Ünnepélyes tanévnyitó

  • 07 szept.

    Kezdete: 2017. szeptember 7. 15:00 -Vége: 2017. szeptember 7. 16:30

    Szent II. János Pál terem

A PPKE ünnepélyes tanévnyitó szenátusi ülése

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) 2017/2018. akadémiai évet megnyitó ünnepsége az Egyetemi Szenátus bevonulásával vette kezdetét szeptember 7-én, a Szent II. János Pál pápáról nevezett díszteremben. Megnyitó köszöntőt mondott az intézmény nevében Szuromi Szabolcs rektor, a fenntartó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) képviseletében pedig Udvardy György, pécsi püspök, az MKPK alelnöke. Az ünnepségen megjelentek az MKPK képviselői, a magyar felsőoktatás állami és szakmai vezető képviselői, a magyar és külföldi partneregyetemek vezetői, valamint a PPKE egyes karainak és központi szervezeti egységeinek képviselői.

Udvardy György püspök beszédében a következőket mondta: – Jézus Krisztus küldetésének eleget téve indulunk újból és újból, új lehetőségeket, új eszközöket megragadva, hogy eleget tegyünk a küldő szónak, a teremtő szónak, miszerint a világ végezetéig hirdessük Isten üdvösségszerző ajándékát. Üdvösséget akar az ember, Isten misztériumát, miszerint Isten akarata az, hogy az ember üdvözüljön.
Ennek a küldő szónak eleget téve akarjuk megismerni ezt a gyönyörű, teremtett világot a különböző tudományágak segítségével, mindig az embert tartva szem előtt, aki keres, aki kutat, aki szeretne megismerni; aki a megismerés által gazdagodik, növekszik, s önmaga is a Krisztusban megismert ember méltóságát tudja magára ölteni.
Óriási küldetés ez – folytatta, utalva Szent II. János Pál pápa egyetemi oktatók előtt elmondott egyik beszédére –, még akkor is, ha az év során, az előadásokon sokszor a feladatok tárulnak elénk, amelyeket meg kell valósítanunk; olykor talán a küzdelmek emelkednek ki, amelyeken felül kell kerekednünk, mégis az a küldetésünk: Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön.
Ezt képviseljük abban a krisztusi antropológiában, amelyet különböző oldalról vagyunk hivatva tanítani és képviselni, úgy, hogy ez az antropológia a hitben fogalmazódjék meg.
Hisszük, hogy ez a hit, amely megjelenik a tudás, a tudományágak különböző területein, képes kultúrát teremteni, kultúrát formálni. Igen nagy szükségünk van erre, hogy az isteni kultúrában, a Krisztus ismeretéből fakadó keresztény humanizmusban képviselni tudjuk azokat az értékeket, amelyeket az Úr ránk bízott.
Kívánom mindenkinek, hogy ebben az esztendőben is legyen módja átélni a kutatás, az oktatás, a tanulás csodáját, legyen módja a rá bízott növendékekkel, hallgatókkal átéltetni ezt, és legyen mód mindannyiunk számára a krisztusi növekedésben gyarapodni és gazdagodni. Kívánom mindenkinek a szolgálat örömét, és azt, hogy a PPKE hírnevét öregbítsék a maguk szakmai hozzáértésével, emberi szolgálatukkal, hogy azok a szép eredmények, amelyek az idei felvételi adatokkal nyilvánvalóvá váltak, jövőre is reménykeltően bátorítsanak minket.
Az ünnepség – a köszöntések után – hagyományosan a rektor új akadémiai évet megnyitó, öt nyelven elmondott székfoglalójával kezdődött, amely ebben az évben az Igazság és felelősség címet viselte.
Szuromi Szabolcs idézte Aquinói Szent Tamás De Veritate című művéből az igazság meghatározását, valamint az igazság és igazságosság mint alapvető érték tulajdonságait, jelentőségét és védelmének fontosságát. Ennek tükrében úgy fogalmazott: – Az igazság keresése és a megismerésére való törekvés az ember legalapvetőbb adottságai közé tartozik. Bármely kultúra bármely időszakának tanulmányozásába fogjunk is bele, annak hátterében mindig az egyéni ember igazság utáni vágyát találjuk. Valójában ez a vágy a tökéletesség igényére, végső soron az ember Istenhez (az abszolút tökéleteshez) való vonzódására vezethető vissza. Az emberi természet alapadottságai azonban nemcsak lehetőségeket teremtenek az egyes személyek számára, hanem erkölcsi kötelezettségekkel, valamint ebből következő felelősséggel is felruházzák. Éppen emiatt az igazság megismerése egyúttal arra is kötelez mindenkit, hogy a megismert igazságot elsajátítsa, mások számára igazságként átadja, annak tartalmát mások előtt megvédje és értékét megőrizze. Ennek az erkölcsi kötelességnek a teljesítése korunkra komoly válságba jutott.
Nem lehet kétséges, hogy az igazság megismerésének az értelmezéséhez szükséges sajátos források, eszközök és alapelvek elsajátításának intézményes helye a klasszikus értelemben vett egyetem, valamint az egyes tudományterületekre, tudományágakra és résztémákra szakosodott kutatóintézetek vagy kutatócsoportok. II. János Pál pápa kijelentésére utalva: mindenkinek értékes, hogy megbizonyosodjon az igazságról, mivel az – ellentétben a tévedéssel – élete eleve adott értékét és a biztos tudásban, döntésképességben való növekedést segíti elő.
A rektor rövid áttekintést adott arról az antropológiai változásról, amely a tizennyolcadik, tizenkilencedik, huszadik, majd a huszonegyedik században megingatta az emberi alapvető értékekbe vetett bizalmat, téves, mulandó célokkal cserélve fel az igazság és a felelősség emberi életet gazdagító útját.
Szuromi Szabolcs felhívta a figyelmet arra, hogy ez a krízis milyen erővel jelent meg a II. világháború embertelen és erkölcsi pusztítása után. Újra felfigyelhettünk azoknak a kategóriáknak a szétforgácsolódására, melyek a skolasztikus gondolatvilágnak köszönhetően egy egységbe rendezték az európai típusú emberi gondolkodást, kultúrát és mindennapi életet; ezáltal pedig alapjaivá váltak annak a kulturális rendezettségnek, mely meghatározó módon kötődik a zsidó-keresztény kultúrához. Ezt az új szétesettséget a posztmodern olvasási, írási, kommunikációs, valamint vallásos kultúra alapvető jellegzetességeivel tudjuk adekvát módon leírni.
Az előadó hosszan sorolt olyan neves írókat és költőket, akiknek életműve meghatározta az újkori Európa szellemi és kulturális virágzását, valamint irodalmi gazdagságát. Ezek a művek és a mindennapok kultúrájára gyakorolt hatásuk alapozták meg generációról generációra az igazság értékének szóbeli kifejezését és az ahhoz való hűséget. Mindezzel együtt járt az irodalmi kifejezésmód, a gazdag szókincs, beleértve azokat a „sententia"-kat, melyek átkerültek a mindennapi élet nyelvezetébe: az igazság, valamint az ember és az igazság közötti tudatos és hűséges viszony – azaz a felelősség – adekvát leírásába.
Ahogyan azonban arra Szuromi professzor úr rámutatott: az igazság befogadásához és gyakorlásához szükséges az azzal történő lelki azonosulás, az etikai, erkölcsi alapelvek elfogadása, és mintegy örökségként, az „örökölt érték" szerinti megtartása és a vele való azonosulás. Ez az örök és változhatatlan értékek, valamint a mindennapi élet állandó harmóniáját jelenti, amelyhez erőt és hitbeli forrást maga a Teremtő nyújt az ember számára.
Ez a kulturális identitás meghatározza az emberi gondolkodást, igazságérzetet és felelősségtudatot. Emiatt nem lehetséges a katolikus oktatásban – beleértve a felsőoktatás szintjét is – elválasztani egymástól a tanulmányok elsajátításának és a nevelésnek az időszakát; a fogalmak megértését és a bölcsességben történő növekedést, az igazság jelentőségének fokozatos megértését és a felelősségteljes magatartás karakterisztikus kialakítását. Intézményeink nem pusztán tudást kínálnak a hallgatóknak, hanem olyan értékekre hívják fel a figyelmüket, amelyek közelebb segítenek a valódi értékek felfedezéséhez.
Erről beszél a Katolikus Egyház felsőoktatási intézményeit szabályozó Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúció (1990), amikor egymás mellett említi a kutatást, az értékek megőrzését, az ismeretek kölcsönös átadását, és mindezzel a társadalom javának az előmozdítását. Ebben a munkában mind az oktatók, mind a hallgatók sajátos és az egész világ irányában súlyos felelősséggel tartoznak.
A rektor a fentiek tükrében hangsúlyozta a kulturális szétesettség hatását az egyetemekre belépő generáció gondolkodását meghatározó prioritások, valamint nyelvi kifejezési stílusa és a felsőoktatásban közvetített klasszikus kategóriák, értékek és kifejezési formák között.
Szuromi Szabolcs egyúttal azt is jelezte, hogy mindezek alapján nem lehet véletlen, hogy az életről, halálról, igazságról, hamisságról, erkölcsről, értékről, udvariasságról, szeretetről, megbocsátásról, bocsánatkérésről és vallásról kialakult klasszikus, világos kategóriák eltűnőben vannak a mindennapok gyakorlatából, sőt, sokak számára már nehezen értelmezhetők. Azonban – mint arra rámutatott – az igazság leírásához, a felelősséggel történő cselekvéshez, de a harmónia emberi eszközökkel történő megteremtéséhez nem pusztán a kommunikáció új eszközeire, a globálisan és bármikor rendelkezésre álló információk széles körére van szükség, hanem annak a tényszerű és tudatos elfogadására is, hogy az „igazság" és „valótlanság", a „felelősség" és a „felelőtlen magatartás", valamint a „harmónia" és „diszharmónia" között lényegi – a valóságban megalapozott – különbözőség áll fenn.
Megismerhető-e az igazság? XVI. Benedek pápa kérdését követve: megismerhető-e a rólam szóló igazság? Vagy mindez pusztán egy ábránd. Erre az alapvető kérdésre a kereszténység, Jézus Krisztust idézve, minden korszakban ugyanazt a választ adja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet."

Elmer István
PPKE

 

x