Hogyan került közel Önhöz a téma, miért vált kiemelt kutatási területévé az esélyegyenlőség az idegennyelv-oktatásban?
Az idegennyelv-tanulás bármely fogyatékos csoportba tartozó ember számára fontos esélyegyenlősítési terület és az elmúlt tíz évben azzá vált a tanulásban akadályozott fiatalok számára is. Gyógypedagógusként és nyelvtanárként az 1990-es évek végén tanítottam idegen nyelvet egy gyógypedagógiai iskolában, mert a speciális szakiskolákban 9-10. osztályokban ekkor már kötelezően bevezetésre került az idegennyelv-tanítás. A speciális szakiskolák az enyhén értelmi fogyatékos tanulók középfokú oktatási intézményei voltak, ahol közismereti tárgyakat és szakmát tanultak a tanulók. (2016. szeptemberétől ezt az iskolatípust szakiskolának hívjuk.) Emlékszem, annyira aktívak voltak a tanulók, hogy szakkört is kellett szerveznünk, ahová még az általános iskolai tagozat 7-8. osztályos tanulói is beiratkoztak. Óriási sikerélményt jelentett például a sportoló gyerekeinknek, hogy nemzetközi versenyekre kijutva, hacsak pár szóval és néhány panel mondattal is, de kommunikálni tudtak külföldi versenytársaikkal. Már ekkor azt éreztem, hogy nem lenne szabad a nyelvtanulás lehetőségétől megfosztani az enyhén értelmi fogyatékos tanulókat.
A tanulásban akadályozott (azon belül enyhe értelmi fogyatékos) gyermekek idegennyelv-tanítására fókuszáló első, helyzetfeltáró vizsgálatunkat egy kolléganőmmel végeztük 2013-ban a Szegedi Tudományegyetemen. Akkor ugyan még nem volt kötelező az gyógypedagógiai intézmények általános iskoláiban a tanulásban akadályozott tanulók számára a nyelvtanítás, de már ismeretes volt, hogy 2015. szeptemberétől bevezetésre kerül. Voltak iskolák, amelyek első fecskeként már a kötelező bevezetés előtt felvállalták ezt a feladatot. Első vizsgálatunkban szerettük volna feltárni, hogy azokban a gyógypedagógiai iskolákban, ahol már az általános iskolai tagozaton tanítottak idegen nyelvet, heti hány órában, hányadik osztályban, milyen tananyagot és mely taneszközöket felhasználva teszik ezt, no és persze kik tanítják az idegen nyelvet. A kutatás eredménye rendkívül változatos képet mutatott, mondhatni kaotikus képet. Az említett iskolák tanítottak angol, német, orosz és beás nyelvet, a pedagógusok kisebb része rendelkezett középfokú nyelvvizsgával, a nagyobb részük azzal sem. Nyelvtanári végzettsége szinte senkinek nem volt. Adaptált taneszköz nem létezett, ez okozta a legnagyobb problémát, mert megfelelő tankönyv hiányában rengeteg időt igényelt az órákra készülés.
Úgy éreztem, ezen a területen igazán van tennivaló. Olyan kiváltságos helyzetben voltam (akkoriban talán egyedül az országban), hogy mindkét terület műveléséhez megvolt a végzettségem és volt gyakorlati tapasztalatom is. Egyre mélyebben beleástam magam a témába, aminek eredményeként sorra születtek a publikációm e tanulócsoport idegennyelv-tanítási/tanulási sajátosságairól. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felkért, hogy készítsünk a 7-8. osztályos enyhén értelmi fogyatékos tanulók számára egy Angol tankönyvcsaládot. A komplett taneszközcsomag (tankönyvek, hanganyag, munkafüzetek, tanári kézikönyvek, tanmenetek) 2019-re el is készült, és felkerült a tankönyvlistára.
Mit tart a legnagyobb kihívásnak, amikor tanulásban akadályozott tanulók nyelvtanulásáról van szó?
Először szeretném tisztázni magát a fogalmat, mert az a tapasztalatom, hogy sokan, akár többségi pedagógusok is, más tanulócsoportra gondolnak, mint amit a fogalom valójában takar. A tanulásban akadályozott tanulók csoportjába tartoznak az enyhén értelmi fogyatékos tanulók és az általános iskolában nehezen tanulók (az ő értelmük ép, ők a tanulási szempontból nem diagnosztizált, tanköteles korú népesség gyenge tanulási eredményt mutató tanulói). Az első csoport iskoláztatása történhet gyógypedagógiai intézményben, illetve integráló köznevelési intézményben, a többi gyermekkel együtt nevelve. A második csoport (az általános iskolában nehezen tanulók) a többségi iskolákban teljesítik tankötelezettségüket. Az én vizsgálataim és az idegennyelv-tanításra vonatkozó esélyegyenlőség területén végzett tevékenységem elsősorban a gyógypedagógiai intézményekben tanuló enyhe értelmi fogyatékos tanulásban akadályozott tanulókra fókuszálnak. E csoport sérülésének hátterében az idegrendszer enyhe sérülése áll, aminek következtében kogníciójuk, megismerő tevékenységük a tipikus megismerő folyamatoktól eltér. A gyógypedagógiai pszichológia komplex vizsgáló eljárásaival megállapított intellektuális képességzavar (ezen belül az enyhe fokú értelmi fogyatékosság) következtében átfogó és tartós iskolai tanulási nehézségek alakulnak ki, melyek a tanulás minden területét generalizáltan érintik. A fejlődés lassulása elsősorban az iskolai alapképességek területén mutatkozik meg, ugyanakkor az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek egyéni kognitív profilja óriási változatosságot mutat. Az olvasás és az elemi számolási készségek elmaradása, társulva a nyelvi nehézségekkel, olyan egyéb iskolai területeken is elmaradást eredményeznek, amelyek e készségek alkalmazását kívánnák meg (ilyen terület például az idegennyelv-tanulás is). Jellemzőek továbbá a téri tájékozódás, a finommotorika, a figyelemkoncentráció, a mnesztikus funkciók, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a kommunikáció, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének eltérései. Munkatempójuk lassúbb, koncentrációs nehézség áll fenn, az írás-olvasás és számolás jelrendszerének felismerése és alkalmazása nehézségbe ütközik. Motivációs gyengeségük iskolai sikertelenség megéléséhez, frusztrációhoz vezet, ezért igyekeznek elkerülni a kihívásokkal teli feladatokat.
A nyelvtanulás sikerében legfontosabb szerepet játszó két kognitív változó a nyelvérzék és a munkamemória. A munkamemória hangsúlyos szerepet játszik az idegen (második) nyelv tanulásában. Szoros kapcsolat van a verbális munkamemória-kapacitás és az anyanyelvi, valamint az idegen nyelvi szókincs elsajátítása között. Az idegrendszer sérüléséből adódóan az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek munkamemóriájának problémája főleg a munkamemória egyes részeinek, a fonológiai hurok korlátozott kapacitásának és a központi végrehajtó csökkent működésének következtében alakul ki, és mindez jelentősen nehezíti számukra a nyelvtanulást. A fonológiai hurok korlátozott tárolókapacitása következtében a hallott idegen nyelvű információk egy része elvész, nem épül be a hosszú távú memóriába. A szótanulás nehezített, a szókincs szűkösebb lesz. A sérült munkamemória működés nehézséget okoz a nyelvi szerkezetek elemzésében és elsajátításában. Ugyan az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek nyelvérzékének vizsgálatára még nem került sor, de az induktív gondolkodásukra vonatkozó vizsgálatok eredménye szerint a hetedik osztályos enyhén értelmi fogyatékos tanulók nem érik el az ötödik osztályos tipikus fejlődésű tanulók átlagos szintjét. Az induktív gondolkodás nagy arányban magyarázza a nyelvtanulók nyelvi teljesítményét, ezért feltételezzük, hogy induktív gondolkodásuk elmaradása szintén kedvezőtlenül befolyásolja az idegennyelv-tanulást. Talán ezek az eltérő adottságok jelentik a legnagyobb kihívást a nyelvórákon.
Mit jelent a gyakorlatban az, hogy „esélyegyenlőség a nyelvórán”?
Az imént felsorolt „adottságokat” kell tudni jól kezelni. Az Európai Bizottság ajánlásának megfelelően a 2015/2016-os tanévtől az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek számára hetedik osztálytól bevezetésre került az idegennyelv-oktatás. A nyelvtanuló diákok közül vannak, akik az idegennyelv-tudás magas szintjére jutnak, és vannak, akik nem. Ez általános jelenség. Az alacsonyabb szinten teljesítő tanulókat egyéb előnyökhöz juttatja a nyelvtanulás. Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók esetén a szerényebb nyelvi teljesítmények mellett hangsúlyosabb a személyiségük, képességeik fejlődése. A tanulási akadályozottság mind elnevezésében, mind a definíciójában illeszkedik A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO, WHO, 2004) filozófiájához. A fogyatékosság nem a megváltozott egészségi állapot következménye, hanem az egyén és a környezete közötti kölcsönhatásé. Ha a nyelvtanításra alkalmazzuk ezt a filozófiát, akkor nyelvet tanító (gyógy)pedagógusként elsődleges feladtunk, hogy a tanulásban akadályozott (azon belül az enyhén értelmi fogyatékos) tanulók számára olyan optimális tanulási környezetet alakítsunk ki, amelyben a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vesszük a speciális szükségleteiket. Továbbá természetes jelenségként kezeljük a neurodiverzitást, vagyis azt, hogy az eltérő agyi fejlődés tanulói sokféleséget eredményez, ami eltérő fejlődési és tanulási utakhoz vezet, melynek támogatása során a deficitek helyett a tanulói erősségekre fókuszálunk. Ezt a filozófiát követi a Let’s do it nyelvkönyvcsalád is.
Hogyan tudják a tanárok legjobban támogatni ezeket a diákokat a mindennapokban?
Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók az idegennyelv-tanulás során szerényebb nyelvi teljesítmény elérésére lesznek képesek, azonban az idegennyelv-tanítás közben komplex személyiségfejlesztésük hatékonyan megvalósítható. Ennek érdekében figyelemmel kell kísérni és be kell építeni az idegen nyelvi órákba a tanulók szakértői véleményében megjelölt fejlesztendő képességterületeket. Számukra az idegennyelv-tanulás olyan fontos képességek, készségek fejlődéséhez járul hozzá, mint például a hallásértés, a társakkal való együttműködés, a figyelemkoncentráció, a környező világ észlelése, a társadalmi nyelv megértése, a véleményük kifejezése.
Az eddigi kutatások eredményei az iskolai gyakorlat számára támpontot nyújtanak ahhoz, hogy a (gyógy)pedagógusok megalapozottan fejlesszék a gyerekeket. A munkamemória deficitje miatt a pedagógusnak rövid, jól strukturált, egyértelmű mondatokban kell, beszélniük, kevés „nehéz” szót kell a mondataikba építeniük, az utasításokat többször meg kell ismételniük. Az instrukciók során párhuzamosan kell az idegen nyelvet és az anyanyelvet használni. A munkamemória súlyosabb zavarával küzdő gyermekek a dialógusok során nem képesek az elhangzottakat monitorozni, vagy a párbeszédbe bekapcsolódni, mivel a kommunikáció túl gyors a számukra. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy csendben ülnek, nézik, hogy folyik körülöttük a beszélgetés, és azt a benyomást keltik magukról, hogy érdektelenek, nem figyelnek, vagy éppen valamiről álmodoznak. A tanulási motiváció fenntartását és megóvását szolgálják a szemléletes, motiváló feladatok, a tanulók közti kooperáció elősegítése, a pozitív énkép erősítése. Számukra a hosszú távú célok elérése kevésbé motiváló, ezért a tananyagnak, a feladatoknak, a szemléltetésnek kell a motivációt megalapozni, hogy sikerélményt biztosítsanak a nyelvórákon, hogy a tanulók kompetensnek érezzék magukat az idegennyelv-tanulásban. A Let’s do it tankönyvcsalád elkészítése során arra törekedtünk, hogy a tanagyag elrendezése, spirális építkezése, a készségek, képességek fejlesztését szolgáló változatos, játékos feladattípusok, az életkornak megfelelő érdeklődést felkeltő illusztrációk, az életközeli szereplők, a történetek és a tanulásszervezési eljárások mind a tanulói motiváció fenntartását szolgálják.
Mondok néhány gyakorlati tanácsot. A bőséges szókincs mind a négy idegen nyelvi alapkészség fejlődésének feltétele. Mivel az enyhén értelmi fogyatékos tanulók szókincse szegényes, hangsúlyosan kell törekedni a szókincs fejlesztésére: tanítsunk hétköznapi szókincset, mindig kontextusba ágyazva tanítsuk a szavakat, több érzékszervet vonjunk be, tanítsunk olyan asszociációs technikákat, amelyek segítségével könnyebben memorizálják a szavakat! Kínáljunk sikerorientált tevékenységeket, teremtsünk elfogadó, támogató légkört, gyakoroljuk folyamatosan a megtanult szavakat, paneleket, ismételjük a tanultakat állandóan!
Milyen szerepet játszik a digitális technológia és az online eszközök ezen tanulók idegennyelv-oktatásában?
A digitális oktatás elősegíti az esélyegyenlőség megvalósítását. Az IKT –t alkalmazó idegen nyelvi órák nem pusztán az adott tanulási környezetben szélesítik a tanulók látókörét, hanem egyúttal fejlesztik azon képességeiket, készségeiket, amelyek az iskolai tanulmányok befejezése után a foglalkoztathatóság szempontjából is értékes tudást jelentenek. A digitális tanulástámogatás változatos gyakorlási lehetőségeket biztosít, minden gyermek a saját haladási tempójában dolgozhat és önállóan ellenőrizheti munkáját. Az interaktív feladatok hosszabb ideig tudják feladathelyzetben tartani a tanulókat, a szoftverek látványos, apró sikereket biztosítanak, az állandó hibajelzéssel rávezetik a tanulókat az igényesebb munkára, ugyanakkor állandó segítséget és megerősítést nyújtanak.
Mit üzenne azoknak a hallgatóknak vagy fiatal tanároknak, akik most kezdik a pályát?
A köznevelési törvény szabályozása értelmében az érintett tanulócsoport számára idegen nyelvet nyelvtanárok vagy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező gyógypedagógusok taníthatnak. Akármelyik végzettséggel rendelkezzen is, aki idegen nyelvet fog tanítani, a másik szakember tudása hiányzik a kompetenciái közül. Amíg a nyelvtanárnak nincs tudása a gyógypedagógiai módszertanról, addig a gyógypedagógus nem ismeri a nyelvoktatás módszertanát. Ezért mindenképpen azt tanácsolom, hogy mielőtt hozzáfog egy fiatal (gyógy)pedagógus kolléga ennek az intediszciplináris tudást igénylő területnek a műveléséhez, éppen azért, hogy biztosítani tudja a tanulók számára a minden szempontból optimális nyelvtanulási környezetet, ha teheti, vegyen részt továbbképzésen, ahol a hiányzó kompetenciáit fejleszteni tudja. Ha erre nincs lehetősége, mélyüljön el a hiányzó terület szakirodalmában.
