Mi vagyunk a felelősek 2018. április 25.

Portréfilm Nemeskürty Istvánról

Mi vagyunk a felelősek
Portréfilm Nemeskürty Istvánról

Nemeskürty István Tanár Úrról készült portréfilm a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kara (PPKE ITK) együttműködésében. Az 52 perces filmet, amelyet hamarosan bemutatnak a közszolgálati televízióban, Péterffy András filmrendező, a PPKE tanára jegyzi, operatőr Nagy Miklós, a vágási munkát Ákos Péter, a PPKE ITK videostúdió munkatársa végezte.

„Tanár Úr"-ként ismerte az egész ország, és mint a filmből kiderül, Nemeskürty István mindig örömmel fogadta ezt a megszólítást. Péterffy Andrást régóta szoros kapcsolat fűzte hozzá. „Kezdetben tanáromként tekintettem fel rá, többek között a Színház.- és Filmművészeti Főiskolán is tartott nekünk speciálkollégiumot, később a Budapest Filmstúdió vezetőjeként a főnököm volt. Tíz évig dolgoztam a szárnyai alatt. Ez idő alatt készíthettem el első játékfilmemet, Eszterlánc címmel és a Szőts Istvánról szóló, A leghosszabb film című munkám forgatása is az ő idejében kezdődött. Jóval később, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megalapítása után a bölcsészkaron – szerényen említem – munkatársi viszonyba kerültünk."
Arra a kérdésre, milyen szempontból kívánta bemutatni Nemeskürty Istvánt, a rendező a következőket válaszolta: „Elsősorban emberi arcát igyekeztem megrajzolni. A széles látókörű, polihisztor emberét, aki mindent nagyon jól átlátott, fölismerte a szélesebb összefüggéseket, s tudását tovább is tudta adni; közérthető módon, világos stílusban beszélt, írásai olvasmányosak, ugyanakkor tudományos igényűek. Akár csak az egyik tulajdonságért is szerethető lehetne valaki."
Vezetőként is nagyon tisztelte Péterffy András. Pontosságra törekedett, nem szerette a bőbeszédűséget. Ezek a vonásai valószínűleg összefüggtek katonaiskolai neveltetésével.
„A filmben arra kerestem választ – mondta a rendező –, hogyan volt képes megőrizni és megtartani személyi autonómiáját a kádárizmus idején, hogyan lehetett tisztességesnek maradni, vállalva olykor a konfliktusokat is; úgy konfrontálódott, hogy közben nem égette föl maga mögött a hidat, hanem megtalálta a modus vivendit, miközben elveit, meggyőződését soha nem adta fel."
A film gerincét a Péterffy András által 1986-ban készített hosszabb beszélgetés adja Nemeskürty Istvánnal. Az interjú mostanáig a rendező fiókjában maradt. Ehhez további archív anyagokat használt fel, és néhány közeli munkatársa, valamint leánya visszaemlékezését rögzítette. A filmben megszólal Puchler Irén, hosszú időn át titkárnője, Fakan Balázs és Kelecsényi László dramaturg, valamint Nemeskürty Harriet.
„Nem szerettem volna dicsőítő nyilatkozatok során felvonultatni, ahol Kossuth-díjas filmrendezők méltatják a stúdióvezetőt – mondta Péterffy András. – Ez távol állt tőle. Arra törekedtem, hogy a nyilatkozatokból kirajzolódjon rendkívüli teherbírása, példaadó tisztessége és mindenkivel szemben megnyilvánuló jó szándéka."


Nemeskürty István a Pázmány Péter Tudományegyetem olasz-művészettörténet szakán végzett, majd – a körülmények szorításában – éveken át orosz nyelvet tanított általános iskolásoknak. A PPKE létrejötte után művelődéstörténetet tanított. Ő vetette fel az újságíró szak életre hívását, de nem ezzel az elnevezéssel. „A hírközlés kifejezést ajánlotta, de figyelmeztettük, ez inkább technikai tartalmat fed. Ő viszont a kommunikáció vagy média elnevezést nem pártolta, de végül elfogadta a szak indításakor."
Nagy Ernő operatőr megemlítette, hogy az interjú érzékeny műfaj, „a megszólalók saját környezetében kellett megteremteni azt az atmoszférát, amelyben hitelesen szólalnak meg. Ebben a bizalmi helyzetben finoman kell dolgozni a kamerával."
Az archív anyagok az ELTE planetáriumában, gömbtérben jelennek meg. A sajátos képi látvány érzékenyen hangolja össze a régebbi felvételeket a napjainkban rögzített vallomásokkal.
Az operatőr számára, aki személyesen nem ismerte a film központi szereplőjét, milyen személyiség jelenik meg? Nagy Ernő a következőket mondta: „Megtisztelő számomra, hogy olyan személy megidézésében vehettem részt, aki a magyar film- és kultúrtörténet kiemelkedő egyénisége. Filmesztétikai munkásságával, filmelemzéseivel már korán „megfertőzött" engem. Rokonszenves, nyílt jellemű, morálisan kiemelkedő személyiség megismerésére adott lehetőséget a forgatás."
Ákos Péter, a PPKE ITK videostúdió munkatársa végezte a vágási munkálatokat. „Archív anyagokkal – amelyek eleve sajátos hangulatot kölcsönöznek – mindig hálás dolgozni. Egyben azt is jelenti, hogy szabadabban lehetett vágni, „játszani" a régebbi és az újabb anyagok egységbe rendezésekor." A rendezővel közösen a vágóasztalon formálódik ki a film végső változata. A szerkezeti részt a filmrendező határozta meg, az illusztrációk, a hangulati elemek összeállításánál a vágónak jutott nagyobb szerepe.
Több mint 30 órányi nyersanyagból alakult ki végül az 52 perces változat. „Eredetileg 75 percesre gondoltuk, de le kellett rövidíteni. Ennek következtében kissé kapkodóbb lett a film, ugyanakkor más szempontból jót tett neki."
A film sajtóbemutatóján Kucsera Tamás, az MMA főtitkára kiemelte: a Tanár Úr személyében a magánember, a tudós, a közéleti ember egyaránt hiányzik nekünk. „Értelmiségi szerepvállalás jellemezte őt egész életében: fegyelmezettség, hűség a vállalt feladathoz – minden értelmiséginek ezt kívánhatjuk ma is."
Nemeskürty István az MMA megalapításakor már nem vállalt aktív szerepet, de – mondta Kucsera Tamás – „biztosított minket, hogy figyelni fogja működésünket, és ha úgy érzi, szólni fog." A Tanár Úr az MMA tiszteletbeli tagja lett, 2014-ben pedig átvette az akadémia életműdíját. „Milyen ember volt Nemeskürty István? „Kilencven évesként találkoztam vele, aki pontosan kérdezett, figyelt a válaszra, majd újra kérdezett... Isteni adományként szellemi frissesség jellemezte mindvégig; és lelki nyitottság, figyelem, amely abból a felelősségből fakad, amellyel egész életét élte."
És pereg a film. A Tanár Urat látjuk, amint élete során – fiatalabb és idősebb korában – nyilatkozik. De bármikor kérdezték is, szavai máig ható érvényűek. „A nagy világon e kívül nincsen számomra hely. Sokan félreértik Vörösmarty szavait. Ez nem a költő parancsa, hanem keserű felismerése. Óriási eszmei és politikai változások sorát éltük át. Számomra mindig az volt a kérdés, hogyan lehet úgy becsületesen élni, hogy közben alkalmazkodom is. Mert ne felejtsük, a természet törvénye az alkalmazkodás. Sosem mondtam azt, hogy az egész ország váljék vértanúvá, de a kutyafáját... Alkalmazkodni kell az adott körülményekhez. Hogyan tudom megoldani, hogy az alkalmazkodás ne váljon megalkuvássá, hatalomhajhászássá, sunyi, ügyeskedő illeszkedéssé? Nem biztos, hogy mindig sikerült. Én mindenesetre erre törekedtem, és sokan voltunk így."
Emlékek, történetek, intelmek... Az egyiket korán elhunyt édesapjától, a vezérkari tiszttől idézi: „A háborút sohasem a katonák kezdik, hanem mindig a politikusok. A katonák csak igyekeznek minél hamarabb befejezni. Jegyezd meg, fiam: csak akkor maradhat a nemzet és az ország életben, ha semmiféle háborúba, semmiféle hadműveletbe nem keveredik bele."
A Tanár Úr felidézi Sík Sándor, Tamási Áron alakját, majd a filmgyári vitákat. Hogyan készült 1848-ról „egy népszerű változat, majd Jancsó saját verziója a megtorlás korszakáról".
Kelecsényi László felidézi a filmben a történetíró Nemeskürty Istvánt. „Ez történt Mohács után. Ebben lerombolt minden fölösleges, hazafias tévlegendát. A történészek felháborodtak, mert a könyv arról szól, nem 1526-ban veszett el az ország, tizenöt évünk volt 1541-ig, amikor azonban a maihoz hasonló mértékű széthúzás vezetett a romláshoz. A Tanár Úr állítja: nem csak a török katonai nagyhatalom verte le, tette tönkre és semmisítette meg a középkori magyar királyságot, a magyar társadalom tétlen vagy kárörvendező részvételével történt mindez." Kelecsényi László az imént említett mű mellett kiemeli a Rekviem egy hadseregért című munkát. „Ez a két könyve talán a legfontosabb és legerősebb."
És megint csak felhangzanak az intelmek: „Nem szabad mindent a sorsra hárítani. Mindenért mi magunk vagyunk felelősek: mi történt, hogyan történt, mi volt szükségszerű, elkerülhetetlen, és mi nem volt szükségszerű... Ezt egyébként Zrínyi Miklóstól tanultam, az első és egyik legnagyobb magyar esszéírótól. Ő teremtette meg azt a műfajt, amelyet én is művelek."
Elhangzik csöndes fölszólítása: „Merjünk magyarok lenni. Ma sokan úgy érzik, annyi vétek, bűn és furcsaság terheli ezt a szót; noha magyarul beszélnek, gondolkodnak és írnak, de mégsem vállalják ezt szívesen. A nagy baj akkor következett, amikor egyesek elkezdték mondogatni, hogy ez egy huzatos ország. Ettől kezdve nem vált vállalt hazánkká, száműzetési hely lett. És ma is száműzetési helynek érzik sokan."
Ars poeticaként hangzik el végül a filmben: „Nekünk most, a harmadik évezred elején az a feladatunk, hogy Szent István és a többi nagy államférfi nyomán új hazát építsünk, amely szebb a réginél... Addig volt egészségesen működő állam és társadalom, amíg a keresztény erkölcs vezérelte. Amikor ez megszűnt iránytű lenni, baj támadt."

x