Pék Szabolcs vagyok, a BTK ötödéves, végzős hallgatója, a politikatudományi mesterképzésről. Erasmus programmal jöttem ki Portugáliába, Lisszabonba és a Católica Egyetemen veszek részt azonos képzésen. Jelenleg is itt tartózkodok, a programot nem szakítottam félbe.

Az egyetem bezárásról való intézkedés szinte napra pontosan megegyezett az otthonival. Az országos vészhelyzet kihirdetésre került, amelynek időkorlátja 15 naponként meghosszabbítható. Tapasztalataim szerint eleinte a lakosság nem vette komolyan a kialakult helyzetet, a forgalmon nem volt érezhető a változás. Valószínűleg a szomszédos Spanyolországból érkező meglehetősen kedvezőtlen hírek miatt körülbelül egy hete (ma április 2-a van) viszont eltűntek az emberek az utcáról, elvétve látni kutyasétáltatókat vagy boltba igyekvőket. Az élelmiszerboltok nyitva vannak, de meghozták a szükséges óvintézkedéseket, mind eladói, mind vásárlói oldalon. Ezeket önkéntes módon szinte mindenki be is tartja. A hírek szerint a bevándorlókat a vészhelyzet idején állampolgárokként kezelik.

Nem tértem haza. Nem láttam értelmét hazatérni, mivel a járvány ott is jelen van, továbbá a legkevésbé kitett korosztályhoz tartozom és a hatósági házikarantén sem volt vonzó opció. Tüneteim nincsenek, jól érzem magam, ellenben a ránk váró súlyosan negatív gazdasági hatások személyesen jobban aggasztanak, mint maga a betegség. Ezt az utat vállaltam és nem szeretek megfutamodni a problémák elől, illetve a módfelett kegyes portugál klíma is szerepet játszott a döntésemben, hogy kitartok. Ezeken kívül a második szakdolgozatomat így nyugodt, szinte zavartalan körülmények között fejezhetem be az elkövetkezendő napokban. Splendid isolation mondhatná az angol. 

Amitől leginkább tartok, hogy a szakdolgozatomat nem sikerül időben befejezni. Májusra ígérik, hogy újra indulnak a kereskedelmi repülőjáratok, ezt remélem képesek tartani, mert a kellemes mediterrán környezet és a portugál vendégszeretet ellenére sem szeretném hónapokkal elnyújtani az itt tartózkodásomat. De ezt sem nevezném valódi félelemnek, mivel konzuli védelmet kértem az elutazásom napján és ilyen helyzetekben magyar állampolgárként számíthatunk a helyi nagykövetség valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségére.

Az egyetem itt biztosítja az online kurzusokat, ezen kívül más formában segítség nem érkezett, hozzáteszem, igaz nem is igényeltem vagy szorultam rá. A portugáliai és a magyar tanulmányaimat is online formában folytatom.

Az otthoni szaktársaimmal rendszeresen érdeklődünk egymás hogylétéről, velük napi kapcsolatba vagyok, így a portugál és a magyar események tekintetében naprakész vagyok.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a tervek szerint sikerül teljesíteni a félévet, amely természetesen a helyzettel együtt folyamatosan változhat, ezt még nem láthatjuk előre. Egy esetleges online záróvizsga mindenképpen izgalmas lenne. A szükséges, második nyelvvizsgámra a kialakult helyzetben nincs lehetőség, ez okozhat némi fennakadást a tanulmányokban, de ezen sem stresszelem magam feleslegesen, mivel nem én vagyok az egyetlen ilyen cipőben és az ebben illetések biztosan kitalálnak valamilyen áthidaló megoldást.

Életfonalamat az otthonhoz, a családommal és a barátaimmal való kapcsolattartás jelenti, ez mindenképpen segítség és pozitívum. Ezen kívül saját napirendet követek, szakdolgozatot írok, online kurzusokon veszek részt, nyelvet tanulok, főzök, bevásárolok, zenét hallgatok, könyvet olvasok, így könnyen kitelnek napjaim. Továbbá kiváló alkalomnak élem meg a világirodalmi hiányosságaim pótlására ezt az időszakot. Úgy vélem a mostani helyzetben a lehetőséget kell látni, hogy jó néhány olyan tevékenységre nyílik alkalom, amelyet eddig kifogásként elintéztünk annyival, hogy nincs rá időm. Mindenki számára alkalmas idő ez, hogy képezze magát és lelkileg, szellemileg, fizikailag felkészüljön a megváltozó világ támasztotta új kihívásokra. Ha vannak könyvek és amíg van internet a lehetőségek tárháza szinte végtelen.

Lisszabonból üdvözlettel,
Pék Szabolcs

Szöveg és fotó: Pék Szabolcs