Tantárgy adatlapja
A társadalmi egyenlőtlenségek jelentése, formái, megjelenése az iskolában, az egyenlőtlenségek újratermelődésének szociológiai és gyógypedagógiai értelemzése. A fogyatékosság szociális és orvosi modellje. Fogyatékosság és szegénység összefüggései. Az etnikai háttér és az esélyegyenlőtlenség kérdései. A társadalmi egyenlőtlenségekből adódó pedagógiai kihívások. Az oktatás minősége és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés különbségei. A korai iskolaelhagyás problémája. A gyógypedagógus szerepe a tanulásban akadályozott emberek fejlesztésében. A társadalmi mobilitás jelentése, egyenlőtlenségekkel való összefüggése, a mobilitást befolyásoló tényezők. A fogyatékkal élő emberek foglalkoztatási helyzete, gazdasági, jövedelmi egyenlőtlenségek. Az egészségben, jól-létben megjelenő egyenlőtlenségek.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Bourdieu, Pierre (2008): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Generál Press, Budapest. ISBN 9789636430733
Kovách Imre (szerk.) (2013): Társadalmi metszetek – érdekek és hatalmi viszonyok individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest. ISBN 9639350893
Szabó Ákosné (szerk.) (2008): Tanulmányok a tanulásban akadályozottak pedagógiája és határtudományai köréből. Educatio Kht, Budapest. ISSN 1789-2554
Varga Aranka (szerk.): Esélyegyenlőség a mai Magyarországon. Pécsi Tudományegyetem Pécs. ISBN 9789636425715
Ajánlott irodalom:
Farkas Zoltán (2020): Társadalmi egyenlőtlenség és rétegződés fogalma és típusai, Valóság, 5. sz. 24–39. ISSN 2062-8900
Bogdán Gergely Ármin (2018): Jövedelmi egyenlőtlenség és a középosztály helyzete Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 9789634541235
Blaskó Zsuzsa (2006): Társadalmi egyenlőtlenségek és kirekesztődés. In: Szociológiai Szemle, 1. sz. 133–137.
Fejes József Balázs, Szenczi Balázs (2010): Tanulási korlátok a magyar és az amerikai szakirodalomban. Gyógypedagógiai Szemle, 273–277. ISSN 0133-1108
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri a fogyatékosságügy, a gyógypedagógia és a gyógypedagógiához kapcsolódó határtudományok fogyatékos, sérült, akadályozott személyekre vonatkozó történeti elemeit, alapvető társadalmi folyamatait, legfontosabb elméleteit, összefüggéseit és probléma-megoldási módszereit.
b) képességei
A gyógypedagógiai folyamatok tervezésében ötvözi az általános didaktikai, metodikai alapelveket a fogyatékossági típusnak megfelelő, speciális gyógypedagógiai tartalmakkal, alkalmazkodva a fogyatékos személyek életkori, képességbeli, attitűdbeli és szociokulturális sajátosságaihoz is.
Képes a társadalom változó digitális környezeti kihívásainak megismerésére, pedagógiai, gyógypedagógiai szempontú értelmezésére, értékelésére, a szakterületein mindezeknek a tanítási-tanulási, fejlesztési, habilitációs, rehabilitációs folyamat során produktív, gyakorlatias, a gyermekek, fiatalok, felnőttek képességeit figyelembe vevő implementálására.
c) attitűdje
A fogyatékos emberekkel kapcsolatos társadalmi és történeti folyamatokat, megközelítéseket összefüggéseiben látja, ezeken keresztül reflektál a jelen problémáira, ezekről megalapozott szakmai véleményt formál, és kulturált vitát folytat.
A fogyatékos emberekkel kapcsolatos társadalmi és történeti folyamatokat, megközelítéseket, intézményi és szolgáltatásbeli formákat nyitottan és kritikusan szemléli, részt vállal a gyógypedagógiával és fogyatékosságüggyel kapcsolatos fejlesztési, innovációs tevékenységekben.
Felelősen képviseli az adott téma szakszerű és korrekt (adott) idegen nyelvi meghatározásait, és ezeket a konkrét kommunikációs szituáció, az adott szociokulturális háttér figyelembe vételével és a változó világra való nyitottsággal használja.
d) autonómiája és felelőssége
Tudatosan képviseli a gyógypedagógia és határtudományai, társtudományai módszertani kultúráját.
Felelősséget érez saját gyógypedagógusi öndefiníciójának folyamatos alakításáért, és azért a szűkebb és tágabb közösségért, ahol tevékenységét kifejti.
