Már több éve tanít a Pázmányon, ahol az ITK-n a pénzügyi informatikus modul vezetője az alapképzésen. Most kilép a céges világból. Mi inspirálta Önt arra, hogy a jövőben főállású oktatóként folytassa a pályáját?

A tanítás mindig is jelen volt az életemben, legyen szó egyetemi órákról, céges mentorprogramokról vagy bizonyos értelemben akár a saját gyermekeim neveléséről. Az egyetemi világban régóta jelen vagyok, háromszor is vettem ki féléves szabadságot a Morgan Stanley-től, ezalatt PhD fokozatot szereztem a pénzügyi informatika területén, és az utóbbi három évben aktívan oktatok a Pázmányon, a BME-n és a Torontói Egyetemen is.

A Pázmányon a pénzügyi informatikus modul elindítása során kapcsolatba kerültem olyan hallgatókkal, akiknek köszönhetően megélhettem azt az örömöt, amikor egy fiatal felismeri, hogy mire képes – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A Morgan Stanley-nél eltöltött 25 év alatt rengeteget tanultam egy globális vállalat működéséről, technológiáról és vezetésről, most azt érzem: eljött az idő, hogy ezt a tudást strukturált módon adjam tovább akár saját személyes példáimon keresztül is megmutatva a gyakorlatiasabb oldalát a szakmai tudásnak.

Több mint két évtizedet töltött a Morgan Stanley-nél vezető pozíciókban – mi volt a legmeghatározóbb élménye ez idő alatt? Mely eredményeire a legbüszkébb az eddigi vezetői munkájából?

Amikor a kanadai tanulmányaim, valamint New York-i, londoni és tokiói kiküldetéseim után 2006-ban hazaköltöztem Budapestre, még csak egy alig 30 fős matematikai modellező csapat dolgozott az irodában. Mára a budapesti központ egy több mint 3000 fős globális tudásközponttá nőtte ki magát, amely világszinten is meghatározó szerepet játszik a pénzügyi modellezés, a kockázatkezelés, az IT-fejlesztések területén a világ egyik vezető bankjánál. Ennek a fejlődésnek részese, sőt, formálója lenni hatalmas ajándék volt.

Büszke vagyok arra, hogy nemcsak üzletileg sikeres irodát építettünk, hanem olyan közösséget, amelyben a kollégák szakmailag is érdekes kihívást találhatnak, és hosszú távon fejlődhetnek. Számos tehetséges magyar szakembernek adtunk lehetőséget arra, hogy szülőhazájukban maradva álljanak helyt a pénzügyi világ élvonalában, anélkül, hogy a Wall Street-en vagy a londoni City-ben kellene munkát vállalniuk.

Fontos számomra, hogy az értékalapú működés hangsúlyt kapott. A „give back” vállalati filozófia jegyében olyan ügyek mellé álltunk, mint a Smartiz matematikai és programozási szakkör középiskolás lányoknak, amelyet a Nők a Tudományban Egyesülettel közösen hívtunk életre, vagy a Salva Vita Alapítvány támogatása, ahol most is kuratóriumi elnökként tevékenykedem, hogy a megváltozott munkaképességű honfitársaink beléphessenek a munkaerőpiacra és esélyt kapjanak az önálló életre. A szakmai siker számomra mindig eszköz volt, nem végcél – lehetőség, hogy szolgáljuk a közösséget és támogassuk a következő generációt.

Hogyan támogatja a Morgan Stanley a kutatást és az innovációt – akár vállalaton belül, akár egyetemi együttműködésekben?

A Morgan Stanley öt alapértékének egyike az innováció („lead with innovative ideas”) – és ez nemcsak technológiai kérdés, hanem gondolkodásmód is. A globális környezet egyik sajátossága, hogy a verseny is globális, itt nagyon könnyű hátrányba kerülni, ha az innováció, az újításra való törekvés nem része a mindennapi munkának. A budapesti irodában például már évekkel ezelőtt elkezdtünk mesterséges intelligencián alapuló modelleket fejleszteni a csalásfelismerés, a piaci megfigyelés és a portfóliókezelés terén. Emellett a világ leginnovatívabb cégeivel vannak üzleti kapcsolataink, többet mi vittünk a tőzsdére – ilyen többek között az Apple, a Google vagy az Alibaba.

Az egyetemi együttműködések szintén kulcsszerepet játszanak: 16 magyar felsőoktatási intézménnyel dolgozunk együtt. Ez magában foglal vendégelőadásokat, szakdolgozati témavezetést, közös kutatási projekteket, innovációs versenyeket. Hiszem, hogy a tudás megosztása kétirányú folyamat – az egyetemektől mi is sokat tanultunk.

Milyen tapasztalatokat szeretne az üzleti és pénzügyi szférából átadni a hallgatóknak?

A pénzügyi világban eltöltött közel három évtized alatt sok mindent megtanultam – gyakran kemény tapasztalatok árán. Amit szeretnék átadni, az ennek az összegzése: hogyan működik egy globális pénzintézet; mit jelent felelősségteljesen döntést hozni; kockázatokat és lehetőségeket mérlegelni; hogyan kell egy komplex rendszert értelmezni és kezelni.

Amikor tanítok, nemcsak az ismeretek átadására törekszem, hanem arra is, hogy a hallgatók valódi motivációt kapjanak: miért érdemes mélyebbre menni egy-egy témában, miért éri meg kitartani nehezebb pillanatokban is. Ebben sokat segítenek a valós példák – legyen szó egy mesterséges intelligenciára épülő modell dilemmáiról, egy tőkepiaci stresszhelyzetről vagy egy vezetői etikai dilemmáról. Hiszem, hogy egy valós, életből vett történet gyakran többet tanít, mint tíz oldal elmélet. Fontos továbbá, hogy a hallgatók bátorságot kapjanak kérdezni, hibázni, fejlődni – és azt is lássák, hogy a szakmaiság és az emberi tisztesség nem egymás ellentétei, hanem egymás feltételei. A cél nemcsak az, hogy a hallgatók jól vizsgázzanak, hanem hogy önálló gondolkodásra és etikus cselekvésre egyaránt képesek legyenek.

Miért éppen a Pázmányt választotta kutatási és oktatási tevékenységének helyszínéül?

A Pázmány olyan közeg, ahol szakmaiság és értékalapúság találkozik. Az Információs Technológiai és Bionikai Karon (ITK) a pénzügyi informatikus modul vezetőjeként azt tapasztalom, hogy a hallgatók nyitottak, motiváltak, és értik, hogy a technológia és az erkölcs nem két külön világ. Volt szerencsém ismerni és többször beszélgetni az ITK alapítójával, Roska Tamás professzor úrral, akivel már régen is terveztünk egy pénzügyi információs szakirány indulását az egyetemen. Emellett oktatok a Jog- és Államtudományi Karon az MBA programban, mind a két karon megtapasztalhattam már eddig is az értékalapú, kollegiális viszonyokat.

Milyen tervei vannak a Pázmányon belül: milyen témákat kutatna, milyen típusú kurzusokat tartana szívesen?

Szeretném folytatni az oktatást a keresztény szemléletű MBA programban, mivel úgy érzem tapasztalataimmal és tudásommal hozzá tudok tenni ehhez a képzéshez. Illetve pénzügyi informatikai modul keretein belül szeretnék olyan motivációt és tudást átadni a hallgatóknak, amelyek jó alapot adhatnak – akár akkor, ha a céges világban (például a Morgan Stanley-nél), akár akkor, ha az egyetemi világban, kutatóként képzelik el a jövőjüket.

Fontos új feladatom lesz 2025 szeptemberétől, hogy az elsőéves BSc hallgatóknak én fogom oktatni az Alkalmazott analízis című matematikai tárgyat, aminek köszönhetően lehetőségem lesz arra is, hogy megismerjem és támogassam azokat a diákokat, akik frissen kerültek ki a középiskolából, és most kezdik meg egyetemi tanulmányaikat.

Milyen készségeket tart ma a legfontosabbnak a fiatalok számára – akár az informatika, a társadalomtudományok vagy a jog világában?

A pénzügyi világban eltöltött több mint 25 év alatt számos helyzetben tapasztaltam meg, hogy nem mindig a legfelkészültebb ember viszi végül sikerre a projektet vagy a csapatot, persze ezek fontos képességek, de a végső siker szempontjából azok tudtak a leginkább kiemelkedni, akik képesek alkalmazkodni, tanulni, és megfelelő hozzáállással kezelni a kihívásokat. Ezt a szemléletet szeretném átadni a hallgatóknak, hogy a tudás csak az egyik fele a sikernek – a másik a belső hozzáállás.

Ahogy John Maxwell fogalmaz: „A nyertesek előnye nem a tehetségben rejlik, hanem a hozzáállásban. Az attitűd az, ami felemel vagy lehúz. Nem mindenre ad lehetőséget, de mindenben segít jobban teljesíteni, mint ha negatív hozzáállással állnánk hozzá.”

Ez a gondolat számomra mindennapi tapasztalat: a legjobb vezetők, akikkel együtt dolgoztam, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is példaértékűek voltak. A sikert sosem vették készpénznek, a kudarcot pedig mindig tanulási lehetőségnek tekintették. Ezt az attitűdöt próbálom képviselni – és ezt szeretném továbbadni az óráimon.

Ezen túl kiemelten fontosnak tartom az együttműködési készséget és az emberi érzékenységet. A technológia területén dolgozók ma már nem egyedül ülnek a gép mögött: csapatban kell dolgozniuk, gyakran több országgal és kultúrával együttműködve. Aki képes másokat meghallgatni, kérdezni, reflektálni és felelősséggel dönteni – az megtalálja a helyét. Különösen felértékelődik mindez az MI terjedésével, amely az alacsonyabb hozzáadott értékű, repetitív munkafolyamatok közül egyre többet vált ki.

Miként látja a mesterséges intelligencia szerepét a pénzügyi világ átalakításában, és hogyan készíthetik fel a hallgatók magukat erre a gyorsan változó környezetre?

Az MI már most is komoly hatással van a pénzügyi szektorra – és ez a hatás csak erősödni fog. A Morgan Stanley-nél például MI-t alkalmazunk csalásfelismerésre, portfólióelemzésre, sőt, egyes területeken döntéstámogatásra is. Már évekkel a nagy nyelvi modellek mostani forradalma előtt alkalmaztuk a Next Best Action nevű rendszerünket, ami pénzügyi tanácsadóinknak segített eldönteni, hogy milyen művelettel tudják a legjobban szolgálni ügyfeleiket. Nem az MI fogja elvenni ez emberek munkáját, hanem azok a kollegák, akik jobban értenek az MI-hez, mint ők. Tehát fontos, hogy a most felnővő generáció megértse es megtanulja használni ezt az új technológiát.

A hallgatóknak nemcsak a technológiát kell megérteniük, hanem azt is, hogyan gondolkodik egy algoritmus – és mik a határai, hol van szükség mindenképpen emberi döntésre, beavatkozásra. Egy gyakorlati példa: amikor a bank megpróbál lefedezni, hedge-elni egy pozíciót, gyakran sok pénzügyi eszközből kell kikeverni egy portfóliót, ami nem triviális feladat – sok matematika van mögötte. Ez ma már többnyire automatikus: algoritmusok futnak a háttérben, beárazzák a papírokat és a partnerkockázatot, megkötik az ügyletet, megkeresik a piacon a hedge-elési lehetőségeket, és meg is veszik az eszközöket.  Az algoritmusok emberi felügyelet mellett működnek, és egy bizonyos értékhatár fölötti trade-eknél kifejezett emberi jóváhagyásra is szükség van. Érdekes terület, hogy hol az ember helye ebben a rendszerben.

Ön elkötelezetten támogatja a társadalmi felelősségvállalást. Hogyan látja egy sikeres szakember szerepét a közösség szolgálatában, és milyen tanácsot adna a fiataloknak, hogy ők is felelősen és aktívan járuljanak hozzá a társadalom jobbá tételéhez?

Hiszem, hogy a szakmai siker nem cél, hanem lehetőség. Ha valakinek megadatik, hogy stabil egzisztenciát teremtsen, érdekes munkát végezzen, akkor kötelessége, hogy ebből vissza is adjon. Ez visszatükröződik abban, amit korábban a Morgan Stanley „Give Back” alapértékéről mondtam, de számomra személyesen is mélyen összhangban van azzal, amit keresztény emberként vallok: „amit a legkisebbek közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” A fiataloknak azt tanácsolom, hogy keressék meg azt az ügyet, amely szívükhöz közel áll – és kezdjenek el tenni érte, egészen kicsi lépésekkel indulva. A világ jobbá tételét nem másoktól kell várnunk – nekünk kell elkezdenünk.

Úgy tudjuk, a sakk az egyik hobbija, mesterjelölt szintű versenysakkozó. Sakkmesterként mit gondol: mit taníthat a sakk a problémamegoldásról vagy a vezetésről?

A sakk számomra több mint hobbi – egy komplett gondolkodásmód, amely végigkísért egészen a tanulmányaimtól a vezetői székig. Sakkversenyeken nőttem fel, és a játék által olyan készségeket sajátítottam el, mint a stratégiai gondolkodás, az időnyomás alatti döntéshozatal vagy éppen a vesztes helyzetekből való felállás. Ezek a képességek a Morgan Stanley-nél betöltött vezetői munkámban is újra és újra hasznomra váltak.

A Morgan Stanley budapesti irodájában sokan sakkoznak – köztük például Ács Péter nagymester, de FIDE-mester és nemzetközi mester is van a sorainkban. Belső versenyünkre idénközel 1000 kolléga nevezett több mint 70 irodából New Yorktól Londonig, Frankfurttól Budapestig, Mumbaitól Hong Kongig. A sakk összeköti a kollégákat világszerte, de fejleszti is a döntéshozatalt, a mintafelismerést és az alkalmazkodást – mindazt, ami a pénzügyi és technológiai világban is kulcsfontosságú. Ezért támogatjuk a Polgár Judit-féle Világsakkfesztivált 2019 óta – az idei szeptember 30-án lesz a Magyar Nemzeti Galériában.

Úgy gondolom, a sakk az említett készségek fejlesztése mellett a fiatalokat abban segítheti, hogy nyitottabbak, türelmesebbek és tudatosabbak legyenek. A legnagyobb tanulság számomra ez: nem az a kérdés, hibázol-e – hanem az, mit tanulsz belőle. Ez az a szemlélet, amit a sakktábla mellett és az üzleti életben is újra meg újra megtapasztaltam – és amit oktatóként is szeretnék továbbadni.