Ferenc pápa Spiritus Domini kezdetű apostoli levelében (2021. január 10.) megváltoztatta az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonjának első paragrafusát. Ennek értelmében bizonyos egyházi szolgálatokat hölgyek is elláthatnak a jövőben. Ennek részleteiről kérdeztük Ujházi Lóránd atyát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott előadóját.

Milyen szolgálatokra vonatkozik a pápai rendelkezés?

A lektori és az akolitusi, úgynevezett kisebb szolgálatokra. A lektori a felolvasó szolgálatot jelenti az Egyházban, azt a személyt, aki az Evangélium kivételével a szent szövegeket felolvassa a liturgiában. Ilyen formában ő a szent szövegek őre.  

Az akolitus rendkívüli kiszolgálóként az Eucharisztia szolgálatában végzi feladatát. A „rendes” kiszolgáltató a diakónus, a pap és a püspök, az egyházi rend szentségének részese. Ha azonban nincs elég diakónus, pap, illetve püspök jelen a liturgián, akkor az akolitusok besegítenek az áldoztatásban, emellett igeliturgiát tarthatnak. Ma, amikor a paphiány miatt sok helyre nem jut el minden vasárnap a lelkipásztor, az akolitusok igeliturgia keretében kiszolgáltathatják a már átváltoztatott szentostyát.

Mi a pápai rendelkezés jelentősége szélesebb összefüggésben?

Bizonyos szempontból nagy jelentőségű törvénymódosításról van szó, más szempontból viszont nem tulajdoníthatunk neki különösebb jelentőséget. Az Egyházon belüli liberalizációs folyamat egyik állomásaként fontos üzenete van. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a „liberális” kifejezésen ebben az esetben semmiképpen nem szabad azt a fajta liberális politikai-gazdasági ideológiát érteni, amelyet más szövegösszefüggésekben használnak. Teológiai, kánonjogi értelemben vett liberalizmust kell értenünk rajta.

Az Egyházban – hasonlóan a világi joghoz – egy-egy jogszabály módosítása nemcsak az adott jogszabály megváltoztatását jelenti, hiszen ezzel együtt bizonyos mögöttes tendenciák, ideológiai irányzatok is megjelennek a jogalkotási folyamatban.

Mekkora újdonságértéke van a pápai rendelkezésnek?

A kisebb szolgálatokkal kapcsolatos liberalizációs folyamat már jóval korábban megkezdődött. A II. Vatikáni Zsinaton is felvetődött, hogy a laikusokat (krisztushívőket) jobban be kell vonni a liturgiába. Ne csak a papoknak, a klérusnak lefoglalt esemény legyen – a régi liturgia esetleg ezt az érzést kelthette –, hanem minden krisztushívő aktívan vegyen részt benne.

Ennek a folyamatnak fontos állomása volt VI. Pál pápa Ministeria quaedam kezdetű motu propriója (a pápa saját kezdeményezéséből kiadott törvény). Ferenc pápa is motu propriót adott ki, miután arra az elhatározásra jutott, hogy változtat ezen a területen.

A Ministeria quaedam megszüntette a kisebb rendek többségét (tonzúra, ajtónálló, ördögűző, szubdiakónus…). Régebben rendeknek nevezték a kisebb szolgálatokat, s a változtatás jelezte, hogy az ilyen szolgálatok nem kapcsolódnak szorosan az egyházi rend szentségének különböző fokozataihoz (diakonátus, papság, illetve püspökség). VI. Pál pápa ezzel a kisebb szolgálatokat elválasztotta a papságra készülés egyes állomásaitól, ettől kezdve lektor vagy akolitus lehetett valaki anélkül is, hogy ez a papságban folytatódna.  A zsinat bevezette a nős diakonátus intézményét, amivel megint csak kissé lazított a régi jogalkotáson.

VI. Pál pápa annyiban megtartotta a régi jog irányát, hogy a kisebb szolgálatok felvételét továbbra is kizárólag a férfiaknak tartotta fenn. Ideológiai szempontból most újabb lépést jelentett, hogy Ferenc pápa tovább liberalizálta ezt az intézményt.

Ugyanakkor említette, hogy más szempontból nincs különösebb jelentősége a mostani rendelkezésnek.

Eddig is közreműködtek a liturgiában lektorok és az Eucharisztia rendkívüli kiszolgáltatói. Anélkül, hogy lektoroknak nevezték volna őket, férfiak és nők, fiú és leány ministránsok egyaránt felolvasták a szentmisében az olvasmányt és a szentleckét. A hölgyek is kaphattak áldoztatási engedélyt egy tanfolyam elvégzése után. A mostani törvénymódosításnak tehát nem gyakorlati, hanem ideológiai szempontból van jelentősége.

Az Egyház óriási szervezeti bajokkal küzd Nyugat-Európában, ami elsősorban a papság elöregedésében mutatkozik meg, és kevesen jelentkeznek a szemináriumokba. A jelentkező problémákra nem ad választ a lektori és az akolitusi szolgálat hölgyekre való kiterjesztése.

Egy teológiai, illetve egyházigazgatási szempontot is figyelembe kell vennünk. Említettem VI. Pál pápa és a II. Vatikáni Zsinat által megkezdett liberalizációs folyamatot. II. János Pál és XVI. Benedek pápa – akiket érdemeikért tisztelünk és szeretünk –, konzervatívabb irányt képviseltek. Konzervativizmusuk jól kitapintható volt például a cölibátus kérdésében. II. János Pál idejében egyértelművé vált, hogy ezen a téren megakad a liberalizációs folyamat, XVI. Benedek pedig még konzervatívabb irányt képviselt.

Ferenc pápa azután felvetett bizonyos, egyesek szerint „érzékenynek” minősített kérdéseket.

Többek között újra középpontba került a diakonisszák kérdése. A diakonisszák olyan hölgyek voltak, akik az ősegyházban szolgálatot töltöttek be. Teológiai szempontból nem teljesen lezárt, mi volt pontosan a funkciójuk, s milyen megbízási formában végezték ezt. Vannak, akik azt feltételezik, hogy egy áldást kaptak, és például a keresztelésnél – akkoriban még teljes alámerítéssel keresztelkedtek – ők vetkőztették a lányokat, valamint segítettek a szegénygondozásban, tehát karitatív funkciókat töltöttek be. II. János Pál és XVI. Benedek idején ez az álláspont vált elfogadottá.

Egy másik megközelítés szerint szenteléssel kapták a küldetésüket. Erre vonatkozóan egykorú forrásokat idéznek, illetve 3-4. századi freskómaradványokat említenek, amelyeken a hölgyek a diakónusokhoz hasonló dalmatikát viselnek. A Pápai Biblikus Bizottság is vizsgálta ezt, s úgy tűnik, dogmatikai szempontból nem teljesen lezárt a kérdés. A papság vonatkozásában egyértelmű, hogy mindig férfiaknak volt fenntartva. A katolikus Egyházban ez lezárt, jogilag egyértelműen védett terület.

A liberalizációs folyamat érintheti-e valamikor a jövőben a cölibátust?

Az Amazonas-szinódus kapcsán fölvetődött a papi életforma megváltoztatása. Úgy fogalmaztak: addigi életükkel hitelesnek mutatkozó, kipróbált házas férfiak esetleg pappá szentelése választ adhatna az Egyház nagy strukturális problémáira.

Valószínűleg más területekre is átsugárzik majd a Ferenc pápa által képviselt nyitottság. Jelenleg úgy tűnik, a papi életforma változtatáshoz nem kíván hozzányúlni a pápa, de az Egyházban szolgálatot teljesítők életformájának kérdése át fog sugározni, vagy már át is sugárzott a cölibátus területére is. Ahogyan felvetődött ez az Amazonas-szinódus kapcsán is.

Eddig a liturgiában beszéltünk a nők szerepvállalásáról. Egyházkormányzati téren várható-e a nők szerepének növekedése?

Ferenc pápa mindinkább be kívánja vonni a nőket az egyházkormányzati feladatokba. Ennek számos példájával találkozhattunk az elmúlt években. Francesca di Giovanni nemzetközi jogász például a szentszéki Államtitkárság második szekciójának, a külügyekkel foglalkozó részlegnek a másodtitkára. Személyében egy hölgy került be az Egyház egyik legfelsőbb irányító szervébe. Azóta is több női kinevezés történt különböző pápai bizottságokba. 

Ezek a kinevezések nemcsak a hölgyek, hanem a laikusok, a krisztushívők szerepét is felvetik. Az Egyházi Törvénykönyv szerint az egyházkormányzat az egyházi rend szentségében részesült tagoknak van fenntartva, a laikusok pedig – a latin szöveg szerint – cooperare possunt – együttműködhetnek a klérussal.

Hogy hol húzható meg az együttműködés határa, ezt nem határozza meg pontosan a kánon. A jogdogmatikai reflexiók sokszor a praxisban keresendők, és II. János Pál, valamint XVI. Benedek pápasága idején úgy tűnt – minden tiszteletünk mellett –, hogy konzervatívabb megközelítést adtak. Az egyházkormányzat a klérusnak, és azon belül is kizárólag a papságnak legyen fenntartva, s a laikusok marginálisan vegyenek részt benne.

Ferenc pápa – úgy látszik – ezen a területen is új politikát követ. Nem tudhatjuk, mennyire futtathatja ki saját koncepcióját, mert ez nem megy egyik napról a másikra, s azt sem szabad gondolnunk, hogy a pápa elképzeléseivel mindenki egyetért. A Szentszéken, a Vatikánon belül is léteznek különféle platformok, különféle erők, amelyeket adott esetben meg kell nyerni, és az sem mindegy ebből a szempontból, hogy ki lesz Ferenc pápa utóda. Hogy visszarendeződés következik-e XVI. Benedek és II. János Pál irányzatához, vagy a mostani pápa kormányzati szempontjai folytatódnak-e, ez a következő pápa személyén fog múlni.

Nagy tisztelettel tekintek ismételten az előző két pápára, de a II. Vatikáni Zsinat jogi, teológiai és társadalmi szempontjait elemezve Ferenc pápa a zsinat élő manifesztációjának tekinthető. Az ő politikája sokkal közelebb áll XXIII. János és VI. Pál pápa vonalához. Ez mutatkozik meg a laikusok szerepének növekedésében. Az alkotmányjogi kánon úgy fogalmaz: a krisztushívők, akik az Egyházban keresztelkedtek, méltóság és tevékenység tekintetében egyenlő méltósággal rendelkeznek. Ferenc pápa intézkedéseiben a zsinati elvek eminensen jelennek meg.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: www.vatican.va; Magyar Kurír/Lambert Attila