Gratulálunk újabb dékáni kinevezéséhez! Mit jelent ez az újabb hároméves megbízatás az Ön számára – személyes és szakmai értelemben?
Az elöljáróim és a Kari Tanács döntése nagyon fontos megerősítés számomra, hálás vagyok ezért a bizalomért minden kollégának. Mindez hatalmas erőt ad a napi nehézségek között. Persze tudom, hogy az idő, és benne a feladatok Isten ajándéka. Az Ő kezében vagyunk, az Ő útján járunk, és az Ő akaratát lehet és kell elfogadnunk.
Visszatekintve az elmúlt ciklusra: mely eredményeket tartja a legmeghatározóbbnak a BTK életében az elmúlt három év során?
17 egyetemi tanári előterjesztés, új szakok, új irányok, például: gazdaságtudomány, gyógypedagógia, gondoskodáspolitika. Növekvő bérek, versenyképességi pótlék, tudományos pályázati lehetőségek. Ezek mind megerősítették eddigi helyünket a felsőoktatásban. Emellett azonban úttörök voltunk az MI képzésben. Elsők a Mesterséges Intelligencia Alkalmazásai képzésben, helyünk van a Magyar MI Stratégiában. Új társadalomtudományi doktori iskolánk is lett. Az idei tanévet mintegy harminc elsőssel kezdik meg.
A hallgatói létszám dinamikus növekedése egyértelműen az egyik leglátványosabb fejlemény: idén több mint 500 fővel nőtt a felvett hallgatók száma, a Kar létszáma a három évvel ezelőttihez képest megduplázódott, amikor átvette a vezetést. Miben látja ennek a növekedésnek a kulcsát, és milyen kihívásokkal jár mindez a Kar működése, infrastruktúrája, oktatói bázisa szempontjából?
Első ciklusom kezdetén nyilvánvaló vált, hogy a kar hatékonyságát növelni kellett. A leépítés helyett a felépítést választottam. Pénzügyileg stabilak lettünk, a hallgatói létszámot sikeresen növeltük
Hol lehet a növekedés felső határa? Milyen számokat tartana ideálisnak három év múlva?
A határ a Z épület, nem a csillagos ég. Már mind a tíz emeletet elfoglaltuk. Esztergomban 800-an vagyunk. Nem emelném tovább, csak potenciált teremtenék a további emelkedésre, ha tényleg lesz campus.
A számok vonatkozásában sokmindenben a legjobbak vagyunk. De ránk nem számokat, hanem lelkeket bíztak, értük kell „számot-adni”. Ezen a területen még van teendő. Világossá kell tenni a versenyelőnyünket. Azt mindenki tudja, hogy a tudás előre visz. Azt viszont kevesebben, hogy a hit az, ami felemel. Ahhoz, hogy a veszélyes sebességre gyorsuló tudás útja sima lehessen – ne a falnak rohanjunk –, kell a hit felemelő ereje. A tudás és az értelem összetartozik, az egyetemek közül talán az egyháziak tudják ezt a legjobban.
A 2025 szeptemberében induló tanévre több új képzést is meghirdettek: elindul például az első gazdaságtudományi alapszak, a gyógypedagógiai alapszak, és mesterképzésen is indulnak új programok. Milyen stratégiai szempontok vezérelték ezeknek az elindítását?
A katolikusoknak hazánkban is nagy szüksége van gazdasági szakemberekre. Nagy hiány volt ez eddig, szeretnénk erre a területre a magas szakmai képzés mellett egy új nézőpontot is vinni.
A világ változásával pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a mai fiatalok valahogy mások, sokan vannak, akik sajátos nevelési igényűek. Nagy szükség van ezeknek az új kihívásoknak megfelelni tudó pedagógusokra. Nem elég pedagógusokat képeznünk, fontos, hogy megfelelő tudással is ruházzuk fel őket, amivel segíteni fogják tudni a következő generációt. Így a gyógypedagógia térnyerése létfontosságú.
A mesterképzéseink pedig igazodnak a legújabb elvárásokhoz, például a szociális szférában bekövetkező szemléletmódváltáshoz. Tervezzük a demenciával kapcsolatos képzés bevezetését is. Szeretnénk képzéseink bővítésével a társadalom új problémáinak megoldásához hozzájárulni, ez az oktatás folyamatos kihívása.
Várható-e további bővítés a képzési kínálatban – akár új tudományterületek vagy interdiszciplináris szakok irányába?
A MIA képzésünk megállíthatatlan, a gazdaságtudományi képzési palettát bővíteni kell... Fontos lenne egy, az üldözött keresztények értékeire is fókuszáló nemzetközi kereszténységet bemutató képzés indítása is. A modern közel kelet mesterképzés pedig már az első tanévben is jól kezdett. Mindezek mellett meghatározóak számunkra a nemzetközi kutatásaink az MI etika területén.
Milyen főbb irányokat lát kulcsfontosságúnak a következő években, és milyen értékek mentén szeretné továbbvezetni a Kart?
Iránymutatóvá kell válnunk. Az erőnk, összefogottságunk, stratégiánk már megvan hozzá. Egyértelműen igény van arra, hogy értéket mutassunk a társadalom számára, katolikusként. Soha nem volt még ekkora szükség a hit és értelem egységének a felmutatására. A vakhit ugyanolyan veszélyes, mint a vak értelem. Az MI korában ez az egyik leglényegesebb felismerés.
Egyre világosabb számomra, hogy nem csak a kollégák és diákok tudásáért, hanem a lelkükért is felelünk katolikus egyetemként, közösségként. A jövő kulcsfogalma pedig minden bizonnyal a lélek lesz, mert a tudás átértelmeződik azáltal, hogy a tudomány mint a világ módszeres leírása területén a gépek jobbak lesznek.
Egyre világosabban állást kell foglalnunk a béke mellett is. A háborúskodás, a gyilkos vita nem vezet sehova. Mindig van idő visszafordulni. De minél lejjebb kerülünk egy konfliktusban, annál nehezebb a visszaút. Ezért idejében kell lépni. Minden perc, minden béke felé mutató szó és gesztus fontos.
Persze a nagy álmok mellett készülünk a MAB intézményakkreditációjára is.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyházi fenntartású intézmény. Hogyan tudja a BTK megőrizni ezt a szellemi és értékrendi identitást a növekvő, sokszínű hallgatói közösségben? Milyen kihívásokkal jár ez a folyamat?
Egyre könnyebb bemutatni a katolikus értékeinket, mert egyre több kérdést kapunk ebben a tárgyban. Egyre nagyobb a figyelem, és egyre több a támadás. Nekünk nincs más dolgunk, mint rámutatni a nevünkre. Katolikus Egyetem. A védekezés helyett az értékek bátor képviseletére van szükség. Hiszen boldogok, akiket az igazságért szidalmaznak.
A nemzetközi jelenlét és kapcsolatok kérdése is egyre hangsúlyosabb a felsőoktatásban. Hogyan látja a Kar nemzetközi kapcsolatrendszerének alakulását? Tervezik-e új együttműködések kialakítását külföldi egyetemekkel, intézményekkel?
Nagyon sok új, ígéretes nemzetközi együttműködésünk van jelenleg is. Hiszen például a régészet kapcsán hosszú évek óta jelen vagyunk lovagvárak feltárása kapcsán. Azonban ennek a portfóliónak a bővítése a következő ciklus kiemelkedő feladata. Szeretnénk Európában, de Európán kívül is fejleszteni kapcsolatainkat, amihez az alapok már megvannak és több sikeres tárgyalás van folyamatban.
Jó példa volt erre a legutóbbi nemzetközi konferenciánk, ahol a MI szerepét jártuk körül az idősellátásban külföldi jeles szakértőkkel. Az irány megvan, a lehetőségek adottak, igyekszünk élni vele.
Több mint három évtized telt el a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar elindulása óta, az újraalapított Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ma már „második generációs” hallgatók is tanulnak itt, akiknek a szülei is itt végeztek. Számos volt BTK-s hallgató tölt be meghatározó pozíciókat a közéletben, kultúrában, oktatásban, médiában, tudományos életben. Mit jelent ez a szellemi és közösségi „hátország” a Kar számára?
Ezt is építeni kell. Talán az idő rövidsége miatt keveset foglalkoztunk az alumnusokkal eddig. Az elmúlt időszakban tudatosan igyekszünk ezen fejleszteni, így már van alumni tanácsunk, rendszeres programjaink. A Pázmány ismert és elismert. Az ország felelős vezetőinek jelentős része nálunk végzett, kapcsolatban van velünk. Erre büszkék vagyunk.
Hogyan képzeli el a Pázmány BTK-t öt-tíz év múlva?
Rektor Úr szavait kölcsön véve:
Magyar. Katolikus. Egyetem.
