A PPKE BTK díszdoktora
Díszdoktorrá avatása: 2010. december 15.
Kutatásainak és publikációinak körében olyan szerzőkkel foglalkozik részletesen, mint Gabriel Marcel, Fénelon, vagy Whitehead és Jean-Luc Marion. Írt és kutatott azonban Pierre de Berulle teológiai műveiről is. A német idealizmusról írt monográfiáján kívül két kötetben értekezik ennek az idealizmusnak két útjáról, Kanttól Schellingig.
Számos egyetemen tanított, Amerikában, főként a Yale-en, de több más egyetemen is, Elefántcsontparton, Brazíliában, Kanadában és Budapesten is. Leghosszabb ideig tartó állandó professzori munkája azonban Franciaországhoz kötötte. 1979-92-ig a Rennes-i Egyetemen volt a filozófia professzora.
Működését számos elismerés kísérte. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktora, az Ausztrál Katolikus Egyetem (Melbourne) tiszteletbeli professzora, a messinai Accademia Peloritana dei Pericolanti levelező tagja, Párizsban pedig tagja a Jean-Marie Lustiger Intézetnek és a Francia Katolikus Akadémiának. Több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának, vagy tudományos tanácsának is tagja.
