Miért is örvendünk ma? Miért mondjuk boldognak még a vétket is a mai napon? Mert Isten talán legnagyobb csodájára emlékezünk. Az Ő nagy csodái között tartjuk számon magát a teremtést, az életet, az emberi szellemet és szabadságot,
Krisztus megtestesülését, eucharisztikus jelenlétét. De ma Krisztus Urunknak a halálból való feltámadását, minden csoda csodáját szemlélhetjük. És miért is oly fontos e világtörténetileg egyedülálló, ám sokak számára hihetetlen, elfogadhatatlan esemény?
Azért, mert:
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy küldetése igaz ügy volt, s minden időben, egészen a történelem végéig igaz ügy marad, csak félre ne értsük.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy van végső igazságszolgáltatás. Van tehát egy legfelsőbb - igazsággal és kegyelemmel teljes - fórum, ahol szembesülhetünk életünkkel, a talentumaink, a tetteink valódi gyümölcseivel; és ahol nincs kibúvó a felelősség alól.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy az emberi méltóság lényegét a valláserkölcsi tartásunk, a gondosan ápolt és fejlesztett tudásunk és lelkiismeretünk, vagyis a szabadságunk helyes birtokba vétele és gyakorlása adja.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy Urunk előttünk ezt az emberi méltóságot és szabadságot megjelenítő utat hűségben és engedelmességben végigjárta, s arra bátorít, hogy hitelesen kövessük Őt. El ne tántorodjunk a nehézségek, a drámai küzdelmek közepette se.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy nem a bűn, hanem az erény győzött; hisz e kettő küzdelmének mintegy eredője az emberi élet minősége, egyénileg és társadalmilag egyaránt. Sorsunk tehát nem kényszerű bukás, nem is sziszifuszi küzdelem, hanem tanítását életre váltva mi is győzelmet arathatunk a bennünk és a környezetünkben támadó gonosz felett.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy van boldogító örök élet, vagyis létezik az Istennel, a Mindenség Urával való örökké tartó szeretet-kapcsolat. És bizony létezik a kárhozat is, az örökké tartó gyűlölet és abszurditás hona-pokla.
Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy van a bűneinkre bocsánat, van értelme a vezeklésnek, - még az utolsó pillanatban is - az újrakezdésnek.
Krisztus feltámadása azt hirdeti tehát, hogy testünk a Szentlélek temploma lehet. Ezért, ezért is örvendünk, ünnepelünk, mi krisztushívők, minden év húsvétján.
