A tudomány és a tudományos élet emberi oldala

2020.06.29.

Kriston Dorottya a Bölcsészet- és Társadalomtudomány Kar olasz-történelem szakos osztatlan tanárképzésen diplomázott 2019-ben. Jelenleg az Irodalomtudományi Doktori Iskola elsőéves hallgatója, emellett a Vestigia Kutatócsoportban vesz részt és egy budai gimnáziumban tanít történelmet.

Az Új Nemzeti Kiválóság Program azzal a céllal született, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok közelről megismerhessék a tudomány és a kutatás világát, illetve kedvet kapjanak ehhez az életpályához. Önt mikor kezdte el foglalkoztatni a tudományos élet és minek a hatására döntött mellette?

2016-ban az egyik óra után félrehívott a későbbi témavezetőm, Mátyus Norbert tanár úr, és megkérdezte, hogy érdekelnek-e Itáliában őrzött magyar vonatkozású diplomáciai levelek. Akkor még nem tudtam, mire mondok igent, de az egyetemen az volt a célom, hogy minél több területet megismerjek. Úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, a személyes hívást megtisztelőnek tartottam, és úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben kiderül, hogy ez mégse nekem való, de vesztenivalóm nincs. Akkor persze még a doktori nagyon távol volt, nem is gondoltam rá. Először egy alapos, heti konzultációt jelentő paleográfiai „kiképzést” kaptam, majd 2017-ben részt vettem a pécsi OTDK-án. Ezt követően kaptam lehetőséget bekapcsolódni az Olasz Tanszéken működő Vestigia Kutatócsoport munkájába.

Az Ön számára mi a legvonzóbb a tudományos világban?

A tudomány és a tudományos élet emberi oldala. Egyrészt a kutatás közösséget teremt, a szakmai kérdések mentén ezeken túlmutató emberi kapcsolatok születnek, a kutatócsoportunkra pedig ez fokozottan igaz: nemcsak néhány sor az önéletrajzomban, hanem a felnőtté válásom egyik fontos színtere is. A másik a bölcsészettudományok emberközpontúsága: akár diplomáciai levelekről, akár irodalom és divat összefonódásáról van szó, valójában életutakkal és a lélek rejtelmeivel foglalkozunk.

Mi a kutatási témája, mivel foglalkozik?

A doktori disszertációm témája teljesen más, mint a korábbi kutatásaim. Az olasz irodalom két világháború közötti Magyarországon való jelenlétével foglalkozom, elsősorban a korabeli kortárs szerzők és művek kapcsán a politika és divat összefonódását vizsgálom. Ez egyébként onnan jött, hogy a kötelezően pedagógiai témájú szakdolgozatomat a két világháború közötti olasztanításról írtam, és ahogy haladtam előre, úgy egyre inkább új kérdéseket találtam, mint válaszokat. A hungarikafeltárással foglalkozó Kutatócsoportban viszont továbbra is részt veszek, és a jövőben szeretném aktívabban szeretném folytatni ezt a vonalat is.

Miben segített, illetve mit sikerült elérni a program segítségével?

Mátyás király halálhírének itáliai történetét vizsgáltam meg. Ha nagyon tömör akarok lenni, akkor az eredmény egy OTDK-különdíj, egy konferenciaszereplés és 3 publikáció az, amit az ÚNKP-nak köszönhetek. Összesen 54 Milánóban, Mantovában, Modenában, illetve az MTA másolatgyűjteményében őrzött firenzei forrást tártam fel a témával kapcsolatban. Ezek nagyrészét már kiadtam, 10 levél jelenleg sajtó alatt van. A program irányította rá a figyelmemet arra is, hogy érdemes lenne az itáliai államok egymás közti levelezését is megvizsgálnom, ezáltal Mátyás halálhíre után kutatva bukkantam több, eddig teljesen ismeretlen magyar vonatkozású forrásba, ezeknek a hazai szempontból releváns részei is szintén a közeljövőben jelennek meg. Amiben a program konkrétan segített… 22 éves korom óta önfenntartó vagyok, az ösztöndíj nélkül mindenképp szükségem lett volna más diákmunkára, ami mellett a kutatásra sokkal kisebb kapacitásom lett volna, és bár a munka nagyrészét Magyarországon végeztem, az ÚNKP által finanszírozott kutatóutak szintén nélkülözhetetlenek voltak.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Természetesen szeretném befejezni doktori tanulmányaimat és fokozatot szerezni, illetve folytatni a munkát a kutatócsoportban, de véleményem szerint a hangsúly itt megint nem a „papíron” van: szeretem a témáimat, szeretnék minél jobban elmerülni bennük, hajt a lelkesedés. A kutatócsoport célja pedig a történészek segítése; boldoggá tesz, hogy nem csak „öncélúan” dolgozom. Másrészt pedig hálás vagyok Istennek azért, mert lehetőséget kaptam arra, hogy a kultúrához hozzátegyek egy keveset. Tehát a kutatásban rejlő öröm és felelősség miatt törekszem a maximumra a fentieknél konkrétabb célok nélkül.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Kriston Dorottya

 

Események

13.
2025. márc.
PPKE
Szakkollégiumi konferencia
13.
2025. márc.
BTK
Tanítók Napja
Iohanneum Díszterem
19.
2025. márc.
JAK
Véradás az egyetemen
E2 előadó előtti tér
20.
2025. márc.
ITK
Véradás 2025 tavasz
Pázmány ITK
28.
2025. márc.
BTK
Doktori Iskolák Nyílt Napja
Danubianum
02.
2025. ápr.
JAK
Áder János: A klímaváltozás hatásai és a fenntartható fejlődés
E3 előadó
További események
Széchenyi 2020 - Magyarország Kormánya - Európai Unió, Európai Regionális Fejlesztési Alap - Befektetés a Jövőbe