Carnuntum ókori település a római hódítás során az első században Pannónia provincia része lett, majd a második századtól Pannonia superior provincia „fővárosa” volt. A Pozsony és Bécs között félúton, a Duna jobb partján fekvő területen az első század közepén a legio XV. Apollinaris állandó katonai tábort létesített. A település egyre bővült, fénykorában 50 ezer fős nagyvárossá fejlődött. A 19. században kezdődtek meg az ásatások a mai Petronell és Deutsch-Altenburg területén. Beszédes József, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán a Régészettudományi Intézet adjunktusa hosszabb időn át részt vett az ottani feltáró munkában, elsősorban a gazdag sírkőanyag feldolgozását végezte. Ennek a kutatómunkának az összefoglalása jelent meg a közelmúltban Római kori sírkövek Carnuntumból és városi territóriumából címmel.

Ókori régészként mikor került kapcsolatba Carnuntummal?

Még egyetemista koromban ismerkedtem meg ezzel a jelentős római településsel. Az 1990-es évek derekén több alkalommal részt vehettem az ott folyó feltárási munkában. Megszerettem ezt az ókori várost, fontosnak és tudományos szempontból izgalmasnak találtam az ott előkerült emlékeket.

Az ELTE-n Tóth Endre tanárom javasolta szakdolgozati témaként a legio XV. Apollinaris sírkőanyagának feldolgozását. A későbbiekben ezt a dolgozatot doktori értekezéssé bővítettem. Ekkor már nemcsak a katonaság, hanem a civil lakosság sírköveit is feldolgoztam.  A település ugyanis hármas tagolású volt. A négyzet alaprajzú legiotábor közelében helyezkedett el a katonaváros, ahol a katonák hozzátartozói éltek, s mintegy két kilométer távolságban alakult ki a polgárváros, amelynek lakói kevésbé kötődtek a katonákhoz, de részt vettek azok ellátásában. Az így kialakult városhoz nagyjából megye nagyságú terület, úgynevezett territórium tartozott, több falusias településsel (vicussal). Könyvemben a carnuntumi sírkövek mellett a teljes territóriumról előkerült sírköveket dolgoztam fel. 

A város története mintegy négy évszázadot ível át, emelkedő szakaszával, fénykorával és hanyatlásával. Az előkerült valamennyi sír vizsgálatát végezte, vagy csak az egyik korszakkal foglalkozott?

Közel négyszáz év sírkőanyagát dolgoztam fel a könyvemben. A legtöbb sírkő a Kr.u. 1.-3. századból származik. Ezek száma több mint félezer darabot tesz ki, és rendkívül gazdag epigráfiai (feliratos), kőplasztikai régészeti anyagcsoportot jelent. Jelen vannak a rabszolgáknak, a katonáknak, a katonák családtagjainak vagy az iparosoknak, a kézműveseknek a síremlékei, de találkozunk egy császári gyaloghintó hordozó sírfeliratával és egy germán király síremlékével is. A 4. évszázadból már kevés sírkő került elő, megváltoztak a sírmegjelölési formák is. A sztélék, vagy a nagyobb, összetettebb sírépítmények ebben a korban már szinte teljesen eltűntek, jellemzően a korábbi sztélékből, kőemléktöredékekből másodlagosan összeillesztett kőládasírokban helyezték el a halottakat, illetve gyakran téglasírokat alakítottak ki. Ez utóbbi sírmegjelölési formával terjedelmi okok miatt nem foglalkoztam.

A sírkövek vizsgálata során milyen megállapításokra jutott? Miről árulkodnak a rajtuk található feliratok?

A megismert epigráfiai adatok jelentős segítséget nyújtanak az adott település, az ott élő emberek, általánosabban a kor történelmének hitelesebb megismeréséhez. Minden római sírsztélét felirattal láttak el. Ennek alapján ismerjük az elhunyt nevét, származását, katona volt-e vagy civil, ha civil volt, feltűntették a foglalkozását, ha katona volt, felírták származási helyét, a rendfokozatát és azt, hogy hány évet szolgált.

A sírfeliratok számos csapattörténeti adattal szolgálnak. Ezen adatok alapján pontosan keltezhető a legtöbb katona-sírkő. Például a Legio XV Apollinarist a Kr.u. 60-as évek elején Armenia térségébe, majd a mai Közel-Keletre vezényelték. Itt tartózkodása alatt, a zsidó felkelés leverése során jelentősen lecsökkent a legénység létszáma, ezért újoncozást kellett elrendelni a térségben. Ekkor kerültek a csapatba pl. a berytosi, antiochiai és cyrrhusi újoncok, akik a zsidó felkelés leverését követően Carnuntumba jutottak az ide visszatérő legióval együtt. Itt hunytak el később, és miután a sztéléken megadták a szolgálatban letöltött évek számát, valamint ismerjük a sorozás körülbelüli idejét is, sírköveiket néhány évre pontosan tudjuk datálni.

Folytatja-e carnuntumi kutatásait a jövőben, vagy a könyvében végzett összegzéssel befejezettnek tekinti? Nem gondolt-e arra, hogy a Pannoniában hasonlóan jelentős aquincumi anyagot feldolgozza ugyanilyen szempontból?                   

Carnuntumban egyelőre befejeztem a sírkőanyagra vonatkozó kutatásaimat. Ugyanezt a feldolgozási metódust Aquincummal, Pannonia Inferior tartományi székhelyével kapcsolatosan is szeretném elvégezni. Pannónia területén Carnuntumban és Aquincumban, valamint környékükön került elő a legtöbb sírkő.

Carnuntum és Aquincum mellett Pannónia provinciában voltak-e még az említett kettőhöz hasonló jelentőségű települések?

Rajtuk kívül még két állandó légiótáborról tudunk Pannoniában: az egyik Bécs/Vindobona, a másik Komárom-Ószőny területén Brigetio, de ezekről a lelőhelyekről lényegesen kevesebb sírkövet ismerünk.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE