A klímaváltozás mérsékléséhez globális és egyéni döntésekre is szükség van – hangsúlyozta Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány elnöke Egyetemünkön. Áder János rámutatott: ma már kevesen vitatják a klímaváltozás tényét és gyorsaságát, azonban a vita abban áll, hogy mennyiben tehető felelőssé az emberi tevékenység a folyamatért. Előadásában bemutatta a demográfiai robbanás és az iparosodás környezetre gyakorolt hatását. Míg az emberi népesség az 1900-as évek elejéig 2 milliárdra nőtt, mára már eléri a 8 milliárdot, ami száz év alatt négyszeres növekedést jelent. Ez óriási terhet ró a Föld erőforrásaira.

Kiemelte: az ipari forradalom kezdete óta jelentősen emelkedett a légkör szén-dioxid-szintje, ami egyértelműen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ugyanakkor a megújuló energiatermelés előretörése ellenére a világ energiafelhasználásának 80 százaléka továbbra is fosszilis forrásokból származik. Ha nem történik változás, a század végére akár 500 millió ember lakóhelye is víz alá kerülhet – figyelmeztetett. Ez a szám meghaladja az Európai Unió teljes lakosságát. A klímaváltozás nemcsak környezeti, hanem súlyos társadalmi következményekkel is járhat.

Áder János felhívta a figyelmet arra is, hogy a klímaváltozás hatásainak 80 százaléka a vízkörforgáson keresztül érvényesül. A hidrológiai ciklus felgyorsulása egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekhez vezet: gyakoribbak lesznek az árvizek és az aszályok – sőt, akár egyszerre is megjelenhetnek egy adott területen. Csak az Európai Unióban 2021 és 2023 között a klímaváltozás okozta károk összege elérte a 160 milliárd eurót.

Az előadásban szó esett a különböző iparágak – például az élelmiszer-, textil- és elektronikai ipar – környezetterheléséről is. Évente mintegy kétmillió tonna élelmiszer kerül a kukába, ezzel együtt pedig az előállításához szükséges energia is kárba vész. A textilipar a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 10 százalékáért felelős, a mobiltelefonok gyártásának klímalábnyoma pedig még a repülőgépekénél is nagyobb lehet.

Áder János beszélt a „szellemi környezetszennyezés” fogalmáról is, amely alatt a kultúra, a nevelés és a társadalmi értékek torzulását érti. Idesorolta a könyvek helyett digitális eszközöket előnyben részesítő szemléletet, a "dobd el" kultúráját, valamint a digitális függőséget, amelyet „digitális rabszolgaságnak” nevezett. Szerinte fontos felismerni és értékelni a valódi teljesítményt a kultúrában, a sportban, a gazdaságban és a politikában is, valamint tanulni a családból, a közösségből, a hazából.

A volt államfő hangsúlyozta: ha azt szeretnénk, hogy Magyarország és a Kárpát-medence megőrizze mostani állapotát, akkor fontos, hogy közösen gondolkodjunk, kérdéseket tegyünk fel és megoldásokat keressünk.

Az előadás után lehetőség volt kérdéseket feltenni a volt köztársasági elnök úrnak, aki egy hallgatói kérdésre válaszolva elmondta: a nagy kibocsátók szabályozása elsősorban politikai feladat, amely nemzetállami vagy akár európai szinten sem oldható meg hatékonyan. Véleménye szerint a legnagyobb kibocsátó országoknak kellene megállapodniuk a klímacélokról, a többi országnak pedig ehhez kell igazodnia.