyháznak a nevében készek vagyunk akár egy vallásháború kirobbantására is."
Az említett példákban a szeretet torzulásaival találkozunk. Mit jelent tehát igazán szeretni? Ezt Krisztus mutatja meg igazán, nemcsak a krisztushívőknek, hanem minden embernek. „A krisztusi szeretetben testvérré válhat valamennyi ember, bármely nép fia legyen is, mivel ugyanannak a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei, ezért mindenkit, még az ellenségünket is embertestvérünknek kell tekintenünk."


Ha nem így viszonyulunk embertársainkhoz, a gyűlölet lángját könnyű éberen tartani szívünkben. Elhitetjük önmagunkkal, hogy a másik valami megbocsájthatatlant követett el. „Pedig mindent meg lehet bocsájtani. Igaz, ehhez meg kell érlelődnie szívünkben az igazi bocsánatnak."
A szeretetnek valódi, torzítástól mentes, fölülmúlhatatlan formája, illetve forrása a krisztusi szeretet. A szeretet önmagában nem növekedik bennünk feltétlenül helyes módon és irányban. „Kell az igazi ikon, kell az igazi tanítómester. Aki találkozik Krisztussal, azonnal ráébred: szeretik őt, s ő is hasonló módon szeretne szeretni. Ez a legfelszabadítóbb érzés és életprogram."
Ha a mai ember átérezné, hogy szeretik, el tudná hinni azt, hogy a mennyei Atya mindenkit szeret, Krisztusban, Krisztussal és Krisztus által, akkor akármilyen sanyarú lenne is a sorsa, szívébe mégis békesség és igazi szabadság költözne.
A hormonok szintjén ma divat a boldogság és a szeretet keresése. De ha ilyen felszabadító dolog a szeretet, tette fel a kérdést a rektor atya, miért járnak olyan kevesen ennek helyes ösvényén? „Miért állította János apostol, hogy a világ nem fogadta be és ma sem fogadja be a Szeretetet, Krisztust, a világ világosságát? Mert amilyen egyszerű, áttetsző, letisztult az igazi szeretet, olyan rögös az út a birtoklásához és a megtartásához."
A keresztény aszkézis és misztika ezért beszél a lélek kettős sötét éjszakájáról. Ahhoz, hogy valaki eljusson a szeretet nagy misztériumához, át kell jutnia a két sötét éjszakán. A szeretet ösvényén tehát mindig áldozatot szükséges hoznunk. „Ha elfogadjuk Krisztus szeretetét, életünk további részében egyre inkább szembesülünk az Ő kérésével: miután szenvedett értünk, most arra kér minket, hogy mi is képesek legyünk szenvedni érte. Mert ebben áll a szeretet lényege, sőt, ha kell, életünket is képesek legyünk odaadni szeretetből."
Annak a Krisztusnak az evilágba jövetelét ünnepeljük minden karácsonykor, aki azért lett emberré, azért született közénk, hogy nekünk igazibb, gazdagabb életünk legyen. „Szeretetben gazdag életünk legyen, ha anyagi szempontból talán szegények vagyunk is. Tanuljunk tőle szeretetet, az Ő végtelen szeretetéből, s akkor életünk nemcsak gazdagabbá válhat, hanem másokat is gazdagítóvá tehet."


Az adventi gondolatok után került sor a rektori elismerő oklevelek átadására. A következők munkáját ismerték el kiemelten: Bajkai-Németh Eszter Bernadette (Oktatáskoordinációs Osztály), Csabainé Perneczki Judit (Beruházási Osztály), Csurgai Márta (Oktatáskoordinációs Osztály), Gáti Zita (Központi Tanulmányi Osztály), Geréné Hegedűs Márta (Külügyi Igazgatóság), Jancsovics Magdolna (Pályázati Osztály), Juhász Zsuzsanna (Kontrolling Osztály), Király Gáborné (Humán Erőforrás-gazdálkodási Osztály), Meskó Dóra (Beruházási Osztály), Meskó-Makovics Adrienn (Humán Erőforrás-gazdálkodási Osztály), Németh Julianna (Beszerzési Osztály), Perényi Péterné (Számviteli és Pénzügyi Osztály), Rec Tamás (Informatikai Osztály), Susztárné Feke Anikó (Pályázati Osztály), Tarsoly Gábor (Üzemeltetési Osztály).
Az egyetem Boldog Özséb Színtársulata régi magyarországi betlehemes játékot adott elő. A 17 – 18. századi iskoladrámák szövegéből összeállított jelenetet Jézus születéséről barokk zeneművekkel kísérte a PPKE oktatóiból, hallgatóiból és barátaikból álló kamaraegyüttes.
Az ünnepség befejezéseként Kuminetz Géza atya felolvasta Takács Gyula atya, a Hittudományi Kar biblikus oktatójának verses formában írt elmélkedését:

A Jászol körül
sugárzó Fényben
öt Fohász térdepel
öt lélek lobog imát:
Mária, az Anya
József, az Igaz
Egyszerű Pásztor
Bölcs Király
és Bégető Barom. –
Mindőjük mellé odatérdelek
velük fohászkodom:
ujjongok
kérlelek
ünnepelek
teszek hitet
és bégetek.

Mária, az Anya
Magasztalja lelkem az Igét
ujjongja szívem:
Itt Van az én Istenem
Itt Van Jelen
Enyém, Egyetlenem
átölel hitem –
Nemcsupán nézdegél,
de csókkal simogat:
A SZERETET
egyél kicsinyem
Jelenlétednek jelen legyek én
étkezd a szeretetet,
amivel HISZLEK Tégedet.
Magasztald, ó lelkem,
ujjongd az Igét.

József, az Igaz
Igének fénye –
kegyelem,
ragyogj át a lelkemen.
Világíts bennem
Tiszta Fény,
étkem, éltem, örömöm legyél.
Éjemből Magadhoz –
Napba vezess:
Mesterem – IGE – Pásztorom
ISTENEM!

Egyszerű Pásztor
Az Igét ünnepelem –
Fényt tart durva kezem
törékeny sejtelem suhan át
a lelkemen
ragyog bennem-körülem:
ismerem – Ő az életem.
Az Igét ünnepelem
ajkam énekel,
és Igét zeng két kezem
Ő az örömem,
bátorság, vigasz
erőm, jóbarát
Itt Van velem –
az Igét ünnepelem.

Bölcs Király
Az Ige Éjjelén
amikor Csend a Szó,
a Fény kevés Mécsvilág
pislogó,
az Úr Szolga lett –
ott, az Éjszakán
a Csend Szavát megérteni,
a sötétben Világító Fényt
ismerni meg,
imádni a Királyt, kinek
Országa nem innét való:
ezért járok én úton – úttalan
Őt keresem szüntelen
az Ige Éjjelén.

Bégető Barom
Mondhatom-e mondhatatlan
Szent neved?
de hallgatni tud-e néma
tekintetem?
hisz vakon látlak Tégedet
némán megszólítlak Istenem
tud-e hallgatni ajak,
ha Jelenléted megjen?
bénán feléd lépdelek –
mert a Te Kezed tart engemet,
ajkam imára nyitja szent kegyed
szemem érinti tekinteted.
Vakon és némán – én szegény
Eléd térdelek
kicsiny kezedbe fogd bele
pára életemet.

x