Az alapítástól napjainkig
A magyar társadalomban a XIX. századtól kezdve fokozatosan terjedő szekularizáció azt eredményezte, hogy az 1635-ben Pázmány Péter bíboros, prímás által Nagyszombatban alapított egyházi egyetemet, mely az 1770-es évek folyamán állami (királyi) kezelésbe került, nem lehetett a maga egészében katolikus szellemben működtetni. Ezért újra meg újra felmerült annak gondolata, hogy a Hittudományi Kar leválasztásával, vagy attól függetlenül új alapítással katolikus egyetemet hozzanak létre.
A XIX. század folyamán egyébként ugyanilyen okból Nyugat-Európa több országában és Amerikában létre is jöttek katolikus egyetemek. Ezek az intézmények nem tévesztendők össze a középkori, még állami és társadalmi szinten is a kereszténység mellett elkötelezett országokban alapított egyetemekkel. Éppen a vallás, állam, társadalom középkori egységének megbomlása tette szükségessé az egyetemeknek ezt az új típusát, a katolikus egyetemeket. A hazai katolikus egyetemalapítási kísérletek azonban egészen a XX. század utolsó évtizedéig sikertelenek maradtak. Ennek végső oka egyrészt az volt, hogy a Magyar Királyság és a Katolikus Egyház teljes jogi elválasztása mindvégig nem történt meg, így legalább a hittudományi oktatás katolikus azonossága állami intézményen belül konkordátum nélkül is védhetőnek látszott. Másrészt 1948. és 1989. között a hivatalos ideológia nem tette lehetővé új katolikus felsőoktatás kibontakozását.
1989. folyamán állami részről javaslatok hangzottak el a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia visszacsatolására az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. Csakhogy Magyarországon a Hittudományi Kar leválasztása az állami egyetemről másként történt, mint pl. a szomszédos Csehszlovákiában. 1950-ben ugyanis a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 23/1950. számú rendelete arról intézkedett, hogy a teológiai karokat le kell választani az egyetemekről, és át kell adni azokat az illetékes egyházaknak. Így a Magyar Katolikus Püspöki Kar az egyetemről leválasztott Hittudományi Kart Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven újraszervezte. Az állam ezt az intézményt nyilvános jogú akadémiának ismerte el, és saját jogrendjében is meghagyta neki a tudományos fokozatok adásának lehetőségét. Mivel tehát a budapesti Hittudományi Kar 1989-ben is tisztán egyházi intézmény volt, az állam egyoldalú intézkedéssel nem egyesíthette azt állami egyetemmel. Ehhez, hittudományi karról lévén szó, az Apostoli Szentszék hozzájárulása lett volna szükséges. Ez azonban sohasem érkezett meg.
Mivel a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítására csak 1990. elején (II. 9-én) került sor, a Szentszéket 1989-ben még Francesco Colasuonno érsek (a későbbi bíboros) képviselte az egész régióban. Tőle származott a felvetés, hogy a meglévő egyházi hittudományi fakultást újabb karok alapításával katolikus egyetemmé kellene tenni. Ezzel ugyanis a hittudomány és az Egyház kiléphetne a szellemi elszigeteltségből, katolikus szellemben lehetne oktatni világi tudományokat, de az intézmény megőrizné önállóságát és egyházi jellegét. Csakhogy ehhez 1989-ben még hiányoztak a jogi feltételek.
Az 1989. október 23-án módosított Alkotmány (1989. évi XXXI. törvény) 60.§ (3) bekezdése hangsúlyozottan kimondta az állam és az egyház elválasztott működését. Így eleve valószínűnek tűnt, hogy a későbbiekben a hittudományi képzés, illetve a vallásos szellemű oktatási és nevelési tevékenység nem az állami intézményekben fog történni. A nem állami egyetemek létrehozásának törvényi lehetőségét az 1990. évi XXIII., az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt módosító törvény teremtette meg, főként annak 5.§-a. A nem állami felsőoktatási intézmények létesítésének alapvető feltételeiről a Kormány 36/1990. (IX.12.) Korm. rendelete állapított meg szabályokat. Időközben az Országgyűlés 30/1990. (III. 21.) OGY határozata a budapesti Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémiát mellékletében kifejezetten egyetemnek ismerte el. Ezzel vált formailag lehetővé, hogy a meglévő egyetemi rangú intézmény bővítésével katolikus egyetem szülessék.
Közben elvileg megoldódni látszott a finanszírozás problémája is. Az 1990. évi IV. törvény 19.§ (1) bekezdése ugyanis az egyházi oktatási intézmények számára garantálta a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást. Mindezek a feltételek, illetve ezeknek a várható kialakulása vezettek oda, hogy 1989-90. fordulóján, először megbeszélési szinten, majd egy alapítvány létrehozásával megkezdődött a Katolikus Egyetem előkészítése. Mivel időközben egyes vidéki városokban (Esztergomban, Egerben) értelmiségi körökben ugyancsak felvetődött a katolikus egyetem gondolata, az erők szétforgácsolódásának elkerülése végett az ezekben a kezdeményezésekben fáradozó személyek is meghívást kaptak az Alapítvány kuratóriumába. Közben 1990. augusztus 15-én kiadásra került az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés a katolikus egyetemekről. Ez lehetővé teszi, hogy az Apostoli Szentszéken kívül más hivatalos egyházi jogi személyek, pl. püspöki karok vagy szerzetesrendek is katolikus egyetemet alapíthassanak.
A hely kiválasztása kezdetben nehéz feladatnak látszott, hiszen csak 1991 nyarán született meg az 1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről. Ezért irányult a szervezők figyelme a volt szovjet katonai objektumok felé, amelyek ekkortájt váltak elhagyatottá. Először egy pestszentlőrinci, akkori nevén Vörösfény utcai volt szovjet laktanya igénylésének lehetősége merült fel, majd a piliscsabai volt, szintén szovjet, katonai objektum felé terelődött a figyelem, ugyanis az ottani önkormányzat vezetői szívesen támogatták a kedvező természeti környezetben fekvő laktanya-együttes oktatási célra való fordítását. A helyszín alkalmasságának megítélése nem volt könnyű feladat. E sorok írója többedmagával tanulmányozhatta az elhagyott laktanya állapotát. A látogatáson részt vett Mons. Juliusz Janusz, a budapesti Nunciatúra akkori tanácsosa (jelenleg apostoli nuncius Mozambikban). Az ingatlan Budapest központjától való viszonylagos távolsága és meglehetősen lepusztult állapota ellenére, tekintettel a táj szépségére és a helyzet adta lehetőségre, örömmel bátorította a szervezőket a terület elfogadására. Így indult az egyetem előkészítése Piliscsabán, a Székesfehérvári Egyházmegye területén. Az Alapítvány az ingatlant a Kormánytól 1991. őszén átvette, majd felajánlotta a Püspöki Konferenciának egyetemi oktatási épületek kialakítása céljából.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar, miután gondosan áttekintette a kialakult helyzetet, s mérlegelte a további lehetőségeket, 1991 decemberében elérkezettnek látta az időt a hivatalos lépés megtételéhez, és az Apostoli Szentszékhez fordult az egyetem alapításának előzetes engedélyeztetése végett. Miután a pozitív válasz megérkezett (a Katolikus Nevelés Kongregációja 1992. január 24-én kelt, Prot. N. 223/91/9. számú hozzájárulása), a Magyar Katolikus Püspöki Kar 46/1992. számú, 1992. január 30-án kelt rendelkezésével a Budapesten működő Római Katolikus Hittudományi Kar mellett új egyetemi karként Bölcsészettudományi Kart alapított, és kimondta, hogy az intézmény így katolikus egyetemmé vált. Neve Pázmány Péter Katolikus Egyetem lett.
Az alapítás pillanatában két karból állt: A Hittudományi Karból és a Bölcsészettudományi Karból. 1992. október 4-én a budapesti Egyetemi templomban Pio Laghi bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa szentmise keretében nyitotta meg az új egyetem első tanévét. Az Egyetemet ebben a formájában (Pázmány Péter Katolikus Egyetem néven) az Országgyűlés 2/1993. (II.4.) OGY határozatával ismerte el. Hamarosan sor került a Bölcsészettudományi Kar egyetemi fakultásként való kifejezett állami elismerésére is.
Az oktatás az új karon eleinte ideiglenesen az Irgalmas Nővérek budapesti, Ménesi úti épületében folyt, ám közben megindult a piliscsabai laktanya-ingatlan rekonstrukciója is. A Bölcsészettudományi Kar első olyan tanéve, amikor az oktatás színhelye már Piliscsaba volt, 1994. őszén kezdődött, amikor az új egyetemi campust a Püspöki Konferencia tagjainak, az apostoli nunciusnak és más kiemelkedő személyiségeknek a jelenlétében szentmise keretében nyitották meg.
Az Egyetem Jog- és Államtudományi Karát a Püspöki Konferencia 1995. április 3-án alapította meg. Hamarosan megszületett a Kar állami elismerése is. Az új kar kezdettől fogva kiemelt küldetésének tekintette, hogy az ide járó hallgatók ne pusztán egy-egy hagyományos szakterület részletszabályaival, eljárási gyakorlatával találkozzanak a tanulmányaik során. Olyan kurzusok közül is válogathassanak, amelyek elsősorban a jogrend erkölcsi alapjaiba kínálnak bevezetést. Sarkalatos elvekbe és értékekbe, amelyek egyrészt segítenek nekik eligazodni a gyorsan változó joganyagban, másrészt fontos fogódzót jelentenek majd akkor, amikor hivatásukat gyakorló jogászként vagy igazgatási szakemberként nehezen megoldható helyzetekkel, joghézagokkal vagy dilemmákkal szembesülnek.
1998. júniusában a Püspöki Konferencia egyházilag megalapította az Egyetemen az Információs Technológiai Kart is, melyet egyetemi fakultásnak az állami hatóságok 2001-ben ismertek el. 1996-ban az Apostoli Szentszék az Egyetemen fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézetet alapított, a Katolikus Nevelés Kongregációjának 975/96. számú 1996. november 30-án kelt határozatával. Ugyanez a Kongregáció az Egyetem egészét 1999. március 25-én kelt határozatával szentszéki alapításúvá tette.
Az alapítólevél kiadása azt jelenti, hogy a Szentszék sajátjának tekinti az intézményt, szabályzatát jóváhagyta. Az egyetem fenntartója továbbra is a Magyar Katolikus Püspöki Kar marad. A legmagasabb szintű elismerés annak szól, hogy az intézmény az elmúlt években jelentősen fejlődött. Oktatóinak együttese, fakultásainak tudományos minősége és pénzügyi hátterének folyamatos biztonsága miatt a Szentszék garantálva látja a szabályszerű, tudományos, valamint katolikus szellemben történő működést. A dekrétum arra is utal, hogy az egyetem az egyházi tanítóhivatal vezetésével a régió egészében tudja képviselni a tudományt és az evangéliumot.
A szentszéki alapító határozat óta az Egyetem tovább fejlődik. Intézményfejlesztési tervét a Püspöki Konferencia és az illetékes szakminisztérium egyaránt elfogadta. Ennek megfelelően további karok létesítése nem szerepel a tervek között. A hallgatói összlétszám jóval meghaladja a hétezret. Az Információs Technológiai Kar is felmenő rendszerben kezdte meg a képzést. Így amikor az utolsó évfolyam is felvételt nyer, az egyetem hallgatói létszáma megközelíti majd a nyolcezer főt. Ennél nagyobb létszámú egyetem kialakítása és fenntartása meghaladná a magyar Egyház lehetőségeit, különösen pedig a katolikus szellemű működés megteremtése válna rendkívül nehézzé. A hallgatók közül mintegy kétezer fő Piliscsabán, a Székesfehérvári Egyházmegye területén tanul. Különböző szerzetesközösségek kollégiumokkal és az egyetemi lelkipásztorkodásban való részvétellel támogatják az intézmény működését. Gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki az Egyetem és a környező egyházi oktatási intézmények között is.
A múltunkat hordozva, a jövőbe tekintünk
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyarország egyik legszínvonalasabb és legjelentősebb kiemelt egyeteme, ahol a jelenleg közel 8 ezer nappali tagozatos és levelező hallgató tanul. A több képzési helyszín – Budapest, Piliscsaba, Esztergom – az elmúlt évek során az intézmény hatékony, XXI. század igényeinek megfelelő fejlődését már jelentősen hátráltatta, ezért az összevont képzési helyszín kialakítása érdekében mielőbb egy új fejlesztési koncepció elkészítésére volt szükség.
A lehetőségének feltérképezése már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem széttagoltságának megszüntetése érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1213/2018. (IV. 6.) Korm. határozattal megkezdődött, de a döntési folyamat csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által ellátott oktatási feladatok elősegítése céljából, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére történő ingyenes vagyonjuttatásról szóló 2020. évi XVI. törvény elfogadásával zárult le. A campusbővítés területét az Országgyűlés ezzel a törvénnyel jelölte ki, így a Pollack Mihály tér 4-6. (volt Esterházy-palota)., 8. és 10. (volt Károlyi-palota), a Bródy Sándor utca 5-7. és a Szentkirályi utca 25/A, 25/B és 27. szám alatti épületek kerültek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tulajdonába.
Az új, egységes campus kialakítása és jövőbeni működtetése amellett, hogy a tervek szerint az eddiginél jelentősen fenntarthatóbb és hatékonyabb üzemeltetést tesz majd lehetővé, stratégiai eleme annak a célkitűzésnek, hogy az Egyetemen zajló oktatási, kutatási és tudományos tevékenység – a belső együttműködési lehetőségek hatékonyabb kihasználásával – a jövőben a hazai és a nemzetközi térben egyaránt eredményesebb legyen.
Az Egyetem budapesti ingatlanbővítését innovációs kihívások is indokolják, amelyeknek laborok, informatikai és műszaki kutatóközpontok, modern egyetemi könyvtár és ahhoz tartozó olvasótermek létrehozásával felelünk meg. Az előzetes tervezési programban többszáz fős szakkollégiumi elhelyezési lehetőség is igényként jelenik meg. A Campus tervezetten sportpályával is rendelkezni fog, amely a belvárosi lokációban kifejezetten unikálisnak számít, így a helyi lakosság is használatba veheti majd, kihasználtsága ennek megfelelően magas lesz. Cél az egyetem zenei életének fellendítése is, így az új létesítmény hangversenyek, koncertek megrendezésére is lehetőséget nyújt majd.
Az új Pázmány Budapest Campus kialakításának első látványos eleme a Szentkirályi utca 26. és Bródy Sándor utca 15. szám közötti, „L"-alakú területen kialakítandó új oktatási épület-együttes létrehozása. A Szentkirályi utca 26. szám alatt jelenleg meglévő épületek egy részének elbontásával egy kedvezőbben és oktatási célra hatékonyabban kihasználható tér jön létre. A projekt tervezése során a közvetlen környezet adottságainak, műemléki értékeinek védelme egyaránt kiemelt szempont volt. A Józsefvárosi Önkormányzat Tervtanácsa a 2020 augusztusában bemutatott építészeti tervet támogatta, azt városképi szempontból kiválónak minősítette. Az azóta eltelt időszakban az engedélyezési terv benyújtása is megtörtént. A projekt legfőbb célja továbbra is az egyetem földrajzi széttagoltságának csökkentése, a mai kor követelményeinek megfelelő, saját környezetébe maximálisan illeszkedő campus létrehozása, amely a jövőben Józsefvárost és közvetlen környezetét egyaránt gazdagítja.
Az új egyetemi campus a XXI. század igényei szerint tervezett infrastruktúrával és térhasználattal várja majd az oktatókat és a hallgatókat. A beruházás azonban nem csupán épületek átalakítása, hanem egyben jelentős városfejlesztés is. A terek és az épületek a minőségi egyetemi képzés szolgálatán túl méltó módon őrizik a műemléki és építészeti értékeket, élhető és magas színvonalú környezetet teremtve, az egyetem belső kertje nappali üzemmódban, egyeztetett feltételekkel, tervezetten nyitva lesz a lakosság számára is.
