Miben különböznek a gyermekmúzeumok a hagyományos múzeumoktól – nem csak látogatói, hanem szemléleti szinten is?
A gyermekmúzeumok jelentősen különböznek a hagyományos múzeumoktól, sokszor a megszokott múzeumokra vonatkozó fogalmi kereteinken belül nem is lehet leírni őket. A gyermekmúzeumok nem babamúzeumok, nem játékmúzeumok, nem gyermekkor-történeti kiállítások, hanem olyan újgenerációs múzeumok, amelyek kifejezetten a gyerekek számára, élményszerű foglalkoztatásukra, a múzeum megszerettetésére jöttek létre. Itt a legfontosabb nem a kiállítás, hanem a látogató maga.
Van-e különbség a gyermekmúzeumok fejlődésében Európában és Észak-Amerikában?
Igen, jelentős különbségeket lehet találni. A gyermekmúzeumokat Amerikában hozták létre először a világon, egészen pontosan az USA-ban, Brooklynban, ahol 1899-ben nyílt meg az első gyermekmúzeum, majd Bostonban jött létre a következő, s sorra nyíltak az amerikai nagyvárosokban továbbiak is. Európában jóval később, csupán az 1970-es években jelentek meg, ekkor azonban lelkes követőkre találtak, s több nyugat-európai ország fővárosában, valamint nagyvárosában is megnyitották kapuikat a gyerekek előtt. Az európai fejlődés története összefonódott az amerikaival annyiban, hogy a német kezdeményező Brigitte Menzel amerikai tanulmányútja nyomán jutott arra a gondolatra, hogy Németországban is érdemes lenne hasonló múzeumot nyitni. Aztán más német kurátorok pedig az ő berlini intézményében tett látogatásuk után jutottak arra, hogy létrehozzák a saját intézményüket valamely német nagyvárosban. Az 1970-es években aztán sorra nyíltak Európa-szerte ezek az intézmények, amelyek fejlődése sajátosan összekapcsolódott a korszak gyermekbarát társadalmi trendjeivel, amikor is mind több iskolán kívüli tanulási, művelődési alkalmat kívántak adni a gyermekeknek.
Hogyan változtatta meg a digitális technológia a gyermekmúzeumok működését és kiállításait?
A gyerekmúzeumok igen fogékonyak a modern technológia adta újdonságokra, s számos programjukba beépítik ezeket a lehetőségeket. Használják a kiterjesztett valóság (AR) és a virtuális valóság (VR) nyújtotta élményeket is.
Milyen a jelenlegi helyzete a gyermekmúzeumoknak Magyarországon? Van-e példa itthoni jó gyakorlatokra?
Mostanra némi időbeli késéssel, Magyarországon is létrejöttek gyermekmúzeumok. Köztük említhető a soproni Macskakő Gyermekmúzeum, valamint a győri Gyermekmúzeum, továbbá a Budapesten található Petőfi Irodalmi Múzeum részeként működő Mesemúzeum is. Az előbb említett intézmények óvodásoknak és iskolásoknak tartanak interaktív foglalkozásokat, építve a természetes kíváncsiságra és a fantáziavilágra. A budapesti múzeum pedig a mese, a vers, a szépirodalom megszerettetésére irányul, s ennek érdekében tart irodalmi, drámapedagógiai foglalkozásokat, kreatív műhelymunkákat az érdeklődők számára. Ugyanakkor itt egy új részleg is nyílt 2020-ban, Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely néven, amely már azoknak szól, akik kinőtték a meséket, s inkább az ifjúsági irodalmat olvassák, s érdeklődnek a kreatív írás és az olvasás iránt. A múzeumnak ezt a részét ifjúsági múzeumnak lehet nevezni, mert már a nagyobbaknak szól.
Milyen kihívásokkal néznek szembe ma a gyermekmúzeumok – akár financiálisan, akár társadalmilag?
A múzeumok – mint ahogy a többi művelődési intézmény is, nonprofit alapon működnek, nagyban függnek az állami támogatásoktól és a pályázati lehetőségektől. Nehezebb gazdasági helyzetben kevesebb bevételük van, amely megnehezítheti a fenntartásukat.
Ami pedig a társadalmi kihívást illeti, napjainkban rengeteg szabadidős program és helyszín áll a gyerekek rendelkezésére, amelyek versengenek a közönség, a gyerekek és a családok kegyeiért, figyelméért. Nagy a választék, így igen érdekes és kreatív programokat kell kitalálniuk, hogy vonzzák a látogatókat. A gyerekek és a családok dönthetnek más mellett is, s amikor a média, az IKT világa oly sok vonzó elfoglaltságot nyújt, akkor nincsenek könnyű helyzetben. Azonban mégis vannak olyan erősségeik, amelyek miatt szívesen látogatják őket, nevezetesen, hogy játékra, mozgásra és kreatív elfoglaltságokra adnak módot. Ezek azonban olyan nagy előnyök, amelyek miatt a gyermekmúzeumok jóval hosszabb látogatóidővel jellemezhetők, mint a hagyományos módon működő társaik.
Hogyan vonhatók be a pedagógusok és a szülők a gyermekmúzeumi programok kialakításába?
A múzeumi programokat szakképzett múzeumpedagógusok alakítják és találják ki, akik azonban aktívan és rendszeresen keresik a kapcsolatot az iskolákkal és az óvodákkal és az ott dolgozó pedagógusokkal is. Feladatuknak tartják, hogy kapcsolódjanak az iskolai tananyaghoz, mintegy kibővítve, elmélyítve azt, élményeket nyújtva a diákságnak. Több gyerekmúzeum tart tanári napokat, ahol egyrészt tájékoztatják a pedagógusokat a lehetőségekről, másrészt megkérdezik őket is az ötleteikről, elképzeléseikről, amelyek kooperációra ösztönzik őket. A múzeumok visszajelzéseket kérnek a látogatóktól, valamint kutatásokat végeznek, ezek keretében nem csak az elégedettséget mérik, hanem kíváncsiak a továbbfejlesztés lehetőségeire, s ennek során alapvetően várják, megfogadják mind a szülők, mind pedig a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok véleményét, elképzeléseit is.
Mi inspirálta Önt, hogy ezzel a területtel kezdjen el foglalkozni?
A gyermekmúzeumok kérdése akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor felfedeztem, hogy ez egy kevésbé kutatott terület hazánkban. Elkezdtem keresni a hazai szakirodalmat, s mindössze kettő publikációt találtam, ezek is régebbiek, közülük az egyik az 1970-es évekből való, s úgy éreztem, hogy erről érdemes lenne írni a magyarországi szakmai közönségnek is. Másrészt úgy gondoltam, hogy újdonságánál fogva, sok lehetőséget rejt magában a téma. Közben kaptam egy kutatási ösztöndíjat a Campus Hungary program keretében, amelynek során a Bécsi Egyetem Neveléstudományi Könyvtárában volt módom kutatni, ahol számos szakirodalom, forrás állt rendelkezésre a témában, melyek igen izgalmas területre vezettek be. Meglátogattam a bécsi Zoom Kindermuseum-ot is, ahol személyes tapasztalatot szereztem az intézmény működési formáiról, programjairól is. Egyébként elmondható, hogy Bécs eléggé gyermekbarát, a múzeumi negyedben egymás mellett kapott helyet a gyermekmúzeum, a gyermekszínház és a gyermekmozi is. Mivel rendkívül emberközpontú hely, nem véletlen, hogy a világ egyik legélhetőbb városának számít, jó lehetőséget adott a gyermekkultúra kutatására, tanulmányozására.
Lát-e a gyermekmúzeumokban olyan nevelési lehetőséget, amit más intézmények nem tudnak nyújtani?
Igen, a gyermekmúzeumok interaktív művelődési helyszínek, ahol a gyerekek aktívan cselekedhetnek, tevékenykedhetnek, kipróbálhatják kreativitásukat, alkotóképességüket, kedvükre játszhatnak és kísérletezhetnek, miközben intellektuálisan és érzelmileg is kapcsolódnak a témához, s ezáltal a leghatékonyabb módját jelentik a tanulásnak. Ezeket a múzeumokat kifejezetten a gyermekeknek hozták létre, pedagógiai, pszichológiai szaktudással és tapasztalattal, hogy az ő életkorukhoz igazodjon, s sokféle fejlesztési lehetőséget adjon. Olyan helyek ezek, amelyeket a gyerekek különösen kedvelnek és szeretnek, miközben szinte észrevétlenül tanulnak és fejlődnek.
Dr. Torgyik Judit előadása a Dies Academicus ünnepi napokon:
