– Elkezdődött az új tanév, az egyetemeken is. Hány diákot vettek fel idén a Pázmányra?
– Egyetemünkön már sok éve azt tapasztaljuk, hogy minden ősszel több diákot veszünk fel, mint a megelőző tanévben. Így volt ez most is. A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karra (BTK) 2830 jelentkező nyert felvételt. Ez több mint 600 fővel haladja meg a 2024-es felvételi létszámot. Az új szakok, mint a gazdálkodás és menedzsment, valamint a gyógypedagógia is sikeres évet kezdett. A Jog- és Államtudományi Karra (JÁK) több mint 800 főt vettünk fel, ráadásul a jogi képzési területen hétből négy képzésen nálunk volt a legmagasabb ponthatár. De az Információs Technológiai és Bionikai Karon (ITK) is emelkedést tapasztalunk. Itt a mérnök informatikus és a bionika szakok mellett a szakirányú továbbképzések – mint például a mesterséges intelligencia alkalmazásai – is népszerűek.
Külön öröm számunkra, hogy a pedagógus szakokra nagyon sokan jelentkeztek. A gondoskodáspolitikai mesterképzésre, a társadalomtudományi doktori iskolába, de a pszichológia szakra is sokan nyertek felvételt, vagyis ez egy igen sikeres évkezdés. A pszichológia szak annak ellenére népszerű, hogy a sajtóban olyan cikkek jelentek meg, melyek igyekeztek a Pázmány bölcsészkart, közelebbről a pszichológiaképzést lejáratni.
– Valóban, a sajtóban tegnap (az interjú 2025. szeptember 9-én készült – a szerk.) ismét napirendre került a BTK három kutatójának ügye. De a korábbi cikkeket olvasva is azt tapasztalhatjuk, hogy a szenzáció fontosabb a valóságnál. Összefoglalná röviden, mi is történt valójában?
– A Pázmányon minden oktatónak engedélyt kell kérnie a rektortól akkor, ha oktatói minőségében, illetve az egyetemhez kapcsolódó ügyben nyilatkozni szeretnének. Ebben pedig meg kell határozni a témát. A három kutató nyilatkozattételi engedélykérésükben többek között azt jelezte felénk, hogy írásukban kiemelik, „a keresztény hit útmutatást ad arra, hogyan forduljunk a másik ember felé”. Azt is hangsúlyozták, hogy „a katolikus hit szemszögéből” vizsgálják a tárgyalandó kérdést, valamint azt is megemlítették, hogy a cikkben „tudományos bizonyítékokra fognak támaszkodni”. Emellett törekednek a magas szakmai minőségre, és a katolikus értékrendet veszik alapul. A probléma ott van, hogy egyáltalán nem ez történt.
Az áprilisban kikerült cikk után júniusban ismét megjelent egy írásuk, mely homlokegyenest szemben állt azzal, amit eredetileg jeleztek.
Birher Nándor, a BTK dékánja emiatt állított fel etikai bizottságot ebben az ügyben június 19-én, hiszen az oktatók nem általános, hanem egy jól körülírt másik témára kaptak nyilatkozattételi engedélyt. Ezt követően munkáltatói figyelmeztetésben részesültek, vagyis nem „fegyelmit” kaptak, mint ahogyan az a sajtóban megjelent. A dékán lehetőséget adott nekik arra, hogy egy továbbképzésen vegyenek részt, melynek során jobban megismerhetik a katolikus tanítást. Erre azért is szükség lett volna, mert a cikkekből kiderült, nagyon sok mindennel nincsenek tisztában.
A nyár folyamán Szondy Máté és Kengyel Judith Gabriella bejelentette felmondási szándékát, és megszűnt a munkaviszonyuk. Zsila Ágnes több levelet is írt nekem, nehezményezve az eljárást. A probléma ezzel az volt, hogy ezt a levelezést – az én és a dékán válaszaival együtt, a megkérdezésünk nélkül – elküldhette a sajtónak is, amire a témában megjelent cikkekből következtethetünk. Ennek ellenére türelmesek voltunk vele, ám a tegnapi napon kaptunk tőle egy felmondó levelet, melyben indokként többek között azt jelölte meg, hogy nem értett egyet a kötelező továbbképzéssel. Pedig erre a munkaszerződés alapján a dékánnak joga van elküldeni az oktatókat. Azt is felvetette, hogy nem tudja eldönteni, hol sérti meg egy-egy írásában a katolikus szellemiséget. Ez is azt támasztja alá, hogy szükség lett volna a jelzett továbbképzésre, hiszen akkor, amikor ide jött tanítani, azt is vállalta, hogy tiszteletben tartja az egyetem elvárásait. A három oktató ügyét Bognár Bulcsú elbocsátásával is összekapcsolták, de ennek ehhez nincs semmi köze. Az ő munkaviszonya gazdasági okok miatt lett megszüntetve.
– Az említett kutatók korábbi cikkeikben azt is megfogalmazzák, hogy a Katolikus Egyház a múltban és napjainkban is korlátozta, korlátozza a tudományos kutatás szabadságát. Mi erről a véleménye?
– A tudományos kutatás szabadsága nem azt jelenti, hogy azt és úgy kutatok, ahogyan akarok. A kereteket minden esetben meghatározza, hogy az adott egyetemet, intézményt ki alapította, milyen szándékkal és céllal. Emellett a fenntartónak is lehetnek elvárásai a kutatóval szemben. Egy katolikus egyetemen például akkor sem lehet tömegpusztító fegyverek létrehozásával foglalkozni, ha az tudományos alapokon nyugszik. Mivel sokféle egyetem létezik, ezeket pedig különféle céllal alapították, a tudós szabad döntésén múlik, hogy melyiket választja. Többféle tudományeszmény létezik, egy multinacionális cég, az állam vagy valamelyik egyház a maga értékrendje szerint szabja meg a maga célját.
Ha valaki egy katolikus egyetemen, például a Pázmányon oktat, kutat, akkor annak tisztában kell lennie azzal, hogy hol is dolgozik. Az egyetem vezetése pedig joggal gondolja úgy, hogy ez így is van, vagyis az oktató tudja is, milyen szellemiségű intézményt választott.
A keresztény tudományeszmény holisztikus, melyben összekapcsolódik a józan ész, a zsenialitás, a szaktudomány, a filozófia, a teológia és a misztika. Ám az egyik területen összegyűlt ismeret nem állhat a másikkal ellentétben. Számunkra például az a kérdés fontos, hogyan tudunk harmóniában élni a természettel. Egy olyan társadalom létrehozását szeretnénk segíteni, ahol az ember békésen, boldogan, kiteljesedve tud élni. A Katolikus Egyház a vallásszabadság végiggondolása révén hozta létre az egyetemet. Elfogadjuk, hogy léteznek másféle tudományeszmények, de ha nem értünk velük egyet, akkor bizony vitatkozni és érvelni fogunk velük szemben. Joggal várjuk el, hogy a mi álláspontunkat is hallgassák meg.
Szerintünk a katolikus tudományeszmény megóv a nagy tévedésektől, míg a redukcionista felfogás kihull az idő rostáján.
De azt is fontos kiemelni, hogy a katolikus hit elfogadása szabad döntés kérdése, senkit sem lehet erre kényszeríteni, de nem lehet megakadályozni azt sem, hogy valaki megvallja a hitét, akár a tudomány területén is.
– Emellett az is megfogalmazódott, hogy „minél mélyebben vallásos valaki, annál kevésbé bízik a tudományban…, akik aktívabban részt vesznek a hitéletben, jellemzően kevésbé értik a tudományos magyarázatokat”. A cikkek írói nem vesznek tudomást arról, hogy a nyugati értelemben vett tudomány bölcsői pont az Egyház által létrehozott egyetemek voltak. A vallásosság valóban szemben áll a tudománnyal, a rációval?
– Pont az említett holisztikus szemlélet segíthet abban, hogy leleplezzük a hamis vallásosságot, valamint a torz és álságos tudományt. Schütz Antal vallástipológiája szerint egyébként a tudomány is válhat amolyan pótvallássá. A katolicitás a tudomány és a vallásos élet vadhajtásait is igyekszik lemetszeni. Ha valaki azt állítja – valamiféle tudományos kutatásra hivatkozva –, hogy a vallásos ember elutasítja a tudományt, vagy azt mondja, hogy az Egyház egésze szemben áll a tudománnyal, az enyhén szólva is elfogult.
– Mit vár el egy katolikus egyetem az oktatójától?
– Azt mindenképpen elvárjuk a Pázmány oktatóitól, hogy ismerjék a Katolikus Egyház tanítását.
A másik fontos szempont, hogy akkor is tartsák tiszteletben az egyházi álláspontot, ha nem értenek vele egyet.
Meggyőződésem, hogy az, aki alaposan megismerte a krisztusi tanítást, az nem fog vele szembehelyezkedni. Mi egyrészt tehát nyitottságot várunk el, ugyanakkor azt szeretnénk, hogy oktatóink ne legyenek elfogadók a destruktív ideológiákkal szemben. A keresztény emberben van egy tűzfal, mely nem engedi a személyiség mélyére azokat az eszmei irányzatokat, melyek szemben állnak a katolikus értékrenddel.
A Pázmány oktatóinak legalább a fele katolikus. De szívesen látjuk azokat az oktatókat is, akik elfogadják az egyetem irányultságát. Egy társadalmi kérdéskört, mint amilyen például az LMBTQ, lehet és kell is tudományosan vizsgálni, ám ez csupán fenomenológia, hiszen az már egy másik kérdés, hogy etikai oldalról, a hit szemével nézve milyen következtetéseket vonunk le a megfigyelt jelenségből. Fontos az is, hogy egy tudományterület nem csak abból áll, amit éppen most állítanak a kutatók, annak még ki kell állnia az idő próbáját.
– Az Egyház tanítását sok esetben úgy mutatják be, mintha az valami korlátolt ideológia lenne…
– A világnézete mindig hat a kutatóra. Senki nem mentes ezalól. Ám nem mindegy, mi is az az értékrend, mennyire szilárd és megalapozott, ahonnan kiindulunk. Az ideológiai korlátoktól egyébként megóvhatja a tudóst, ha történelmi távlatba helyezi az eredményeit, a tudományágát. Erre főleg a társadalomtudományoknál lenne szükség. Az irodalom példáját felhozva, nem lehet kidobni az ablakon a korábbi korok klasszikusait, azoknak a korabeli vagy későbbi értelmezéseit, csupán azért, mert ma ez már nem divatos, vagy nem tartják időszerűnek.
Fontos, hogy megőrizzük mindazt, amit a régi korokban gondoltak. Ha valaki nem így jár el, annak a meglátásait nagy valószínűséggel a következő, esetleg hasonlóképpen egy ideológiai irányzat által vezérelt tudomány felül fogja majd írni.
Vagyis a problématudatból nem lehet kivetni azt, ami egyszer oda bekerült. Megjegyzem, a nagy katolikus, keresztény gondolkodókat, írókat a 20. századi diktatúrák pont ideológiai szempontok miatt vetették ki a kánonból.
– Az említett kutatókkal kapcsolatban felmerül a média súlyos felelőssége, hiszen látható, nem a valóság, hanem valami egész más vezérelte a cikkek íróit.
– A médiumoknál sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ki a tulajdonos, a fenntartó, mint ahogyan láthatóan azt sem, hogy milyen eszmei alapon állnak az újságíróik. A világnézet meghatározza a valóságtudatot. Az előzetes meglátások behatárolhatják azt is, hogy mi az a kérdés, amit feltesznek.
Ha már előre eldöntötte valaki, hogy mi a valóság, ha ki akarja kényszeríteni a saját maga által elgondolt véleményt, akkor annak nem sok köze lesz az igazsághoz.
Nem csak a tudósra igaz, hogy az információ birtoklása még nem tudás, még nem műveltség. Az Egyház megközelítése szerint a műveltséghez normális szocializáció, normális munkahely kell, ám mindezek alapfeltétele az, hogy valaki normális családban nőhessen fel. Ebben a vallás, a hit fontos támpontot nyújt.
A konkrét esettel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Pázmányt senki nem kereste meg ebben az ügyben. Fenntartások nélkül elfogadták azt, amit a három pszichológus állított, ez pedig komoly médiaetikai kérdéseket vet fel.
Olyannyira, hogy egyenesen az egyetem „szájába adtak” gondolatokat, melyeket nem is ellenőriztek le. A mai napon kiküldtünk helyreigazítási kérelmeket, ezek meg is jelentek. Ám jól tudjuk, hogy az első cikk súlyát már semmilyen későbbi javítgatás nem fogja tudni enyhíteni.
– Ezekből az írásokból az is kiderül, hogy a tudományos párbeszéd is egyre nehezebb, hiszen a szerzők az állításaikkal nem megegyező, tudományosan megalapozott véleményeket meg sem említik.
– Kétségkívül nem vádbeszédre, hanem párbeszédre lenne szükség. A tudományos vita során elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk az ellentétes véleményeket. Olyan ez, mint egy bíróság, ahol mind a két fél kifejti a nézeteit, bemutatja a bizonyítékait, magyarázatait. A tudományos közvélemény csak úgy foglalhat állást, ha alaposan, lehetőség szerint elfogulatlanul szemügyre vette az érveket. Ez ma sajnos azért is problematikus, mert egyre nehezebb megtalálni azokat a közös alapokat, ahonnan el tudunk indulni a párbeszéd során.
Fotó: Magyar Kurír/ Lambert Attila
