Csath Magdolna közgazdász professzor asszonyt, a PPKE keretében működő Szent II. János Pál Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet vezetőjét a családi vállalkozások szerepéről és a hazai gazdasági-társadalmi életben elfoglalt helyzetükről és esélyeikről kérdeztük.
Mit nevezünk családi vállalkozásnak? A tíz főnél kisebb olyan vállalkozásokat (mikrovállalkozásokat), amelyek adott család tagjait foglalkoztatják? Vagy családi vállalkozásnak tekinthető-e az olyan nagyobb vállalkozás is, amelynek tulajdonosai kizárólag egy család tagjaiból kerülnek ki?
Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit nevezünk családi vállalkozásnak. Ehhez először beszélnünk kell az MKKV fogalomról. A MKKV a mikro-, kis- és közepes vállalkozások gyűjtőfogalma. A mikrocégek 10 fő alatt, a kicsik 10 és 49 fő között, a közepesek pedig 50 és 249 fő között foglalkoztatnak. 250 főtől kezdődnek a nagyvállalatok. Ezt a csoportosítást, statisztikai céllal, az EU Statisztikai Hivatala, az Eurostat dolgozta ki.
A foglalkoztatott létszámon túl vizsgálják az árbevétel nagyságát is. Ez a vállalati kör az egész EU-ban és természetesen Magyarországon is a gazdaság legfontosabb szelete, az összes munkavállaló mintegy 70 %-át foglalkoztatja. A cégek lehetnek magyar és külföldi tulajdonban is, részlegeiket bárhol, akár elszórtan is telepíthetik az országban. Alkalmazhatnak magyarokat és külföldieket egyaránt. A cégek legfőbb működési célja általában a profit maximalizálása és a növekedés.
A családi vállalkozások ezzel szemben magyar és családi tulajdonban és döntési körben vannak, általában egy adott helyhez kötödnek, tevékenységeikben a családból legalább két, esetenként három generáció is részt vesz. Nem akarnak feltétlenül növekedni, és a profit mellett egyéb céljaik is vannak, például a hagyományok megőrzése, a munkavállalóik életének segítése, hozzájárulás közvetlen környezetük fejlődéséhez. A munkavállalók motiváltsága általában nagyobb a családi vállalkozásokban, amely együtt jár a barátságosabb szervezeti kultúrával. Röviden azt lehet mondani róluk, hogy társadalmilag felelősen viselkednek, tisztelik és óvják a teremtett világot maguk körül.
Ami pedig talán a legfontosabb: a megtermelt profitot – szemben a betelepülő külföldi nagyvállalatokkal – itthon használják fel, hozzájárulva a regionális fejlődéshez, a különbségek csökkentéséhez.
A cégmérettel kapcsolatban viszont nincsenek megkötések. Bár a családi vállalkozások tipikusan kisebb méretű cégek, de nem kizárt, hogy hatalmas multikká nőjék ki magukat. Példák erre a mai napig családi tulajdonban lévő nagy német autógyárak, vagy az USA-ban a kereskedelmi óriáslánc, a WALMART.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magukat multicéggé kinövő családi vállalkozások már nem viselik magukon a tipikus családi vállalkozás jegyeit. Erőteljesen profitorientáltak ugyanis, éppen ezért helyezik ki üzemeiket olyan országokba, ahol jelentősen alacsonyabbak a bérek, mint otthon, és így jelentős költségelőnyre tesznek szert. Továbbá nem jellemző rájuk a társadalmi felelősségvállalás azon szintje sem, amely egy kisebb családi vállalkozás esetében tapasztalható. Tipikus továbbá a profit repatriálása, vagyis hazautalása. Meg kell azonban említenünk, hogy Magyarországon nem jellemzők a családi nagyvállalatok, viszont az MKKV szektorban jelentős a családi tulajdon, bár nem mindig jár együtt a többgenerációs foglalkoztatással.
Mennyiben van létjogosultságuk a kis családi vállalkozásoknak ma Magyarországon, ahol az iparban a multinacionális összeszerelő ipar, a mezőgazdaságban a monokulturális termelési szerkezet a jellemző?
Ez a mindenkori kormány értékrendjének kérdése. A családi vállalkozások olyan területeken tudnak működni, amely területek fontosak a hazai piac, a lakosság szempontjából. Gyakran olyan tevékenységeket végeznek, amelyekkel javítják a lakosság életminőségét. Esetenként helyi problémákat oldanak meg. A multik, mint említettem, költséget minimalizálnak, majd a költségelőnnyel előállított terméket külföldön adják el. Ez társadalmi szempontból jelentős különbség. Továbbá ne feledjük, hogy a legtöbb ember – közel 70% – az MKKV szektorban dolgozik, amelynek többsége Magyarországon családi tulajdonban lévő vállalat.
A gazdaság ágazati szerkezete szempontjából is jelentős a különbség a multik és a családi vállalkozások között. Az előbbiek leginkább az iparban működnek, az utóbbiak pedig a szolgáltató szektorban, a mezőgazdaságban és esetenként az építőiparban. Az elmondottak miatt nagyon fontos, hogy a kormányok olyan környezetet alakítsanak ki, amelyben a családi vállalkozások lehetőségei, előnyei ki tudnak bontakozni. Ez az alacsony bürokrácia szintet jelenti, a kiszámíthatóságot és a méretkülönbség miatti hátrányok kiegyensúlyozását pályázati lehetőségekkel, képzési és továbbképzési támogatással, és ahogyan azt például Ausztria vagy Németország teszi, adó- és járulékkedvezményekkel.
Ebből esetleg következik az is, hogy a családi vállalkozásoknak elsősorban a szolgáltató ipar területén van létjogosultságuk?
Ott is, de máshol is. Gondoljunk csak a híres cukrász vagy borász családokra, a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdacsaládokra vagy a művészetek területén alkotókra! Inkább úgy fogalmaznék, hogy ott érnek el sikereket a családi vállalkozások, ahol a különleges tudásnak, a hagyományok továbbvitelének, az egyedi munkának, a kreativitásnak, a nagy értékteremtésnek kiemelt jelentősége van. Olyan területeken, ahol a tömegtermelés és az azt lehetővé tevő technológiák alkalmazása nem célja a vállalkozónak. Éppen ez az egyik legnagyobb társadalmi értékük, hiszen értelmes, kreatív munkát tudnak biztosítani azoknak, akik a cégnél dolgoznak. Mivel pedig céljuk nem a gyors haszonszerzés, ezért hosszabb távon gondolkodnak, veszélyhelyzetben sem küldik el a munkavállalókat. Ebből kifolyólag a nagy bizonytalanságok idején gazdasági-társadalmi stabilizáló szerepet is be tudnak tölteni. Mindez rámutat arra, hogy miért több egy családi vállalkozás, mint egy átlagos vállalat. Azt is mondhatnánk, hogy a nemzetépítésben, a nemzeti értékek megőrzésében játszhatnak fontos szerepet, ezért a mindenkori kormánynak sem úgy kellene rájuk tekintenie, mint átlagos profitorientált vállalkozásokra, például akkor, amikor az adórendszert megtervezik, vagy a pályázati feltételeket megfogalmazzák.
Egy családi vállalkozás technológiai szinten versenyképes tud-e lenni a nagyvállalatokkal, illetve a multinacionális cégekkel?
Az elmondottakból következik, hogy hagyományos értelemben nem tudnak versenyképesek lenni. De nem is a technológia kell, hogy az erősségük legyen. Tipikusan a családi vállalkozások és a nagy multicégek teljesen eltérő piacra dolgoznak. A multik elsősorban külföldre, a világpiacra, a családi vállalkozások pedig a hazai és esetleg a környező országok piacára. Továbbá más ágazatokban tevékenykednek: a nagyok inkább az iparban, a családi cégek nem.
De ami a legfontosabb, a családi vállalkozásoknak nem is kell versenyezniük a multikkal, hiszen teljesen eltérő az értékrendjük, az üzleti filózófiájuk, a munkavállalóikhoz, a környezetükhöz és a társadalomhoz való viszonyuk. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy ha minőségi termelésre és szolgáltatásra, a vevőkkel való partneri kapcsolatra, az állandó fejlődésre, őnmaguk megújítására törekednek, az bőven elég ahhoz, hogy eredményesen működhessenek. Persze hangsúlyoznom kell, hogy ezt a magatartásformát a mindenkori üzleti környezetnek, az adó- és jogszabályoknak támogatniuk kell.
Egy dolgot még hozzá tehetünk: a családi vállalkozások is tudnak használni korszerű szervezési és vezetési módszereket, hasznosíthatják a digitalizáció előnyeit. Esetükben azonban ehhez több állami segítségre van szükség. Erre egyébként láthatunk példákat az EU-ban, de még az USA-ban is. Az USA-ban például a mindenkori elnök mellett van egy kisvállalatokkal foglalkozó szervezet, amelynek az a feladata, hogy kiegyensúlyozza a nagycégek helyzeti előnyéből adódó családi vállalati hátrányokat. Nagyon sok, minimális adminisztrációval járó pályázatot ír ki kimondottan a családi vállalkozásoknak, és ami a képzést illeti, ingyenes on-line kurzusokat szervez menedzsment, marketing, digitalizáció és egyéb fontos témákban a számukra.
A családi vállalkozások tőkeszegénynek mutatkoznak. Hogyan lehet megteremteni, illetve megerősíteni financiális hátterüket, ezáltal versenyképességüket? Milyen gazdasági, pénzügyi megoldásokat kell – kellene – alkalmazni a magyar családi vállalkozások megerősítése érdekében?
A családi vállalkozások finanszírozása nagyon érdekes kérdés. Általában jellemzi ezeket a cégeket a konzervatív pénzügyi gondolkodás. Nem kockáztatnak, nem mennek tőzsdére. Az egyik fő finanszírozási forrásuk a visszaforgatott profit. Nagyobb beruházásokhoz bankhitelt vesznek igénybe. De mivel családi vagyonról van szó, amelyet tovább szeretnének adni a következő nemzedéknek, ezért indokolt is az óvatosságuk. De az értékrendjükkel is összhangban van a konzervatív pénzügyi gondolkodás. Hiszen nem céljuk a mindenáron való bővülés, növekedés, vagy más cégek felvásárlása.
Magyarországon pénzügyi megerősödésüket az szolgálná leginkább, ha beruházásaikhoz, a munkaerő továbbképzéséhez ugyanúgy kaphatnának vissza nem térítendő pénzügyi támogatást, mint a nagycégek és a betepülő külföldi befektetők. Ezen kívül pedig a rájuk szabott pályázati források erősíthetnék meg pénzügyi helyzetüket. Ne feledjük azt sem, hogy vannak EU-s források is a kisvállalkozások és családi vállakozások versenyképességének javítására, azonban – éppenúgy, mint a hazaiaké – megpályázásuk rendkívül bürokratikus folyamat, és az elbírálási idő gyakran olyan hosszú, hogy mire a pénz megérkezik, már esetleg el is tűnik az új piaci lehetőség. Ki kell mondanunk ezért, hogy mind nemzeti, mind pedig EU-s szinten sokkal komolyabban kellene venni a családi vállalkozásokat, jobban meg kellene becsülni a bennük rejlő értékeket.
Mennyiben van összhangban a mostani kormányzat családtámogatási programja a családi vállalkozások segítésével? Arra is gondolva, hogy naponta halljuk, néhány tíz, esetleg száz munkahely teremtése érdekében a kormány hány milliárddal támogat külföldi cégeket. És a családi vállalkozások pénzügyi támogatása hogyan néz ki?
A kormány családtámogatási programja nem a családi vállalkozásokról szól. A külöböző programok a családok beruházásait, lakásvásárlást, bővítést, felújítást és gépkocsi vásárlását támogatják kedvezményekkel és pénzügyi hozzájárulással. Jól kiegészíthetné ezeket a programokat egy, a családi vállalkozások megerősítését, versenyképességének javítását elősegítő program. Indokolt is lenne egy ilyen program elindítása, hiszen a családi vállalkozások erősítik a családot, az összetartozást, általában a közösségért vállalt felelősségérzést, a generációk közötti együttműködést, az értékek és hagyományok őrzését és továbbadását, mintát mutatva ezzel a fiataloknak, de a környezetnek is.
Miben látja a családi vállalkozások szükségességének nemcsak gazdasági, hanem általánosabb értelemben vett társadalmi „hasznosságát”? Milyen arányt kell – kellene – elfoglalniuk egészséges esetben az ország gazdasági szerkezetében?
Először szeretnék néhány nemzetközi adatot említeni. Az EU-ban az összes vállalkozás 60%-a családi vállalat, és a magánszférában lévő munkahelyek 40-50 %-át adják. A világátlag 67 %, a finn érték 70%. Kiugró az USA adata: itt a cégek 90%-a családi vállalkozás. Kiemelkedő a lengyel érték is, az Eurostat szerint Lengyelországban az összes vállalkozás 92%-a van családi kézben. Érdekes lenne elvégezni egy olyan kutatást, hogy ez nincs-e összefüggésben a kiemelkedően jó lengyel gazdasági eredményekkel, például azzal, hogy így a megtermelt érték többsége otthon maradt.
A magyar adatokra hazai kutatásokból lehet következtetni. Ezek szerint Magyarországon az összes MKKV 58 %-a családi vállalat. Ez azt jelenti, hogy mivel az összes vállalat 99%-a fölött van az MKKV-k aránya, ezért az összes cégen belül a családi tulajdonban lévő vállakozások arányát legalább 57 %-ra becsülhetjük. Vagyis nagy jelentőségű vállalati körről van szó, amelynek gazdasági és társadalmi értéke egyaránt kiemelkedő.
Veszélyhelyzetet jelent viszont, hogy gyakran a fiatalok nem akarják továbbvinni a családi vállalkozást. Ennek egyik nyilvánvaló oka a sok bizonytalanság, a családi vállalkozások szempontjából kevéssé támogató környezet, a bürokráciával való harc taszító ereje és a harc az elanyagiasodó, mindent csak pénzzel, növekedéssel, GDP-vel mérő globális gazdasági környezet, ami nem motiválja a fiatal generációt a vállalkozás folytatására. Hatalmas értékükük miatt viszont nem lenne jó, ha ezek a cégek sorra bezárnának vagy esetleg pénzes külföldiek kezébe kerülnének. Éppen ezért a mindenkori kormány stratégiai fontosságú feladata ennek a szektornak a megőrzése biztonságos, kiszámítható környezettel, minimalizált bürokráciával, esetleg állami megrendelésekkel és anyagi támogatással. Ezek az állami befektetések sokszorosan térülnének meg.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PP Archív
