Boda László professzor úr pályafutása során – korát megelőzve – hangsúlyozta tudományterületén az interdiszciplináris megközelítés szükségességét. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy egyfajta „polihisztorságra" törekedett. Gondoljunk csak az intertestamentális zsidó történelem „fehér foltjainak" kutatására, az Aeneis-t elemző írásaira, az inkulturáció vizsgálatára, vagy a Turini Lepellel foglalkozó tanulmányaira, stb. Nála az európaiság nem csupán hangzatos szólam volt, hanem mélyen a személyiségébe ivódott kultúra és vallásosság, amit ékes magyarsággal előadott óráin is érezni lehetett. Szép és nyelvtanilag hibátlan beszédében külön színfoltot jelentett utánozhatatlan humora és szellemessége, amelyből jónéhány fordulatot őriznek és ismételnek tanítványai.
Dr. Boda László az ország egyik legvallásosabb vidékén a nógrádi Drégelypalánkon született 1929-ben. Az esztergomi kisszeminárium elvégzése után teológiai tanulmányait a Budapesti Római Hittudományi Akadémián végezte. 1953-ban szentelték pappá, doktori disszertációját a Szentlékek ajándékairól írta „Intuíció és ihlet a természet és a kegyelem rendjében" címmel. Kétéves lelkipásztori szolgálat után, 1955-től teológia tanár az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. A közel húsz évig tartó főiskolai tanári munka után 1973-ban a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzorává nevezték ki, ahol 2001-ig volt erkölcsteológia tanszék vezetője.
Hosszú tanári munkássága során sok, és kiemelten fontos tudományos munkát írt. Első ismertebb könyve „A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája" című alkotása (1985) volt. Legjelentősebb műve a négykötetes egyetemi erkölcsteológiai tankönyvsorozat egyes könyvei, amelyek az ország teológiai főiskoláin kötelező tankönyvekként használtak, és a hívek is szívesen olvastak. Az „Emberré válni vagy birtokolni" (1991), az „Adjátok meg Istennek, ami az Istené" (1992), „A keresztény erkölcs alapkérdései (1993), és az „Isten Országa közöttünk" (1993). Teológia szempontból további jelentős alkotásai az „Inkulturáció, Egyház, Európa" (1994), és a „Természetjog, erkölcs, humánum" (2001). Az Egyház missziós küldetése szempontjából fontos küldetést teljesített, amikor tavaly megírta a „Hitünk önvédelme" című munkáját (2013), amelyben, a korunkban felvetett kérdésekre válaszol. Írásai külföldi lapokban is megjelentek. Több nemzetközi tudományos szervezetnek így például Societas Ethica testületének tagja volt. Széles műveltségű emberként foglalkozott képzőművészettel, és történelemmel. Könyveinek egy részét saját rajzaival illusztrálta, vizsgálta a torinói lepel üzenetét, az evolúciót és a magyarság őstörténetét. Kiemelkedő munkája elismeréseként több hazai és külföldi kitüntetésben is részesült. Így például a szomszédos Ausztriában, a társadalomban végzett munkájáért Leopold Kunschak díjjal tüntették ki, Amerikában az Egyesült Államok Biográfai Intézete a kulturális alkotások aranylemezének díját vehette át.
Dr. Boda László professzor úr emberi és tudományos méltatásához röviden vázolni kell a kort is, amiben élt és dolgozott. Mint erkölcsteológusnak nagy kihívást jelentett a II. Vatikáni Zsinat tanításának és az azt követő teológiai vitáknak hazai közvetítése, úgy, hogy tanításának középpontjában ne az egyéni vélekedés, hanem az Egyház tanítása álljon. Írásaiból kitűnik, hogy mindig hűséges volt a Szentíráshoz és a Tanítóhivatalhoz, ugyanakkor betekintést engedett azokba a szellemi áramlatokba, amelyek a megújulást keresték. Gyakran hivatkozott Szent Tamás által tanított „mértékletesség" erényére, és a Szentlékek ajándékai befogadásának a fontosságára. Doktori disszertációjának témája egész életében foglalkoztatta. Emberi közvetlensége, segítőkészsége és az evangélium ügyéért való lelkesedése példaértékű minden keresztény ember számára.
