Az Európai Bizottság szerint Európában[1] több mint 20 000 farkas él, populációik és elterjedési területük növekszik. Ez a természetvédelmi sikertörténet azonban egyes régiókban az emberi tevékenységgel való növekvő konfliktusokhoz vezetett, különösen az állatállomány tekintetében. Ennek nyomán az Európai Parlament az EU farkasvédelmi státuszát „szigorúan védettről” „védettre” változtatta 2025 tavaszán,[2] hogy összhangba hozza azt a Berni Egyezménnyel.[3]
A tagállamok mostantól nagyobb rugalmasságot kapnak farkaspopulációik kezelésében, hogy javítsák az emberekkel való együttélést, és minimalizálják az EU-ban növekvő farkaspopuláció hatását. Emellett jobban tudnak majd intézkedéseket hozni az adott regionális körülményekhez igazítva, érvényesítve a szubszidiaritás elvét. A tagállamoknak ugyanakkor továbbra is biztosítaniuk kell a farkas kedvező védettségi helyzetét, és a farkast továbbra is szigorúan védett fajként sorolhatják fel a nemzeti jogszabályokban, és szigorúbb intézkedéseket hozhatnak a védelmére.[4]
A fentiek tükrében összehívott kerekasztal keretében a résztvevők a farkasok ökológiai szerepe vonatkozásában hangsúlyozták, hogy a farkasok nem mesterséges telepítéssel tértek vissza Európába, hanem természetes úton, a 20. század közepétől kezdve. Ez a nemzetközi védelmi intézkedéseknek (pl. Berni Egyezmény, EU élőhelyvédelmi irányelv) köszönhető, amelyek csökkentették az üldözést. Magyarországon az 1920-as és 1980-as évek között többször észlelték farkasokat, de rendszeresen kilőtték őket; az 1980-as évek végétől kezdve stabilabb állomány alakult ki, főként az Északi-középhegységben (pl. Bükk, Mátra). Jelenleg 6 falkával, 50-100 egyeddel számolnak, de a pontos becslés genetikai monitoringot igényel. A farkasok ökológiai jelentősége kiemelkedő: kulcsszerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyában, mint "zászlóshajó fajok". Szabályozzák a növényevő populációkat (pl. őz, szarvas), ami megelőzi a túlszaporodást és a mezőgazdasági károkat. Példaként említették a Yellowstone Nemzeti Parkot, ahol a farkasok visszatelepítése pozitív hatással volt a környezetre, bár a rendszerek bonyolultabbak, más fajok (pl. hódok) is szerepet játszanak.
A biodiverzitás fenntartása a jövő nemzedékek érdeke: a farkasok hiánya felborítaná a természetes egyensúlyt, hasonlóan ahhoz, ahogy a vaddisznók túlszaporodása Budapest környékén problémát okoz a ragadozók hiánya miatt. A résztvevők hangsúlyozzák, hogy a farkasok nem veszélyesek az emberre: Európában évtizedek alatt alig néhány támadás történt, ezek is problémás egyedeknél (pl. Görögországban kóbor kutyákkal keveredett farkasok). Statisztikák szerint a kutyatámadások sokkal gyakoribbak és halálosabbak. A farkasok kerülik az embert, ha van elegendő vad táplálék; támadások főleg akkor fordulnak elő, ha etetik őket vagy szeméthez szoktatják.
2024-ben az EU csökkentette a farkasok védettségi szintjét szigorúan védettről védettre, ami lehetővé teszi korlátozott vadászatot bizonyos esetekben. Ezt politikai nyomás hajtotta, nem tudományos indokok: a Bizottság ugyanazokkal a jelentésekkel érvelt ellene, mint mellette. Svájc kezdeményezte a Berni Egyezmény módosítását, de az EU eleinte ellenezte. Konfliktusok főleg gazdákkal: a farkasok támadhatnak haszonállatokra (pl. juhokra), de ezek töredékét teszik ki a betegségek vagy rossz tartás miatti veszteségeknek. Kártérítés létezik uniós és tagállami szinten, de nem mindig hatékony. Megoldást a villanypásztorok, őrző kutyák (pl. kuvasz), prevenció jelenthet. A gazdák felelőssége is hangsúlyos – "jó gazda gondossága" –, de ennek támogatottsága hiányzik. Magyarországon nincs egységes rendszer; projektekből (pl. EU LIFE) adnak eszközöket, sok esetben alulfinanszírozott a természetvédelem. Példákat említettek Szlovéniából és Szlovákiából: ott integrált erdészeti-vadgazdálkodási rendszerek működnek, ahol a természetvédelem és gazdálkodás együttműködik.
Társadalmi aspektusok szerint a farkasok polarizálják a közvéleményt – karizmatikusak, de média hatásaként sokszor félelmet keltenek. Pozitív hatásként említették, hogy az Északi-középhegységben a farkasok visszatérése csökkentheti az erdőirtást, mert félnek tőle az illegális favágók.
Kitértek a turizmus kettős hatására, amely növeli a természetjárást, de túlterheli az ökoszisztémát. Magyarországon (pl. Kék Túra) és Szlovéniában (pl. nemzeti parkok) a tömegturizmus zavarja a vadakat, akik kerülik a turistákat. Megoldások körében kiemelt az oktatás (iskolai ökológia hangsúlyozása) szerepe, szabályok (pl. etetés tiltása, időbeli korlátozások), regisztrációs díjak (pl. Észak-Amerikában). A résztvevők szerint a turizmus fenntarthatósága társadalmi kultúra kérdése: kerülni kell az állatok odaszoktatását, betartani a szabályokat (pl. Szent Anna-tónál Romániában sikeres példa).
Intézményi problémák tekintetében a kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarországon alulfinanszírozott a természetvédelem, nincs dedikált monitoring intézmény (pl. Herman Ottó Intézet nem töltötte be ezt a szerepet). Javaslatuk szerint egy egységes EU monitoring, prevenciós támogatások CAP forrásokból, agilisabb struktúrák (mint Szlovéniában, ahol erdészet és természetvédelem egy kézben) tudnak ebben előrelépést jelenteni. A biodiverzitás védelme közérdek, amelynek objektív bizonyítékokon kell alapulnia.
A szakmai-tudományos beszélgetést követően a jelenlévők egy kvíz keretében mérhették le biodiverzitási ismereteiket.
[1] Farkasok: a képviselők megállapodtak az uniós védelmi státusz módosításáról
Sajtóközlemények Plenáris ülés ENVI 08-05-2025 - 12:17
[2] A Parlament 371 szavazattal, 162 ellenszavazattal és 37 tartózkodással támogatta az élőhelyvédelmi irányelv célzott módosítására irányuló bizottsági javaslatot annak érdekében, hogy az uniós farkasvédelmi státuszt összhangba hozzák a Berni Egyezménnyel, és azt a "szigorúan védett" állapotról "védettre" csökkentsék. A farkasok uniós védelmi státuszának megváltoztatására irányuló bizottsági javaslat a Parlament nyomására érkezett.
[3] Farkasok: a képviselők megállapodtak az uniós védelmi státusz módosításáról
Sajtóközlemények Plenáris ülés ENVI 08-05-2025 - 12:17
[4] A Parlament hozzájárult, hogy sürgősségi eljárásban tárgyalja az ügyet. A jogszabálytervezet hatálybalépéséhez a Tanácsnak hivatalosan jóvá kellett hagynia. Az irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20 nap elteltével bekövetkező hatályba lépés után a tagállamoknak 18 hónap áll rendelkezésükre, hogy megfeleljenek a követelményeknek.
