Szent József, az igaz ember küldetése – Beszélgetés Kocsis Imre biblikus professzorral

– Szent József az üdvtörténet egyik legfontosabb alakja, ugyanakkor az evangéliumokban csupán néhány helyen találkozunk a nevével.

– Leszámítva János evangéliumának néhány utalását, Szent Józsefről Máté és Lukács evangéliuma tesz említést. Lukácsnál csak a neve szerepel, illetve egy-egy vele kapcsolatos rövid megjegyzés. Például az, hogy jegyesével, Máriával el kell menniük Betlehembe, a népszámlálási összeírásra. Hangsúlyos az is, hogy közösen mutatják be a csecsemő Jézust a templomban, illetve együtt viszik el a tizenkét éves gyermeket Jeruzsálembe. Ezzel szemben Máté evangéliumában jóval nagyobb hangsúlyt kap a személye. Rögtön az irat elején olvashatjuk a nemzetségtábláját, ami egyébként Lukácsnál is szerepel, csak nem a gyermekségtörténetben. Máté József nemzetségtábláján keresztül közli Jézus őseinek a nevét. Ezután következik a legfontosabb jelenet, a kinyilatkoztatás, amelyet József kapott, s amely egyúttal az ő meghívása is: annak tudatosítása, hogy milyen szerepet tölt be az üdvösségtörténetben. Később ő az, aki Egyiptomba menekíti a szent családot, ahonnan majd visszatérnek.

– József tehát legtöbbször a gyermekség-evangéliumokban szerepel?

– Igen, és figyelembe kell vennünk, hogy ez a gyermekségtörténet sajátos célzatú. Máté és Lukács nem akar minden részletre kiterjedő beszámolót adni Jézus gyermekkoráról. Azt írják le, amit igazán fontosnak tartanak Jézus személyét és küldetését illetően. A fő céljuk nem annyira biografikus, inkább teológiai.

Nyilván nem vonjuk kétségbe a történetiséget, csak hangsúlyozzuk: az evangélisták mindenekelőtt azt akarják tudatosítani az olvasóban, hogy Jézus már gyermekkorában is Isten fia volt, már gyermekként Üdvözítőnek tekinthetjük őt.

Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a hiány, amit Szent Józseffel kapcsolatban érzünk, nem olyan rettenetesen nagy. Lényegében a Szűzanyára való hivatkozások is azt a célt szolgálják, hogy személyét, küldetését különös módon tudatosítsák bennünk. Szent Józsefet illetően is jelen van ez, főleg Máté evangéliumában, az előbb említett szakaszban, amikor az angyal megmagyarázza Jézus fogantatását, és egyúttal kijelöli Szent József küldetését.

– Máté evangéliumában kétszer is megjelenik az angyal, az isteni küldött. Az egyik jelenés az, amelyet Ön is említett az imént. A másik pedig a bethlehemi gyermekgyilkosság idején történik, amikor az angyal figyelmezteti Józsefet, hogy Máriával és a gyermekkel meneküljön Egyiptomba. Isten tehát egyértelműen megmutatkozik, ebben a két krízishelyzetben beleavatkozik a történésekbe.

– Ez többször is előfordul a Szentírásban. Az apostolok cselekedeteiben például arról is olvasunk, hogy Szent Péter Isten közbelépése nyomán csodálatosan szabadul a börtönből. Persze meg kell különböztetnünk az eseményt és az arról szóló beszámolót. Az esemény rendkívüli, ami lehet egy belső, lelki valóság is, ugyanakkor a valódiságát az evangélisták a maguk módján, sajátos isteni közbelépésként nyilvánítják ki.

– Józseffel kapcsolatban három dolog alapvető számomra. Az első a mérhetetlen alázata. Soha nem tolja magát előre, vállalja, hogy háttérszereplő lesz Jézus életében. Másik jellemzője a határtalan szeretet Mária és Jézus iránt. A harmadik legfőbb tulajdonsága pedig az isteni gondviselésbe vetett feltétlen hite és bizalma.

– Nagyon érdekes Máténál az a jelenet, amelyben az evangélista úgy közli a kinyilatkoztatás természetfölöttiségét, hogy József álmában, az angyal révén kap üzenetet Istentől a Szentlélek általi fogantatásról (Mt 1,18–25). Az üzenetet megelőzi a drámai megjegyzés: József tudatára ébred annak, hogy jegyese áldott állapotban van. A korabeli szokások szerint a két fiatal apja megállapodott egymással, és megkötötte a házassági szerződést – ez volt az eljegyzés –, és ezzel jogilag már létrejött a házassági kötelék, bár a fiatalasszony egy évig még a szülői házban, az apa felügyelete alatt élt. Ez volt a helyzet József és Mária között is, amikor József számára világossá vált, hogy jegyese áldott állapotban van. Megtehetné, hogy nyilvánosan pellengérre állítja jövendőbelijét, bíróság elé viszi, ám ő egy másik lehetőséget választ, mégpedig azt, hogy csendesen, válólevéllel bocsátja el Máriát.

– Az evangélista szerint József igaz ember volt.

– Azért írta ezt, mert József az imént említett másik lehetőséget választotta, jegyese elboocsátását. Egyes bibliamagyarázók úgy értelmezik ezt a megjegyzést, hogy József azért volt igaz ember, mert az Ószövetség azt a személyt tekinti igaznak, aki mindenben teljesíti a törvény előírásait. Ám az evangélista megjegyzése nem ebbe az irányba mutat, mert ha József csupán a törvény betűjét nézné, akkor minden nehézség nélkül bíróság elé vihetné Máriát. A megkövezés nem jöhetne szóba, mert ahhoz kellenének a házasságtörést igazoló tanúk, de Mária így is megszégyenülne. József azonban nem akarja ezt, és a második lehetőséget választja, ezért nevezi őt az evangélista igaz embernek.

Legyen szabad e tekintetben utalnom XVI. Benedek emeritus pápa A názáreti Jézus című háromkötetes, nagyszerű könyvére. A harmadik kötetben ír a gyermekségtörténetről, és magyarázza Máté evangéliumának szóban forgó részét. Érdekes, hogy a pápa is az ószövetségi megközelítésből indul ki, de úgy, hogy két olyan szövegre irányítja rá a figyelmet, amelyek az istenfélő embert mutatják be.

Ezekben a szövegekben nem az igaz, hanem az áldott ember szerepel, aki istenfélő, akinek magatartása olyan, hogy áldást hoz.

Az első szöveg az 1. zsoltár, amely arról a személyről szól, aki örömét leli az Úr törvényében, vagyis eleven kapcsolatban él Isten igéjével: „Isten akarata nem kívülről rákényszerített törvény számára, hanem öröm (…) Öröm, mert Isten felé forduló, személyes, szeretetteljes kitárulkozásban olvassa, és ezért megtanulja belülről megérteni és élni.” A törvényen való elmélkedés tehát oda vezethet, hogy megértem a lényegét. Nem maradok a felületen, a betűnél, hanem lelkileg azonosulok a törvénnyel. A másik ószövetségi szöveg, amelyre az emeritus pápa hivatkozik, Jeremiás könyve 17. fejezetének 7. verse: „Áldott az, aki az Úrra hagyatkozik, akinek az Úrban van reménye.” Ebben a mondatban még nagyobb hangsúlyt kap az igaz mivolt személyes jellege.

XVI. Benedek szerint az igaz ember két fő vonása a törvénytisztelet – a törvénynek egy sajátos belső megélése –, valamint a személyes ráhagyatkozás Istenre. Ez a kettő szép összhangra talál Szent József személyében.

Ő igaz ember, mert megvan benne a készség Isten parancsainak teljesítésére, ugyanakkor megvan benne az Isten iránti feltétlen bizalom is. Olyan megoldást keres, amely megfelel a törvény előírásának, de nem jelent nyilvános megszégyenítést Mária számára. A végső megoldást ezzel voltaképpen Istenre bízza. Kiegészítésképpen megjegyzem: már az ókorban megfogalmazódott olyan nézet, mely szerint nem állítható biztosan, hogy Szent József szigorúan csak a házasságtörés eshetőségével számolt volna. Felmerülhetett benne az a lehetőség is, hogy itt valami rendkívüli dolog történt. Mivel csak sejtése van, de nem ismeri pontosan a hátteret, magatartását nem a harag és a leszámolás vágya határozza meg, hanem az a szándék, hogy úgy intézze el az ügyet, hogy az megfeleljen az előírásoknak, de ne okozzon súlyos kárt Máriának. Egy magyarázatban azt olvastam: József magatartásában az ószövetségi törvényfelfogás már párosul azzal, ahogyan Máté evangéliuma a törvényt a szeretetben összpontosítja. A szeretetre alapozva értelmezi a helyzetet, és ennek megfelelően alakítja a magatartását.

– Az evangéliumok tanúsága szerint azonban József mindvégig a háttérben marad.

– Jól megmutatkozik ez abban, hogy az evangéliumok egyetlen szót, egyetlen nyilvános kijelentést sem őriztek meg tőle. Egyébként a Boldogságos Szűz Máriától se sokat, viszont az ő szavai mindig nagyon súlyosak, ezért különösen figyelni kell rájuk. Ami Józsefet leginkább jellemzi, az a cselekvés. Amikor az angyal feltárja a titkot, hogy a gyermek, akit Mária a méhében hordoz, a Szentlélek által fogantatott, Isten egyszülött Fia, és ő lesz majd a Megváltó, József nem látja többé akadályát annak, hogy jegyesét a házába vezesse, és a születendő gyermeket a sajátjának tekintse.

– Vagyis egyszülött Fiát Isten Szent Józsefre bízta.

– Így van, és ez Szent József küldetésének a lényege.

Ezért állíthatjuk, hogy szerepe az üdvösségtörténetben rendkívül jelentős, hiszen ő gondoskodik arról, hogy Isten egyszülött Fia családba szülessen, és családi körülmények között, nevelőapja védelmében nevelkedjék.

Ahogy Mária nélkülözhetetlen a megtestesülésben, mert világra hozza Isten egyszülött Fiát, József ugyanúgy nélkülözhetetlen abban, hogy az emberré lett második isteni személy hozzánk hasonló lehessen mindenben, a bűnt kivéve. Amikor József jelet kap az angyaltól, hogy veszélyben a gyermek, azonnal útnak indul, a veszély elmúltával pedig hazatér. Az, hogy Jézust a nevelőapja után ácsnak mondja az evangélium, azt is jelenti, hogy József bevezeti fiát a munkába, hiszen az akkori gyakorlat szerint az apa feladata volt a gyermek nevelése, oktatása. Ez is Józsefhez köthető tehát: nyugodtan feltételezhetjük, hogy ő volt Jézus első tanítója, majd a gyermek később a zsinagógai iskolában folytatta a tanulást. Amikor szükséges, József védelmet nyújt a családjának, és mindent elvégez, ami a családfői mivoltával együtt jár.

Feltehetjük a kérdést: mi az, ami rendkívüli ebben, hiszen minden jóérzésű apa ezt teszi? Ami rendkívüli, az éppen az, hogy nincs benne semmi rendkívüli. Ahhoz, hogy Isten kedvében járjunk, teljesítsük akaratát, és eljussunk az életszentségre, nem kell sem szuperhősökké, sem szupersztárokká válnunk. A mai világ a nagyságot valami különlegeshez köti. Az a nagy, aki a sportban, a tudományban, a művészetben valami kiemelkedőt tud nyújtani. A Biblia is ismer kimagaslóan teljesítő személyeket. Szent Pál például egyértelműen ilyen volt. Amit Szent József tett, az ehhez képest nem volt kiemelkedő. Isten előtt azonban éppolyan kedves volt, sőt, lehet, hogy kedvesebb. József teljesítette azt a hivatást, amit Isten rábízott. A döntő nem az, hogy valakinek a teljesítménye emberi szemszögből nézve mennyire kiemelkedő vagy látványos.

A lényeg az, hogy amit Isten rád bízott, amit feladatként adott neked, azt teljesíted-e vagy sem. József teljesítette, hivatástudatból és szeretetből.

Ez bennünket is bátoríthat, és segíthet, hogy megértsük: Isten szemében egyformán fontosak vagyunk. Akkor is, ha a feladat, amit ránk bízott, egyszerű. Az a fontos, hogy elvégezzük. Ilyen értelemben lehet nagyon lényeges üzenet számunkra Szent József élete.

Ha nem tudsz mást tenni, mint mindennap teljesíteni a feladatodat, amit vállaltál, és ha valóban hivatástudatból és szeretetből teszed ezt, akkor megtettél mindent: az életszentség útján vagy.

– Kinek-kinek a talentuma szerint kell teljesítenie. Aki sokat kapott, attól sokat is követelnek.

– Pontosan, a kapott talentumainkkal kell gazdálkodnunk. Az erről szóló példabeszédben is láthatjuk: aki csak egy talentumot kapott, azzal nem az a baj, hogy nem tud annyi hasznot felmutatni, mint az, akire öt talentumot bíztak. Mulasztást azzal követ el, hogy elrejti a pénzt, és így semmi hasznot sem hajt urának. Ha valakinek „csupán” annyi a feladata, hogy gondoskodjon a feleségéről és a gyerekeiről, és ezt szeretetből teszi, nincs oka a szégyenkezésre, biztos lehet abban, hogy kedves Isten szemében.

Nemcsak rendkívüli teljesítményeket nyújtó személyekre van szükség, hanem a mindennapi élet apróbb feladatait becsületesen ellátó emberekre is.

– Mondhatjuk azt, hogy bár Szent József csupán a földi nevelőapja volt Isten egyszülött Fiának, valójában klasszikus apaszerepet töltött be?

– Mindenképpen. Az Úr azzal, hogy Józsefre bízza a gyermeket, apjául rendeli. József nem természetes apa, de átélhette mindazt, ami az apasággal együtt jár. Ott lehetett Jézus születésénél, azonnal a karjába vehette, és mindaddig, amíg élt, igazi, hiteles apaként volt jelen Jézus földi életében.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 10-i számában jelent meg.