Érték. Minőség. Közösség.
PÁZMÁNY.
Kiskoromtól kezdve sportoltam valamit. Sokáig úsztam, vízilabdáztam, majd kiakartam jönni a vízből. Gyerekként jobban szerettem a játékosabb dolgokat és a nővérem elkezdett vívni Békéscsabán. Ezért megnéztem egy vívóedzést és gyakorlatilag az elejétől kezdve megtetszett az egész és vártam a következő edzést. Szóval mondhatni szerelem volt első látásra.
Már gyerekként is sikeres voltál, látták benned a tehetséget?
Szerencsére igen. A legkisebb korosztálytól kezdve sorra sikerült az év végén mindig az adott korosztály topp három vívójában lennem és maradnom. Ez nem szegte kedvemet ideje korán, hiszen tudjuk, a siker is tud unalmas lenni. Szerintem minden sportnál van egy fordulópont, amikor az adott fiú vagy lány eldönti akarja-e folytatni a sportot vagy sem, és mivel nekem végig voltak sikereim nem is volt kérdés, hogy én folytatom, mikor elérkezett ez a pont.
Ha nem lett volna sok sikerélményed, szerinted, hogy alakult volna?
Nem tudom pontosan megmondani. Magamat ismerve nem biztos, hogy föladtam volna, viszont azért egy idő után valószínűleg a tanulást választottam volna, mert úgy nem áldoznék időt a sportra, hogy az esetleg a tanulás rovására menjen.
Ha már tanulás, a sport mellett miért tartottad ennyire fontosnak a tanulást?
A szüleim mind a ketten orvosok és a családomban van több jogász is. Emiatt egyfajta családi nyomás is volt. Illetve tisztában voltam vele, hogy a sporttal a testemből élek meg, de erre nem lehet mindent föltenni egy lapra, mindenféleképpen kell áldozni a tanulásra is és adni kell esélyt arra is, hogy ha esetleg rosszra fordulnak a dolgok a sport szempontjából, akkor legyen egy B verzió.