A piarista szerzetes 1954-ben született a Zala megyei Gelsén. A Hittudományi Kar Ókeresztény Egyháztörténeti Tanszékének professzorát – a Kar tanárainak ajánlására – „Kiváló kutató” címmel tüntette ki Veres András püspök, az egyetem nagykancellárja január 28-án. Hasonló kitüntetésben részesült a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karról Türk Attila adjunktus, aki annak idején Perendy professzor úr tanítványa volt a kecskeméti piarista gimnáziumban. Perendy László szeretettel emlékezik vissza élete első éveire. A falusi templomban bemutatott szentmisékre, Lajos atyára, aki megkeresztelte őt és a család lelki atyja volt. Amikor elérkezett az iskoláskor, a család beköltözött a közeli Nagykanizsára.
Professzor úr, általános iskolásként milyen szellemi-lelki környezetben nevelkedett?
Ötödikes koromban kezdtem ministrálni, vagy ahogyan Zalában mondják, minisztrálni. Az egykori ferences templomban Gyűrű Géza atya, volt piarista diák szolgált káplánként, a veszprémi érsekség későbbi általános helynöke. Amikor nyolcadikos koromban szóba került a továbbtanulás, kiderült, hogy egyik osztálytársamat, Ligeti Andrást, aki ma az Egyesült Államokban teljesít lelkipásztori szolgálatot, felvették a pannonhalmi bencésekhez, én pedig – személyes kapcsolatok révén – a kecskeméti piaristákhoz kerültem.
Ekkoriban foglalkoztatta-e már a papság, a szerzetesség gondolata, vagy még egészen más tervei voltak?
Általános iskolás éveimben időnként találkoztam a nagykanizsai származású Magyar László piarista szerzetessel. Budapesti gimnáziumunk kiváló nyelvtanára az egyházi iskolák 1948-as államosítás után az Egyesült Államokba távozott több magyar piaristával együtt, ahol megalapították az ottani provinciát. Amikor visszalátogatott Nagykanizsára, mindig talált módot arra, hogy elbeszélgessen velem. Az ő révén éledezett bennem valamiféle érdeklődés a piarista hivatás iránt, majd pedig Kecskeméten nagyszerű embereket ismertem meg a szerzetesekben.
A gimnáziumi évek alatt eszerint tovább erősödött az elhivatottsága.
Valóban jelentős szerepük volt ebben kiváló tanáraimnak. Igen magasra tették a szellemi mércét, emellett azonban nagyszerű lehetőségek nyíltak a szabadidő értelmes eltöltésére is. Osztálykirándulások, országjáró túrák gyalogosan és kerékpárral, vízitúrázás, vitorlástábor… A piarista atyák megszerettették velünk a természetet, a mozgás örömét.
Tanulmányi téren milyen irányba orientálódott Kecskeméten?
Már az általános iskolában megszerettem a kémiát. A gimnáziumi évek alatt sem lankadt természettudományos érdeklődésem, ezért kezdetben kémia-fizika szakos piarista tanárnak készültem, ugyanakkor érdeklődtem a nyelvek iránt is. Általános iskolai fizikatanárunk eszperantót is tanított, Kecskeméten pedig Veszprémi Tibor tanár úr vezetett be minket ennek a mesterséges nyelvnek az ismeretébe. Egyébként az orosz mellett a latin szerepelt a tanrendben, jártam orosz szakkörre is, és a többi humán tárgy iránt is érdeklődést mutattam.
Az érettségit követően, 1973-ban belépett a piarista rendbe. A novíciusi év után párhuzamosan végezte teológiai tanulmányait a rend főiskoláján és a tanári szakokat az ELTE-n?
Akkoriban – 1950-től – az állam numerus clausust vezetett be a négy működő szerzetesrenddel szemben. Évente két-két fiatalt vehettek fel a tanári utánpótlás biztosítására, a nehéz körülmények között elöljáróink kemény tanrendet alakítottak ki számunkra. A noviciátusban a lelkiségi olvasmányok mellett elsősorban a latin nyelvvel foglalkoztunk. Azt követően egy évig a rendi főiskolán, a Calasantinumban folytattam teológiai tanulmányokat, majd bevonultam katonának, miután felvételt nyertem az ELTE Természettudományi Karára.
A noviciátusban kezembe került Teilhard de Chardin több könyve, így például Az emberi jelenség. Ezek hatására úgy döntöttem, a kémia mellett inkább a biológia szakot választom. Természettudományos érdeklődésemhez hozzátartozott, hogy az angol nyelvvel is egyre komolyabban foglalkozzam, hiszen elengedhetetlennek látszott a nemzetközi szakirodalom tanulmányozásához. Ezért másodéves koromban felvettem az angol szakot is.
Közben a rendi főiskolán is folytatta teológiai tanulmányait. Szellemileg nagy megterhelést jelenthetett mindez, de az eddigiekből is kiderült, hogy professzor úr kiváló képességekkel rendelkezett.
Reggelente hét órakor kezdődtek a Calasantinumban az előadások, és folytatódtak a szombati napokon. Előfordult, hogy 52 órát hallgattam hetente. Ugyanakkor egyfajta változatosságot is jelentett a bölcsészkar szellemisége. Nyílt szellemű előadókkal találkoztam, s a rengeteg tanulás ellenére is nagyon jól éreztem magam ebben a helyzetben.
Mikor tett fogadalmat a piarista rendben?
A noviciátus után évente megújítandó ideiglenes fogadalmat tesznek a piaristák. Az örök vagy ünnepélyes fogadalomra 1980 őszén került sor, Sárközy Sándor rendtársammal együtt, majd 1981 februárjában pappá szenteltek bennünket Kecskeméten. Ennek az évnek a nyarán megszereztem a tanári diplomát, és egy év múlva befejeztem az angol szakot is.
A diploma megszerzése után milyen tervei voltak? A kecskeméti vagy a budapesti piarista gimnáziumban tanár lesz, vagy foglalkoztatta a tudományos pálya lehetősége is?
Az első tanévben Kecskemétre helyeztek, majd 1982-ben, miután Budapesten elhunyt Szemenyei László, idős biológia tanár, én kerültem a helyére. Közben jelentkeztem az ELTE doktori iskolájába. Az ökológia területén megírt dolgozatomat 1985-ben védtem meg. Teilhard de Chardin teológiája indított arra, hogy a természettudományok mellett a teológiával is magasabb szinten foglalkozzam.
Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes nemzetközileg elismert paleontológus volt, az ő nevéhez fűződik például a kínai előember feltárt maradványainak azonosítása. Munkásságát az evolúció és a hittudomány közös szemlélete jellemezte.
Bennem is megfogalmazódott a tudomány és a hit összeegyeztethetősége. Ezt a szemléletet abban az időben tagadta a hivatalos ideológia. Teilhard munkássága nyomán úgy láttam, nagyon is összeegyeztethető a kettő.
A Központi Hittudományi Akadémiára – akkoriban így nevezték a mai Hittudományi Kar elődjét – rendkívüli hallgatóként iratkoztam be. A tárgyakat tetszőleges sorrendben vehettem föl, s folyamatosan abszolváltam az előírt különbözeti tárgyakat, majd pedig letettem a szigorlatokat, végül baccalaureátusi fokozatot nyertem. Érdeklődésemet fölkeltette Vanyó László, a patrisztika professzorának munkássága, néhány éven át hozzá jártam szemináriumra. Ekkor született meg baccalaureátusi dolgozatom, amely meghatározta további patrisztikai kutatásaimat is.
Mikor szerezte meg a licenciátust?
Erre 1989-ben került sor, de előtte, 1988 nyarán egy hónapra kijutottam a Leuveni Katolikus Egyetemre. Kiváló könyvtárában a legújabb kutatási eredményekhez is hozzájutottam, s ezeket felhasználtam licenciátusi dolgozatomhoz. Közben tájékozódtam az ottani lehetőségekről, s ennek eredményeként 1989 szeptemberében Leuvenben kezdtem meg a doktori előkészítő évet.
Ekkor már egyértelműen eljegyezte magát a patrisztikával?
Világossá vált számomra, hogy ezen az úton haladok tovább. Előírták a különbözeti tárgyakat, vizsgáztam dogmatikából, morálisból és biblikumból. Közben rengeteg anyagot gyűjtöttem a patrisztika területéről. A tanév végeztével felvettek doktorandusz hallgatónak, és Boudewijn Dehandschutter professzor személyében kijelölték a mentoromat. A következő években itthoni munkám mellett folyamatosan tartottam vele a kapcsolatot, időnként kiutaztam hozzá rövidebb- hosszabb időre, majd 2000-ben megvédtem doktori értekezésemet.
Teilhard indíttatására foglalkoztatta a hit és az ész összeegyeztetése – ahogyan Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikája fogalmaz –, ugyanakkor elkötelezte magát a patrisztikai kutatás mellett.
Érdekes megfigyelni a természettudományok művelését az ókorban. Ebben a témában született is néhány publikációm. A hit és a tudás nem vált külön, egységnek tekintették. Nagy Szent Vazul, Szent Ambrus és Szent Ágoston – mások mellett – sokat foglalkozott a Teremtés Könyvével, a Genezissel, és az akkori kor természetrajzi eredményeit fölhasználva igyekeztek demonstrálni Isten abszolút teremtő hatalmát, illetve a világ szépségét és jóságát. Sokan kétségbe vonták ezt, különböző dualista eretnekségek jelentkeztek, például a gnoszticizmus vagy a manicheizmus. A teológia azonban demonstrálta, hogy nem beszélhetünk két Istenről: egy jóról és egy rosszról. A gnosztikusok ezzel szemben azt állították, hogy az anyagi világot az eltévelyedett rossz alkotta.
2006-ig a gimnáziumban tanított. A doktori tudományos fokozat megszerzésével kezdődött felsőoktatási pályafutása?
Már 1992-től patrológiát tanítottam rendi főiskolánkon. A gimnáziumi munka mellett ez szellemi felfrissülést jelentett.
Később a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanszékvezetői megbízást kapott.
Több éves tárgyalás után a pannonhalmi főapátság, a ferences rend magyarországi tartománya és a piarista rendtartomány úgy döntött, hogy egyesítik főiskoláikat. Lukács László rendtársam vállalta ennek szervezési munkáját. Örvendetes volt látni a Sapientián, hogyan bontakozik ki az addig betiltott rendek élete.
Mikor került a katolikus egyetemre?
2003-ban elhunyt egykori tanárom, Vanyó László professzor úr. Az én pályázatomat fogadták el az Ókeresztény Egyháztörténeti Tanszék betöltésére. Szokás szerint éveken át rendkívüli tanár voltam, majd megírtam a habilitációs értekezésemet, utána pedig kineveztek rendes egyetemi tanárrá.
Habilitációs értekezésének mi volt a témája?
Antiokhiai Teophilosz munkásságával foglalkoztam. Teophilosz, Antiokhia püspöke valamikor a 180-as évek közepe táján halt meg. Még nem jelent meg róla monográfia jellegű munka. A püspök a hellenisztikus világ jellegzetes képviselőjeként kötődött a szír, tehát semita gondolkodásmódhoz is. Munkám a Jel Kiadónál, a Theologica Patristica sorozatban jelent meg.
Milyen főbb területeken folytat kutatásokat? Eddigi publikációs jegyzéke igen tiszteletreméltó.
Minden bizonnyal ezt vették figyelembe a Karon oktató kollégáim, amikor engem terjesztettek fel a díjra. Idegen nyelvű publikációim között megemlítem azokat, amelyek Rómában születtek. Az ágostonos atyák működtetik ott a világ legrangosabb patrisztikus intézetét, és évente tudományos konferenciát szerveznek, amelynek anyaga később kötetben is megjelenik. Eddig öt tanulmányomat adták közre. Rendszeresen részt veszek a négyévenként megrendezett oxfordi patrisztikai világkonferenciára is. Ott idén ősszel jelenik meg negyedik tanulmányom.
Bekapcsolódtam az Európai Katolikus Teológiai Társaság munkájába. Tavalyelőtt Pozsonyban rendezett konferenciánk kötete is hamarosan megjelenik. Létrehoztuk a magyar szekciót, s ez lehetővé tette, hogy több helyütt is megforduljak azokban az európai felsőoktatási intézményekben, ahol valamilyen formában teológiai oktatás folyik. Például Lembergben, ukrán nevén Lvivben is tartottunk kuratóriumi ülést, s bepillantást nyertem az ott kibontakozó görögkatolikus egyetem életébe. Ez a látogatás különösen emlékezetes számomra.
Egy kuratóriumi ülés alkalmával meghívott előadó voltam Strasbourgban, továbbá számos alkalommal vettem részt konferenciákon és tanulmányi napokon a portugáliai Braga egyetemén, a dél-tiroli Brixenben, de Salamancában, Bécsben, Varsóban és Leuvenben is. 2000-ben idehaza megalapítottuk a Magyar Patrisztikai Társaságot. Az évenkénti konferenciák anyagából gyűjteményes kötetek születnek a Studia Patrum könyvsorozatban, jó néhány írásom itt jelent meg. Ha időm engedi, előadóként részt veszek a szegedi biblikus konferenciákon is. Máskor egy-egy ünnepi kötetben, valamint a Teológia folyóiratban és más folyóiratokban jelennek meg írásaim.
Mostanában milyen témával foglalkozik?
Említettem a római tematikus konferenciákat. Reméljük, idén májusban már megrendezhetik, s ennek témája a tanúságtétel, a mártírakták. A vértanúk az Egyházban a par excellence tanúk. Erről készítem az előadásomat.
Az oxfordi konferenciák esetében szabad a témaválasztás. Két év múlva esedékes a következő tanácskozás, még nem döntöttem el, ott miről adjak elő.
Az Európai Katolikus Teológiai Társaságnak ugyancsak kétévente esedékes konferenciáját remélhetőleg már meg lehet tartani idén az észak-németországi Osnabrückben. A teremtésvédelem kérdésével összefüggésben a kappadokiai atyákról szeretnék előadást tartani.
Annak idején Vanyó professzor szerkesztésében jelentek meg az Ókeresztény Írók sorozat kötetei. Újabban Ön folytatja ezt a munkát.
Amikor Vanyó professzor elhunyt, a 18. kötetnél tartott a sorozat. Eredetileg egy másik sorozat keretében jelent meg Jeruzsálemi Cirill katekézis gyűjteménye, amelyet némileg kiegészítettem, illetve átszerkesztettem az Ókeresztény Írók 19. köteteként. Átdolgoztam Vanyó professzor dogmatörténet jegyzetét, s ezzel, a 20. kötettel zárult az Ókeresztény Írók sorozat.
Néhány évvel ezelőtt a Szent István Társulat egy új sorozat indítását kezdeményezte, amelyben helyet kapnak a régi sorozatból átvett, átszerkesztett művek is. Az új sorozat Ókori Keresztény Írók címen jelenik meg. Az első kötetet én szerkesztettem az apostoli atyák műveiből, a másodikat Erdő Péter bíboros úr az ókeresztény egyház egyházfegyelmi emlékeiről. A harmadik kötet, Euszebiosz Egyháztörténete nemrégiben jelent meg. Baán István atya kiegészítette, bővebb jegyzetanyaggal látta el korábbi fordítását. Idén újabb három kötet megjelenését tervezzük. Szent Jeromos halálának 1600. évfordulója alkalmából a PPKE BTK és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szervezésében konferenciát tartottunk, s ennek anyagából Jeromos polemizáló írásai jelennek meg. Dolgozom az Apologéták köteten, Takács László, a BTK tanára pedig jelentős mértékben kibővíti a régi sorozatban megjelent Mártírakták és szenvedéstörténetek című kötetet.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
