Kéziratok nyomában 2019. május 29.

Scriptorium-konferencia Egerben

A harmadik alkalommal megrendezett Scriptorium-konferenciának az Egri Érseki palota Turisztikai Látogatóközpontja adott helyet május 22-23-án. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Klasszika Filológia Tanszéke, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, a Váci Egyházmegyei Könyvtár és az Egri Főegyházmegye szervezésében a tudományos tanácskozáson – a liturgiatörténeti előadások mellett – magyar és külföldi, elsősorban kéziratos források tanulmányozásával hangzottak el magas szakmai színvonalú előadások. A konferenciát köszöntötte Ternyák Csaba egri érsek.

Magyarország területe a középkori kódexállomány fennmaradása szempontjából nem tekinthető szerencsésnek – kezdte előadását Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora. Értekezésében kritikai megjegyzéseket tett a magyarországi eredetű – provenienciájú – középkori kánonjogi kéziratállománnyal kapcsolatban. A háborús események, tűzvészek és más okok következtében az iratállomány jelentős része elpusztult, illetve külföldre került.
Szuromi Szabolcs emlékeztetett arra, hogy a kódextöredékek kutatása az 1980-as években vett lendületet, és elsősorban Mezey László nevéhez fűződik. „Ez kiegészült Erdő Péter kutatásaival, aki 1988-ban tette közzé első önálló összegezését Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon címmel, először olasz nyelven." Ezt a munkát 1992-ben folytatta, eredményét a Részleges egyházjog forrásszövegei a Magyarországon őrzött középkori kódexekben című műben adta közre. A kutatások ma is folynak, s ebben tavaly óta hivatalosan is részt vesz a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpontja.

Szuromi Szabolcs
Az előadó a továbbiakban kitért a 18-19. századi könyvtári anyagra, s ebben az állományban a kötéstáblákból kibontott töredékkutatásra. „Az így feltárt középkori töredékek anyaga jelentős kritikai vizsgálatot kíván meg mind a proveniencia (származási hely), mind a possessor (tulajdonos) tekintetében."
A Pázmány egyetem kutatói mellett más egyetemek és tudományos műhelyek szakemberei is előadtak. Ivancsó István, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára a magyar görögkatolikus egyház legelső teljes liturgiafordításáról értekezett, Hubert Ildikó irodalomtörténész Baróti Szabó Dávid kéziratos, részben kiadatlan verseit elemezte.
Nagy László emeritus professzor (PPKE) Nagy Ignác, a tizennyolcadik században élt székesfehérvári püspök kéziratban fennmaradt népénekes könyvét ismertette, összevetve a püspök korábban is ismert munkáival.
Egy – feltehetően a12. századból származó – liturgikus könyvet ismertetett Horváth Balázs, az MTA -ELTE Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoport tagja. A kötet a 14. századra a zágrábi székesegyházba került, s ma is ott őrzik, az Érseki Könyvtárban. „A kódex a magyar liturgiatörténet legrégebbi könyveinek egyike..."
A 16. századból fönnmaradt kéziratos püspöki reformliturgia Mossóczy Zakariás püspök nevéhez fűződik. Varga Benjámin, az ELTE BTK Vallástudományi Központ, Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoport tagja az említett művet elemezte előadásában.
A kéziratos kántorkönyvek egyedi szövegei – Dékány Vanda, a PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója ezzel a címmel értekezett, s mint hangsúlyozta, a szentekről szóló népénekeket helyezte vizsgálódása fókuszába.
„A Veszprémi pontifikále a középkori liturgia egyik legfontosabb hazai emléke." Szaszovszky Ágnes, az ELTE BTK Liturgiatörténeti Kutatócsoport / Ókortudományi Intézet munkatársa előadásában hangsúlyozta: „A Veszprémi pontifikáléban számos különleges, ritkán használatos szertartás rendje található meg, amilyen például a koronázási ordó, a püspök- és apátszentelés..."
Figyelemreméltó naplót ismertetett Zombori István történész. K. Szydlowiecki lengyel kancellár a történelmi tudatban háttérbe szorult 1523-as, Sopronban, Bécsújhelyen és Pozsonyban tartott nemzetközi konferenciáról tudósít naplójában. Ezen a találkozón a Német-Római Birodalom, Magyarország, Csehország és Lengyelország uralkodói, illetve magas rangú képviselői vettek részt.
Huszadik századi témát választott Mátyus Norbert, a PPKE BTK oktatója. Babits Mihály Isteni színjáték-fordításának kéziratait elemezte, majd ismertette Babits fordítói munkájának két évtizedes történetét.
Verseghy Ferenc pálos szerzetesnek fennmaradt néhány kézirata, amelyek prédikációihoz készített jegyzeteknek tekinthetők. „Előadásomban elsősorban azt vizsgálom, hogy a fellelt anyagok tükrében milyen lehetett a pálos hitszónokok prédikációszerzési gyakorlata" – összegezte Maczák Ibolya, az MTA – PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.
Az Eszterházy Károly Egyetem docense, Miskei Antal Ráckeve egykori (1580-as évek) lelkésze, Skarica Máté elfeledett teológiai kéziratának keletkezési körülményeit és történeti hátterét mutatta be – az említett kéziratot egyesek Pázmány Péter Az isteni igazságra vezérlő kalauz című művének bírálatához kívánták felhasználni.
Tuhári Attila, a PPKE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója egy 19. századi, püspöki levéltári iratanyagban fennmaradt Persius-allúziót (utalást) elemzett, abból a szempontból, hogy „miként reflektál antik forrásszövegére, illetve milyen további antik szöveghelyekkel teremt kapcsolatot, milyen párhuzamokat elevenít vagy eleveníthet fel – kétségkívül akaratlanul – a mai olvasóban".
Johannes Müller, a tudománytörténetben Johannes Regiomontanus néven ismert kiváló matematikus és csillagász magyarországi működése idején készítette el Tabulae directionum című munkáját, amelyet Vitéz János esztergomi érseknek ajánlott. Ennek az ajánlásnak a vizsgálata állt Ekler Péter, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Levéltártudományi Szakkönyvtár főlevéltárosa előadásának középpontjában.
Lakatos Andor, a kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetője a 19. század egyik meghatározó alakjának, Haynald Lajos bíboros, kalocsai érseknek még szemináriumi tanár korában tett hosszabb nyugat-európai útján született naplóját ismertette.
Ugyancsak egy főpap utazásához kapcsolódott Kristóf Ilona, az Esterházy Károly Egyetem tanárának előadása. Estei Hippolit egri érsek (16. század) itáliai utazására vonatkozó számadáskönyv összehasonlító ismertetését adta elő.
Régről ismert Donato Aretino esztergomi helynök beszámolója „az 1496-os budai országgyűlésen kitört zavargásról, ezt kapcsolta egybe Neumann Tibor a közelmúltban egy Milánóban digitalizált, datálatlan dokumentummal, amely egészen más megvilágításba helyezi az eseményeket." Ez volt Domokos György, a PPKE BTK Olasz Tanszéke docensének témája.
Az ulmi domonkos szerzetes, Felix Fabri 1480-ban és 1483-ban szentföldi zarándoklaton vett részt. „Útjairól latin, majd német nyelvű útleírást készített" – G. Molnár Péter, a PPKE BTK oktatója ezen szövegek különböző variánsait vizsgálta előadásában.
Az Esztergomi Prímási Levéltárban található egy 1715-ből származó anyag, amely a bacsfa-szentantali (Csallóköz) könnyező Szűz Mária képre vonatkozik. „A dokumentumok gazdag gyűjteménye azon különböző személyek és írnokok kéziratát foglalja magában, akik a véres könnyezés eseménye és a kegyhely természetfeletti jellegének egyházi elismerése közötti időben hivatottak voltak az ügyet vizsgálni." Ezekről a barokk-kori kéziratokról adott elő Schranko László, az ELTE BTK doktori iskolájának hallgatója.
Szilágyi Csaba, a PPKE BTK prodékánja az óbudai Szent Péter és Pál főplébánia-templom történetéhez szolgált adalékokkal. Előadása középpontjában az 1756-os canonica visitatio állt, s az ezzel összefüggő forrásanyag vizsgálatával – mint fogalmazott – „két célt szeretnék elérni: szükséges egy olyan módszertani füzet bemutatása, amely segíti a 18-19. századi kéziratosság tanítását, hiszen ma már kevesebben tanulnak latinul, ha igen, akkor a klasszikus latint tanulják, és a latin szakos tanárok is küzdenek a latin nyelvű dokumentumok feldolgozásakor. A másik célom már szakmai: mivel 1749-re épült fel az új plébániatemplom, így az 1756-os canonica visitatio a legfrissebb leírást tartalmazza az új templom akkori állapotáról, plébánosáról, iskolaigazgatójáról stb."

Szilágyi Csaba
Az előadó összegezésként megállapította: „Az óbudai canonica visitatio is alátámasztja: a vizitációk egymást követő, évszázadokat felölelő jegyzőkönyveiből a helytörténész megtudhatja nemcsak a templom, a plébánia, az iskola alapításának, építésének idejét, hanem a hely vallási megoszlásának, népessége kialakulásának történetét is... következtethet a falu gazdasági erejére, a földek termőképességére, az általános viszonyokra."
A domonkos nővérek 1868-tól az 1950-es szétszóratásig vezetett kéziratos krónikáját és az egyes házak történeteit kutatta a kongregáció 150 éves évfordulója alkalmából Kerekes Ibolya (MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport). Előadásában a kőszegi anyaház történetét mutatta be.
Az Egri Főegyházmegyei Levéltárban több szerzetesrend historia domusát őrzik. Urbán Márta levéltáros előadásában a jezsuiták és a minoriták kéziratos anyagának elemzésével elsősorban azt vizsgálta, „miként járulhatnak hozzá a szerzetesi historia domusok a várostörténet írásához".
Gilányi Magdolna, a PPKE BTK doktorandusz hallgatója Bőle Kornél domonkos szerzetes (1887 – 1961) kéziratos visszaemlékezéseit vizsgálta. „A rendkívül gazdag anyag forrásul szolgálhat főként a két világháború közötti időszakról... A hagyaték nem csupán a domonkos szerzetes életének rekonstruálásához nyújt segítséget, hanem a domonkos rendtörténet és az egyháztörténet számára is szolgálhat adatokkal."
Baranyi Pál, a 17-18. század fordulóján élt jezsuita szerzetes kéziratos hagyatékát elemezte Vass Csongor, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár – Érseki és Főkáptalani Levéltár munkatársa.
Moys Gábor plébániai kormányzó (Kisterenye) Varga Mihály váci egyházmegyés pap munkásságát választotta előadása témájául. „1896-ban adták ki először Örök imádás című imakönyvét, amely igen nagy hatással volt korának népi vallásosságára. Manapság is több helyütt használják ezt az imakönyvet..." Az előadó elsősorban a papnövendék kéziratos, eddig kiadatlan szövegeivel foglalkozott.

Maróth Miklós
Maróth Miklós professzor emeritus (PPKE BTK), akadémikus három olyan, az Egyetemi Könyvtárban őrzött kéziratos dokumentummal – licentiával – foglalkozott értekezésében, amelyek bepillantást engednek a muzulmán mecsetek életébe és egyben tanítási módszereikbe. „Ugyanakkor tudni kell, hogy ilyen licentia feldolgozása a szakirodalomban nem található meg."
Az ELTE BTK doktorandusza, P. Kocsis Réka előadásának témáját a következőképpen foglalta össze: „A 15-16. századból fennmaradt 45 ómagyar nyelvemlékkódex scriptorai közül húszan a szövegek másolása mellett a margón is hagytak hosszabb-rövidebb különféle bejegyzéseket, amelyek összegyűjtése és rendszerezett vizsgálata mindez ideig még nem történt meg."
A 17-18. századi boszorkányperes tanúvallomások kéziratait vizsgálta nyelvtudományi szempontból Varga Mónika, az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa.
Dömötör Adrienne, az MTA Nyelvtudományi intézet főmunkatársa a kései ómagyar időszak nyelvemlékeit elemezte. „...annak feltérképezésére vállalkozom, milyen nyelvemlékek maradtak fenn nyomtatott kötetekbe együttesen bekötött üres leveleken vagy akár önálló ívfüzetekben..."
Milyen mértékegységek szerepelnek az ómagyar bibliafordításokban? Bácsi Enikő, az ELTE BTK doktorandusza ebből a szempontból tekintette át elsősorban a Müncheni- (1466), a Döbrentei- (1508) és a Jordánszky-kódex (1514-19) evangéliumfordításait.
Egy kevéssé ismert 10. századi muszlim történetíró „több száz fólió hosszúságú műve első mintegy tizedének kritikai kiadását" készítette el Schönléber Mónika (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete). Erről a munkáról és néhány tanulságáról számolt be előadásában. Csorba Zsuzsanna, ugyancsak az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete munkatársa egy 15. századi arab orvosi feljegyzés kéziratának kritikai feldolgozását végezte el: „... az arab orvostudomány egy kevéssé kutatott részterületének, az utazók számára írt útmutatóknak a vizsgálatát választottam".

Takács László
A konferencia szervezésében jelentős részt vállalt Takács László, a PPKE BTK tanára, a konferencia Varga Lajos váci segédpüspök zárógondolataival fejeződött be.

x