Kránitz Mihály: A csodálatos jel

Részleteket olvashatunk a kötetben Ferenc pápa A csodálatos jel című, 2019-ben írt leveléből, amelyben összefoglalta gondolatait a kisded Jézus jászláról és a családi betlehemállításról. A szentírás-magyarázatok Jeges Mirjam kármelita nővér Árnyékában kívántam élni című könyvéből származnak.

Kránitz Mihály elmélkedésében karácsony nagy ajándékának nevezi, hogy a mindenható Isten egyszülött Fiát látható alakban küldi el hozzánk. Beteljesül a próféták ígérete, hogy egyszer majd eljön a Szabadító, a Messiás, és teljesül a szívünk mélyén lévő vágy: az Istennel való találkozás. Bár Jézus kétezer évvel ezelőtt már megszületett Betlehemben, számunkra akkor jön el, ha beengedjük a szívünkbe. „Ő mindig ajtónk előtt áll, és kopogtat. Nem halogathatjuk az időt, hogy majd foglalkozunk vele, hanem ha felismertük az igazságot, akkor azonnal cselekednünk kell. Földi életidőnk ugyanis véges.”

Az itáliai Greccióban Assisi Szent Ferenc 1223-ban megkérte János nevű gazdag, ám rendkívül szerény és imádságos életet élő barátját, hogy rendezzenek be egy barlangot, állítsanak fel ott egy jászlat, hozzanak szalmát, szamarat és ökröt, s hívják oda a pásztorokat – élő alakokkal elevenítsék fel Jézus születésének szent eseményeit. A Szentatya felidézi, hogy Szent Ferenc első életrajzírójánál, Celanói Tamásnál olvashatjuk, hogy az első betlehemezés éjszakáján az egyszerű és megható jelenethez egy csodálatos látomás ajándéka is társult: az egyik jelenlévő magát a kisded Jézust látta a jászolban feküdni. Abból az 1223-as karácsonyi betlehemből „mindenki kimondhatatlan örömmel telve tért vissza otthonába”.

A lelki olvasmányban Mirjam nővér kiemeli: Mária teremtményi mivoltára és szolgálatkészségére, örömére mutat rá, amikor azt mondja Gábriel arkangyalnak: „Történjék veled szavaim szerint.” A kármelita nővér szerint ez valójában azt jelenti: „Csinálj velem azt, amit akarsz!” Egyúttal idézi Maurice Zundel svájci teológust: „Nem a menetelő tömeg, nem a támadásra fölfegyverzett hadseregek, nem is a nagy megmozdulások fogják eldönteni a világ jövőjét, hanem Isten titkos párbeszéde egy fiatal lánnyal.”

Kránitz professzor leszögezi: a földi élet igazi célja, hogy eljusson az istenfiúságra. Amikor Isten megteremtette az embereket, akkor „barátainak” tekintette őket. Ha az értelem és a hit fényességét is megkaptuk ajándékba, akkor nemcsak logikailag kell elfogadnunk, hogy Isten a világmindenség és az ember teremtője, „hanem az értelem fényénél felismerve magasztalnunk kell Istent jóságáért és emberszeretetéért”.

Ferenc pápa felhívja a figyelmünket, gondoljunk arra, hányszor veszi körül csillagtalan éjszaka életünket. Ám Isten ezekben a reménytelennek látszó időszakokban sem hagy magunkra bennünket, hanem nyilvánvalóvá teszi magát, hogy válaszoljon a létünk értelmét érintő legalapvetőbb kérdésekre: „Ki vagyok én? Honnan jövök? Miért születtem ebbe az időbe? Miért szeretek? Miért szenvedek? Miért fogok meghalni? Hogy választ adjon ezekre a kérdésekre, Isten emberré lett. Közelsége fényt hoz oda, ahol sötétség van, és megvilágítja azokat, akik a szenvedés sötétségén mennek keresztül.”

Mirjam nővér rámutat: a mi Istenünk a szövetség Istene. „Kitartó, szinte konok hűséggel, kiolthatatlan reménnyel, újra és újra szövetséget köt az emberrel, hogy áldottá és áldássá tegye.”

Elmélkedésében Mihály atya leszögezi: mindnyájan Isten kiválasztottjai vagyunk, még azok is, akik nem születhettek meg, mert a Teremtő „a maga jóságában és szeretetében a saját isteni természetében akarja részesíteni az embert”. Ezért is fontos, hogy felismerjük-e a bennünk lévő isteni tervet, együtt tudunk-e működni a kapott kegyelemmel, elismerjük-e Istent Atyánknak, és tudunk-e szeretettel szolgálni embertársainkkal. A minta, akitől ezt megtanulhatjuk, maga az Isten, aki a Fiát küldte el látható alakban, hogy „aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

Ferenc pápa megvilágítja: Mária az igenjével Isten Fiának anyjává vált, anélkül, hogy szüzességét elvesztette volna, sőt Fiának köszönhetően megszentelte azt. Isten Fiának Anyját látjuk benne, „aki nem tartja meg magának Fiát, hanem mindenkit arra kér, hogy engedelmeskedjen az ő szavának, és váltsa valóra azt”.

Mirjam nővér szerint Mária legmélyebb identitása nem az, hogy ő Mária, hanem az, hogy „kegyelembe fogadott, hogy betöltötte őt Isten kegyelme. Mária attól az, aki, hogy kegyelembe fogadott”.

Kránitz Mihály kifejti: szenteste közeledtével nemcsak Keresztelő Jánosról vagy Jézusról kérdezhetjük meg, hogy „Mi lesz ebből a gyermekből?”, hanem magunkat is szembesítenünk kell a Messiás egész személyiséget átalakító hatásával, akit az Isten csodálatos jelként küldött, hogy őt felismerve mindannyian üdvözüljünk.

Ferenc pápa szerint a betlehem előtt szívesen visszagondolunk arra, amikor még gyerekek voltunk. Emlékeink arra buzdítanak bennünket, hogy mindig tudatosítsuk, milyen hatalmas ajándékot kaptunk azáltal, hogy szüleink átadták nekünk a hitet, de megéreztetik velünk annak kötelességét és örömét is, hogy gyermekeinkkel és unokáinkkal megosszuk ugyanezt a tapasztalatot.

Mirjam nővér értelmezése szerint Mária kegyelme kapcsolatban van azzal a feladattal, amit kapott, de több is ennél. Ő Isten szemében „nemcsak egy funkciót tölt be, nemcsak egy megbízatást lát el, hanem személyében kedves számára”. Mi magunk is, valamennyien öröktől fogva kegyelembe fogadottak vagyunk, „mert kezdetben nem volt más, csak a kegyelem”.

A gyönyörű borítójú kötet – Siklósi Pétert illeti ezért dicséret – lelkünket gazdagító olvasmány, segítségével eltűnődhetünk ég és föld szerves összetartozásán, azon, hogyan jelenik meg a természetfölötti az életünkben, és hogy mi a karácsony igazi, egyedülálló jelentősége: a Megváltó szeretet-Isten földi megtestesülése.

Kránitz Mihály: A csodálatos jel
Szent István Társulat, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír