Ösztöndíj a kiválóknak 2018. október 24.

Kiválósági ösztöndíjakat adott át 2018. október 24-én Fodor György dékán a kari vezetés jelenlétében a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar hallgatóinak. Beszámolónkban közreadjuk a Tóth Enikő díjazottal készített interjút.

Nemzeti felsőoktatási ösztöndíjban részesült Dallman Kristóf Gergő, Fodor Richárd, Hevér Kinga Szilvia, Jancsó András, Kopitkó Szilvia Csilla, Kotán Dávid Márk, Máriáss Anna, Medgyessy Zsófia Klára, Pálfalvi Noémi, Szekeres Tamás, Csányi Levente, Kollár Dávid, Kondás Zoltán, Pataki Csilla, Poszpisek Árpád és Újvári Ágnes Bianka. A nemzeti felsőoktatási ösztöndíjra azok a hallgatók pályázhattak, akik „jelenlegi vagy korábbi tanulmányaik során legalább két félévre bejelentkeztek és legalább 55 kreditet szereztek". Az ösztöndíj összege havi 40 000 Ft.

Kiemelkedő művészeti tevékenységükért hárman részesültek elismerésben. Az egy tanévre szóló ösztöndíj összege 1 200 000 forint. Azon hallgatók számára alapította a kar, „akik tanulmányaik mellett kimagasló művészeti tevékenységet folytatnak". Tóth Enikő művészettörténet mesterszakos hallgató korábban festőművész szakon végzett a Képzőművészeti Egyetemen, több kiállításon szerepelt képeivel. Vörös Anna pszichológia szakos hallgató az irodalom területén, költőként, novellistaként tette ismertté a nevét. Tizennyolc éves kora óta rendszeresen publikál magyar folyóiratokban. Ifj. Bencze Tibor szabad bölcsész hallgató. Zenészként a Guruzsmás nevű együttessel ötvözik a magyar és a balkáni népzenét, emellett írással is foglalkozik.

Kiemelkedő sportolói tevékenységért ugyancsak egy tanévre szóló 1 200 000 forint ösztöndíjban részesült Tremmel Barbara pszichológia szakos hallgató, aki gerelyhajításban második helyezést ért el a felnőtt Magyar Atlétikai Bajnokságon, illetve első helyezést az utánpótlás Magyar Atlétikai Bajnokságon. Célja, hogy kijusson a 2020-as tokiói olimpiára.

Két doktorandusz hallgató Fináczy Ernő-díjban részesült, egy tanévre szóló, 1 000 000 forint összegű ösztöndíjjal: Oláh Róbert (Történettudományi Doktori iskola) és Tóth Balázs (Politikaelméleti Doktori Iskola).

 

Beszélgetés Tóth Enikő elsőéves művészettörténet mesterszakos hallgatóval. 

Győrből származom, de már hat éve Budapesten élek. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola volt a nevelőintézményem, ahol képzőművész tagozatra jártam.

Mikor kezdődött a festészet iránti érdeklődése?
Kiskorom óta rendszeresen jártam szakkörökre. Alsó tagozatosként Barabás László, neves győri festőművész festőiskoláját látogattam. Nála szerettem meg a képzőművészetet. Nemcsak festettem, hanem rengeteget rajzoltam is, kipróbáltam a különféle festészeti technikákat, az akvarellt, az olajfestést, az akrilfestést. Párhuzamosan jártam alapfokú művészeti képzésre a Kovács Margit szabad-iskolába. Ott ismerkedtem meg a tűzzománccal, és sokféle kreatív feladatot végeztünk.

A képzőművészet iránti indíttatást a családból hozta?
Édesanyám rajztanár, ez nyilván hatással volt rám. Érettségi után beadtam jelentkezésemet a Képzőművészeti Egyetemre, s meglepetésemre azonnal felvettek.

Az egyetemen többhetes felvételi folyamat során kell megfelelni. Minek tulajdonítja a sikert? Mi az, amit már ekkor „tudott"?
A középiskolai évek alatt nem voltam ennyire bizakodó. Nem gondoltam, hogy elsőre sikerülni fog. Mint említettem, rendszeresen jártam szakkörökbe, odahaza is sokat gyakoroltam, de nem tartottam magam kiemelkedőnek.
Az első fordulóra rajzokat és festményeket tartalmazó mappát kellett bemutatni. Ennek alapján visszahívtak a következő fordulóba, amikor már helyben oldottunk meg feladatokat. Szerepelt – többek között – aktrajz is; ezt sokat gyakoroltuk a középiskolában, illetve a rajzszakkörökön. Bejutottam a harmadik fordulóba, de még akkor sem voltam biztos abban, hogy sikerül. Kreatív feladatként üzenni kellett valamit a Képzőművészeti Egyetem tanárainak. Ezt elbeszélgetés követte, s akkor már éreztem, hogy felvesznek.

Ki lett a mestere? Mit tanult az egyetemi évek alatt? Lehet-e ma festészeti irányzatokról beszélni – a figurális – nonfiguratív megkülönböztetésen kívül –, amelyektől aztán az alkotó elszakad, hogy megtalálja saját művészi hangját?
Radák Eszter mesteremtől nagyon sokat tanultam. Felhívták a figyelmünket: kezdetben egy-egy mester választott ki minket, de később nekünk kell majd mestert választanunk. Bennem fel sem merült a változtatás igénye. Úgy éreztem, Radák Eszter ki tudja hozni belőlem a legtöbbet a festészet terén. A mai napig példaképként tekintek rá. Kezdetben negatív visszajelzéseket is kaptam. Még nem volt kiforrott a stílusom, művészi személyiségem. Nehezen tudtam elszakadni középiskolai tanulmányaimtól, s erre – az egyéni hangom megtalálása érdekében – szükség volt.Ma már nemigen beszélhetünk stílusokról. Fokozatosan alakult ki a látásmódom, s az utolsó évben azt mondta a mesterem: most már olyanok a képeim, hogy ha bárhol találkozik velük, azonnal felismeri, hogy én festettem őket. Talán a szín- és formahasználat, a gondolkodásmód jellemző rám. Festményeim fantáziatelepüléseket ábrázolnak, illetve meglévő települések fantáziatérképét nyújtják.

Sajátos tájképfestészetnek fogható ez fel?
Igen, tájképfestészet, de torzított perspektívát alkalmazok. Nagyrészt tubusszíneket használok, különféle pontokkal és csíkokkal keverem ki a színeket. Akrillal dolgozom, vászonalapra, és mostanában minden képem egyszer egy méter nagyságú.

Festményeim megjelenik-e az ember?
Nem, a tájjal és a várossal próbálom kifejezni...

Mi lenne képei üzenete – filozófiai értelemben az emberről, a világról, a hozzá való viszonyról?
Bármilyen üzenetet ki lehet fejezni, nem kell hozzá feltétlenül emberábrázolás. Legutóbbi munkám, amely Athénban szerepel csoportos kiállításon, az emberi sors kifürkészhetetlenségeit mutatja be egy házakból készült labirintuson keresztül. Diplomamunkámon szülővárosom, Győr szubjektív térképét jelenítettem meg. Azokat a helyszíneket emeltem ki – nem feltétlenül Győr legfőbb nevezetességeit –, amelyek számomra valamilyen módon fontosak voltak. És itt bekapcsolódik a művészettörténet. 2015-ben publikáltam egy OTDK-nyertes tanulmányt, Káldy Barna építészről.

A jelen a fontosabb a „térképeken", vagy a múlt is megjelenik?
Elsősorban a múlt jelenik meg. Olyan épület is látható a szubjektív térképen, amelyet azóta már lebontottak, gyerekkoromban azonban naponta elmentem előtte. Ez a Káldi villa (a név nem tévesztendő össze Káldy Barna nevével). Az úgynevezett kis-Erzsébet híd is szerepel a művemen, amelyet ugyancsak lebontottak. Ezt annyira fájlaltam, hogy mindenképpen szerettem volna megörökíteni. A képeken szereplő épületek várostörténetileg is figyelemre méltóak, a Káldi villa Révfalu városrész emblematikus épületének számított. S mint említettem, az érzelmi kötődés nagyon fontos. Az ötéves egyetemi képzés után... Egy év alatt elvégeztem a képzőművész tanár szakot.

Miért gondolta, hogy ezek után művészettörténeti tanulmányokat folytasson?
A festészettel párhuzamosan kétszer szerepeltem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A Káldy Barna építészről szólóval második helyezést, majd első helyezést értem el Fellner és Helmer magyarországi színházairól írott tanulmányommal. Művészettörténet tanárom a Képzőművészeti Egyetemen, Fehér Ildikó is javasolta, hogy ezen a vonalon is fejlesszem magam. Én is éreztem, javamra válik, ha a gyakorlatot (a festészetet) elméleti ismeretekkel ötvözöm. Rendszeresen írok, most is készül egy publikálásra szánt tanulmányom. Festőművészet és tudományos munka. Segíthetik egymást, de adott esetben egyik gátolhatja is a másikat. Én is ismerek olyan művészt, aki elzárkózik az elméleti iránytól, de például a Képzőművészeti Egyetem korábbi rektora, König Frigyes jelentős elméleti tevékenységet folytat a művészeti mellett. Úgy érzem, esetemben kiegészíti egymást a kettő. Festményeimen megjelennek kutatásaim eredményei, adott esetben kutatásomban szerepet kap a festészetben képviselt szemlélet. A kettő pihentet is.
A Képzőművészeti Egyetemmel párhuzamosan elkezdtem az ELTE-n a szabad bölcsész szakot. Az az évem volt legsikeresebb a festészetben. Ráadásul szakdolgozatomat írtam Győr város építészeti történetéről. Amikor abbahagytam a kutatást, nekiálltam festeni. S most, hogy elkezdtem a mesterszakot, az elméleti képzés mellett ismét érzem az alkotás vágyát. Mindkét területen törekvő vagyok. A festészetben is számos elismerést kapok, s ez motivál a további folytatásra.

Most is szerepel kiállításon...
Budapesten, a Belgrád rakparti galériában látható két képem. A Képzőművészeti Egyetemen az utóbbi öt évben végzett hallgatók munkáiból válogatták az anyagot. S említettem az athéni tárlatot.
A kari ösztöndíj mindezt ismeri el. Meglepett, és nagy örömmel töltött el.

x