Rektori elismerések a járványhelyzetben nyújtott rendkívüli teljesítményekért 2020. június 11.

Egyetemünk két kiváló munkatársa részesült ma rektori elismerésben.

Molnár Anett, az Életvezetési Tanácsadó Központ pszichológusa a koronavírussal kapcsolatos helyzetben folytatott pszichológiai tanácsadói tevékenységéért, Mandácskó Zoltán pedig a koronavírus járvány idején tanúsított áldozatos, fáradhatatlan és magas szakmai színvonalú munkájáért vehette át az oklevelet.

Dr. Frivaldszky János, külügyi és tudományszervezési rektorhelyettes a Rektori Tanács tagjainak részvételével zajló ünnepségen először Pázmány Péter szavait idézte, majd kiemelte: „Rendkívüli hivatás pszichológusnak lenni. A lelkisegély szolgálat megszervezését és működtetését önkéntesként úgy vállalták, hogy se a jelentkezők számát, se a kialakult helyzet végét nem lehetett előre tudni. A szolgálat munkatársai eredményesen helyt álltak, köszönet ezért valamennyiüknek, s kiváltképp vezetőjüknek."

Anett nem számított az elismerésre, így - elmondása szerint - az teljes mértékben megérintette. Úgy véli, a pozitív visszajelzés különösen nagy motiváló erőt jelent számára, amely további tevékenysége és az Életvezetési Tanácsadó Központ működtetése során egyaránt segíteni fogja.

A másik rektori elismerést a távolsági oktatásra való átállásban tanúsított kiemelkedő munkájáért, valamint példaértékű jobbító és javító tevékenységéért Mandácskó Zoltán kapta. Dr. Komáromi László, oktatási rektorhelyettes méltatásában köszönetet mondott mindazoknak, akik a járványidőszakban a folyamatos minőségi oktatás technikai hátterét biztosították. Ahogy a rektorhelyettesi beszédben elhangzott: „Ebben a tanulmányi félévben egy különleges helyzet adódott, ami tulajdonképpen most is tart. Egyik pillanatról a másikra kellett távolléti oktatásra átállnunk. A különleges helyzetekben derül ki igazán, hogy az ember kikre számíthat. Az átállás lehetetlen lett volna olyan munkatársak támogatása nélkül, mint amilyen Zoltán, aki segítőkészen, önzetlenül, kiemelkedő szakmai kompetenciával, mindent odatéve igyekezett segíteni."

Zoltán bevallása szerint nem is gondolt arra, hogy a munkájuknak köszönhetően bármiféle elismerést kap, mert úgy érezte ez a feladatuk, amit meg kell oldani. Számára a legnagyobb elismerés, hogy amin kollégáival együtt az elmúlt hónapok során oly sokat fáradoztak, az kiállta az idő próbáját.

Mindkettőjüknek szívből gratulálunk az elismeréshez!

x