A PPKE JÁK díszdoktora
Díszdoktorrá avatása: 1999. november 24.
Max van der Stoel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Nemzeti Kisebbségi Főbiztosa.
1924. augusztus 3-án született Hollandiában. Gazdag életpályáját az emberi jogok érdekében folytatott politikusi és diplomáciai tevékenység hatotta át. Volt parlamenti képviselő és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja.
Az 1967-ben bekövetkezett görögországi puccs után, az ezredesek uralma idején ő követte figyelemmel az emberi jogok sérelmeit Hellászban s készítette erről tényfeltáró jelen-téseit. Volt külügymi-niszter, hazája ENSZ-nagykövete és e mi-nőségében a Biztonsági Tanács soros elnöke is, majd utóbb az ENSZ Emberi Jogi Bizottság számára iraki emberi jogi helyzet különleges jelentéstevője. Ezután hazájának az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletének párizsi, koppenhágai és moszkvai tanácskozásaira küldött delegációját vezette.
Az EBEÉ égisze alatt 1992-ben életre hívott Nemzeti Kisebbségi Főbiztos posztjának betöltését elsőként őrá bízták az európai országok, valamint az USA és Kanada kormányai, feladata pedig nem volt kevesebb, mint elnyerni a kisebbségeknek is és kisebbségvédelemben nem mindig érdekelt államoknak is a bizalmát, megszervezni egy olyan, kis létszámú, nem agyonbürokratizált apparátust, amely a puszta levelezési és utaztatási háttéren túl azonban szakmai szinten (ország-, eset-, és problémaorientált tanulmányokkal is) is versenyképes, az államok szakértőivel közvetíteni államok és kisebbségek között, s eredményt is elérni.
Tevékenységét működő intézmények fémjelzik, így például a balti államokban a kisebbségi ombudsmanok létesítése az ő javaslatainak köszönhető. Szerepet játszott szövegjavaslataival Magyarországnak Romániával, illetve Szlovákiával folytatott tárgyalási pozícióinak közelítésében is, s reá is visszamutatnak bizonyos jogi reformok, a kisebbségek érdekeinek a korábbiaknál nagyobb mérvű figyelembevétele. Figyelmet szentelt a magyarországi kisebbségi helyzetnek is, ideértve a parlamenti képviselet kérdését, illetve a cigányság integrációját. Az ő és csapata munkájának köszönhetőek az ún. oslói ajánlások, azaz a kisebbségvédelem területén született különböző univerzális és regionális nemzetközi szerződések tartalmi elemzései, ideértve a gyakorlat és az EBEÉ záró dokumentumokban foglalt, sokak által csak politikai elkötelezettségnek tekintett normák egybevetését, egyeztetését és magyarázatát, különösképpen a kisebbségek számára legfontosabb területeken, azaz az oktatásügyi és a hivatali nyelvhasználatban, valamint az önkormányzatiságban, amiről az 1998-as locarnói szemináriumon értekezett.
Számos kitüntetés birtokosa, így doctor honoris causa az Athéni Egyetemen, a prágai Károlyi Egyetemen és Utrechtben.
