Tantárgy adatlapja
A tantárgy a jog és az etika általános kérdéskörei felől közelíti meg a tömegkommunikációs eszközök által megteremtett kulturális formák és az általuk kiváltott kulturális átalakulások szociológiai, jogi és etikai összefüggéseit, a közvélemény és a nyilvánosság korunkbeli legfontosabb kihívásait. A képzés célja, hogy a hallgatók ismeretire építve megismertesse őket a média különböző jogi aspektusaival. A kurzus a kommunikációs szabadságjogok bemutatásával kezdődik, tisztázza a véleményszabadság, sajtószabadság, szólásszabadság fogalmait és az ezekhez kapcsolódó hazai és nemzetközi joganyagot. Ismerteti az európai szabályozás lényegét és annak értelmezését, jogeseteken keresztül tárgyalja bírói gyakorlatát. Bemutatja a magyar médiaszabályozás által lefektetett alapelveket, rendszerbe szedve tárgyalja jogterületre vonatkozó polgári és büntetőjogi normákat, valamint az elektronikus médiára vonatkozó speciális szabályokat. Végül betekintést ad a technológiai változások által támasztott jogi kihívások világába és választ ad az internet által felvetett jogi kérdésekre is. A képzés célja, hogy a hallgatókat megismertesse az elektronikus és a nyomtatott média, valamint az internet legfontosabb jogi vonatkozásaival. A kurzus a kommunikáció jogi alapelvei felől építkezik, majd a magyar szabályozás legfontosabb pontjait ismerteti, és gyakorlatias szemléletet is nyújt a hallgatók számára.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Gálik Mihály – Halmai Gábor: Médiaszabályozás. KJK-Kerszöv, Budapest, 2005. ISBN 9789632248608
Polyák Gábor: A közszolgálati műsorszolgáltatás alkotmányos pozíciói. Jura, 2007/2, 133-143.
Zsolt Péter: Médiaetika. EU-Synergon, Budapes
t, 2003. ISBN 9630065746
McQuail, Denis: A média irányítása. Az irányítás kérdései és formái. In: Médiapolitikai szöveggyűjtemény (szerk. Polyák Gábor), Budapest, AKTI-Gondolat, 2010. ISBN 9789636931933
Ajánlott irodalom:
Koltay András (szerk.): A médiaszabályozás két éve (2011-2012), Budapest, Médiatudományi Intézet – Médiatudományi Könyvtár, 2013. ISBN 9786155302015
Gilbert, Paul. The Oxygene of Publicity: Terrorism and Reporting estrictions. In: Belsey, Andrew. – Chadwick, Ruth: Ethical Issues in Journalism and the Media, London and New York, Routledge, 137-153., ISBN 0415069270
Moor, Roy L. – Murray, Michael, D.: Media Law and Ethics, 4th Edition, New York, Routledge, 2012. 17-431., ISBN 0415894638
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri a társadalomtudományi fogalomkészlet minden fontosabb elemét, érti az összefüggéseket, amelyek a társadalom és a társadalmi kommunikáció szaktudományos értelmezésének az alapját képezik.
Ismeri a társadalom működésével kapcsolatos összefüggéseket, az ezekre vonatkozó szaktudományos kontextusokat.
Ismeri és érti a kommunikáció és médiatudomány által vizsgált társadalmi jelenségek és alrendszereik működési mechanizmusait.
Áttekintéssel rendelkezik a szakterülethez tartozó társadalmi létszférák, azaz az intézmények mint a gazdaság, politika, tudomány, művészet, moralitás, vallás, nyelv, jog normatív rendszereiről és működési gyakorlatáról.
Ismeri a kommunikáció és média területét meghatározó társadalmi, strukturális, gazdasági és politikai folyamatok legfontosabb tényezőit.
b) képességei
Képes eligazodni szakterületének mélyebb összefüggései és a gyakorlat által felvetett konkrét társadalmi, kommunikációs és médiatudományi problémák, valamint azok lehetséges megoldási módszerei között.
Képes szakterületének új ismereteit hatékonyan feldolgozni.
Képes a társadalmi kommunikáció alapvető elméleteinek és koncepcióin
ak szintetizáló összevetésére, racionális érvek kifejtésére, vagyis a kommunikáció különböző színterein zajló viták során véleménye megformálására és véleményének megvédésére.
Képes az elméleti és a gyakorlati munkája során megismert kommunikációs szinteken és színtereken feltárt tények alapos és részletes elemzésére és az eredményekből kibontható összefüggések feltárására.
c) attitűdje
Elfogadja, hogy a kulturális jelenségek történetileg és társadalmilag meghatározottak és változóak.
Elfogadja a magyar és az európai identitás vallási és társadalmi, történeti és jelenkori sokszínűségét, és felvállalja ezen értékeket képviseletét.
Igénye van az Európán kívüli kultúrák megismerésére, nyitottan és elfogadóan viszonyul e kultúrákhoz.
Elfogadja és következetesen vállalja a társadalomtudományi gondolkodás sokszínűségét, és hitelesen képviseli szűkebb és tágabb környezetében ennek szemléleti alapjait.
Érzékeny és nyitott a legsúlyosabb társadalmi problémákra, szemléletét áthatja az elesettekkel és a kiszolgáltatokkal szembeni szakmai és emberi szolidaritás.
Elkötelezett a társadalmi egyenlőség, az élet minden területén érvényes demokratikus értékek, a jogállamiság és az európai értékközösség mellett és véleményét a megfelelő formában meg is tudja fogalmazni.
Nyitott a szakmai innováció minden formája iránt, befogadó, de nem gondolkodás nélkül elfogadó az elméleti, gyakorlati és módszertani újításokkal szemben.
Nyitott a kritikus önértékelésre, a szakmai továbbképzés különböző formáira, az értelmiségi világlátás önfejlesztő módszereire és törekszik önmaga fejlesztésére e területeken.
Képes kommunikációs készségek elsajátítására és ezek folyamatos fejlesztésére, önreflexióra e területen mutatott képességeivel kapcsolatban.
Öntudatosan és felelősen áll ki minden kooperációs formában a társadalom, szűkebb szakmai területe és munkahelye jogi, etikai és szakmai norm&aacut
e;inak következetes végrehajtása és védelme érdekében.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel saját szakmájában dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
Elfogadja és a gyakorlatban is megvalósítja az egészségmegőrző szemléletet és életvitelt.
d) autonómiája és felelőssége
A kommunikáció és médiatudomány szakmai közegeiben önálló és kezdeményező szerepet vállal az általa elfogadott társadalomfelfogás érvényesítésében.
Saját szakmai közegében olyan történetileg és politikailag koherens egyéni álláspontot alakít ki, amely segíti önmaga és környezete fejlődését, tudatosodását.
Egy szakmai munkaközösségbe kerülve képes az ottani szakmai elvárásoknak megfelelően összetett feladatok elvégzésére, illetve irányítására.
A szervezeti struktúrában elfoglalt helyének megfelelő önállósággal és felelősséggel szervezi munkáját és az irányítása alatt dolgozó munkatársak tevékenységét.
Szakmai és társadalmi fórumokon szuverén szereplőként jeleníti meg nézeteit, felelősen képviseli szakmáját, szervezetét és szakmai csoportját.
Önálló, konstruktív és asszertív az intézményen belüli és kívüli együttműködési formákban.
Felelősséget vállal az általa készített anyanyelvű és idegen nyelvű szakmai szövegekért, tudatában van azok lehetséges következményeinek.
