A szentbeszéd középpontjában a hála, az emberi méltóság és az örök élet reménye állt. Rektor atya rámutatott: bár sok mindent köszönhetünk az embereknek, van egy ajándék, amit egyedül Krisztustól kaphatunk meg – az örök életet. Ő a mindent beteljesítő, akinek nemcsak életünket, de az üdvösségünket is köszönhetjük. Ezért elsősorban neki tartozunk hálával – hangsúlyozta.
A prédikációban Szent Pál apostol szavait idézve emlékeztetett: az örök élet nem automatikusan a miénk, meg kell küzdenünk érte. Az úton haladva ugyan lehetnek nehézségeink, de Krisztus által képesek vagyunk helytállni – és eközben nem érezzük magunkat egyedül. Arra buzdított, hogy figyeljünk az isteni pillanatok hívására, és ismerjük fel: Krisztus arra tanít, hogy birtokba vegyük emberi méltóságunkat. Nem a sikerért és nem mások elismeréséért dolgozunk, hanem azért, mert megtaláltuk Krisztust, „az értékek értékét”.
„Ha Őérte munkálkodunk, akkor minden, amit elérünk, vele és benne valósul meg” – mondta Rektor atya. Ebben a krisztusi perspektívában pedig minden élethelyzetre igaz: bármi is történjen, az élet szeretete hasson át minket. Így tudunk valóban beilleszkedni a világba, nem felszínesen, hanem mélységében.
A hála szerepéről szólva kiemelte: a hála formál minket, Isten felé irányít, és még a testi egészségünket is szolgálja. „A mai tudomány állása szerint a hála csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert” – utalt a pszichológiai kutatások eredményeire. Ugyanakkor hozzátette: a mai korban, „a követeléseink korában” a hála sokszor ismeretlen, pedig nélküle romlik életminőségünk, lelki és testi egészségünk is.
Mit adhat számunkra, a Pázmány polgárainak az egyetem, amiért hálásak lehetünk? – tette fel a kérdést. Válaszában felsorolta: értelmes munkát, lehetőséget a katolikus hit szerinti tanúságtételre, a közösség megtapasztalására, barátságokra, házastársi kapcsolatokra, a hivatásunk megtalálására, valamint szellemi és lelki gyarapodásra. De ide tartozik az is, hogy a katolikus hit által tudatosan szembesülhetünk hibáinkkal, a tudományok tévútjainkkal – és az, hogy a nem katolikus hallgatók is megismerhetik a keresztény hit alapjait. Ezek mind olyan adományok, amelyek „elemi erővel ébreszthetik fel bennünk a hála érzését – és növelik bennünk az örök élet reményét”.
A szentmise végén Kuminetz Géza rektor atya Szent Ágoston gondolatát idézve zárta beszédét:
„Tudjam, ki vagy Te, Istenem – és tudjam, ki vagyok én –, hogy szolgálhassalak!”
