Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tantárgy a család, mint rendszer mentálhigiénés erőforrásait és kockázati tényezőit, valamint a családi szintű egészségfejlesztés elméletét és alapvető módszertanát tárgyalja.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A kurzus célja, hogy elméleti keretek és gyakorlatban alkalmazható módszerek bemutatásával, életszerű példákon keresztül felkészítse a hallgatókat a családok mentálhigiénés támogatására és a családi jóllétet erősítő folyamatok kísérésére. A tantárgy rendszerszemléletben tárgyalja a család működését, kiemelten a határok, szerepek, kommunikációs mintázatok, valamint a kimondott és kimondatlan családi szabályok jelentőségét és ezek mentálhigiénés következményeit. A Hill-féle életciklusmodell mentén áttekinti a családi életciklusokat, elkülöníti a normatív fejlődési és az akcidentális krízishelyzeteket, valamint bemutatja a stressz és a megküzdés családi szintű sajátosságait. Részletesen foglalkozik a családi működés rizikó- és védőfaktoraival, a reziliencia szerepével, illetve azokkal a támogató kapcsolati mintázatokkal és a Caplan által leírt „támogató funkciókkal”, amelyek a család erőforrásait mozgósítják. A kurzus tárgyalja az egészségfejlesztés és a prevenció alapelveit, az egészségműveltség és a családi egészségmagatartás összefüggéseit, továbbá a családi szintű egészségfejlesztés alapmódszertanát, különösen a szükségletfelmérés, a célkitűzés, a beavatkozási logika, a partnerségek és az indikátorok alkalmazását. A változások, veszteségek és gyász kapcsán igénybe vehető segítségformák áttekintése mellett kiemelt témakör a hatékony támogatás feltételeinek és módszereinek elemzése.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A gyakorlati feldolgozás interaktív, esetalapú, és a hallgatók aktív részvételére épít; a készségfejlesztés fókuszában az asszertív kommunikáció, a mediáció, a konfliktuskezelés és az érzelmi intelligencia fejlesztése áll, a bio-pszicho-szociális modell, valamint az egészség- és pozitív pszichológia szemléletére támaszkodva.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Buda, B. (2003). A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. Budapest, HU: Nemzeti Tankönyvkiadó. (ISBN 9631932761)
Komlósi, P. & Pécsi, R. (2014). A család működéséről. In Komlósi, P. (Ed.), Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészítés (pp. 79–107). Budapest, HU: L’Harmattan Kiadó – Károli Gáspár Református Egyetem (ISBN 9789632366777)
Kállai, J., Varga, J. & Oláh, A. (2007). Egészségpszichológia a gyakorlatban. Budapest, HU: Medicina. (ISBN 9789632260860)
Boncz, I., Lampek, K. & Pusztafalvi, H. (Eds.) (2022). Kézikönyv az egészségfejlesztéshez. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar. (ISBN 978-963-626-047-7)
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Gottman, J. M. & Silver, N. (2016). A jól működő házasság hét alapelve. Budapest, HU: Kulcslyuk Kiadó. (ISBN 9786155281419)
Lippai, L. L. (2022). Lelki egészségfejlesztés: elmélet, kutatás és beavatkozási lehetőségek. Szeged: SZTE JGYPK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. (ISBN 978-615-5946-62-2)
Komlósi, P. (1997). A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. In Gerevich, J. (Ed.), Közösségi mentálhigiéné (pp. 13–34). Budapest, Hu: Animula Kiadó. (ISBN-13: 978-963-282-260-0)
Barnes, M.D. et al. (2020) Family-Centered Health Promotion: Perspectives for Engaging Families and Achieving Better Health Outcomes. INQUIRY: The Journal of Health Care Organization, Provision, and Financing 57, 46958020923537. https://doi.org/10.1177/0046958020923537
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
A tantárgy célja, hogy a hallgatók megalapozott, rendszerszemléletű tudást és alkalmazható módszertani eszköztárat szerezzenek a családi mentálhigiéné és az egészségfejlesztés területén. Ennek keretében a hallgatók elsajátítják a rendszerszemléletű családértelmezés alapjait, különös tekintettel a határokra, szerepekre, kommunikációs mintázatokra, a kimondott és kimondatlan szabályokra, valamint ezek mentálhigiénés következményeire (a2). A kurzus hangsúlyt helyez továbbá a család társadalmi-kulturális és intézményi beágyazottságának figyelembevételére az esetalapú helyzetértékelés során (a3). A tudáselemek gyakorlati irányba történő kiterjesztését szolgálja a családi szintű egészségfejlesztési programvázlat készítésének gyakorlata (szükséglet–cél–beavatkozási logika–partnerség–indikátor), valamint a család és az intézmények, illetve az ellátórendszer közötti együttműködési terv kidolgozása (a5). Ezzel összhangban a hallgatók áttekintik a támogatási lehetőségeket, a szolgáltatási útvonalakat és az önsegítő erőforrásokat, valamint a hálózati gondolkodást erőforrástérkép segítségével strukturáltan alkalmazzák (a6). A tantárgy fejleszti az intézményi együttműködésekben releváns kommunikációs és konfliktuskezelési kompetenciákat is: az asszertív kommunikációt, a mediációs alapelemeket és a konfliktuskezelési technikák gyakorlati használatát (a8). Kiemelt hangsúlyt kap az etikai normák és a kompetenciahatárok következetes érvényesítése – különösen a „nem diagnosztika/nem terápia” elv –, továbbá a diszkréció és az adatkezelés alapelveinek alkalmazása (a9).
A tantárgy a képességek szintjén elősegíti, hogy a hallgatók az elméleti kereteket kritikus módon alkalmazzák és esetelemzésben összevessék, továbbá alternatív fókuszokat és lehetséges megoldási utakat mérlegeljenek (b1). Ennek részeként fejlesztik a rövid, strukturált családi helyzetértékelés és fókuszkijelölés gyakorlatát, valamint a rizikó- és védőtényezők, illetve az erőforrások rendszerszemléletű feltárását (b2). A kurzus támogatja az interdiszciplináris együttműködés gyakorlását is: a szerepek tisztázását, a jelzési és továbbirányítási folyamatok értelmezését, valamint a család–iskola/óvoda–ellátórendszer közötti koordinációt (b4). A hallgatók a 2021 utáni hazai szakirodalmat és jó gyakorlatokat kritikai szempontok szerint dolgozzák fel, és ezek alapján indikátorokhoz illesztett, megvalósítható tervezési döntéseket hoznak (b6). A szakmai kommunikáció fejlesztését szolgálja a rövid prezentációk készítése és előadása, különösen programvázlat vagy erőforrástérkép bemutatása, szakmai érvelés és összefoglalás formájában (b7). Mindezekkel párhuzamosan a tantárgy az etikus szakmai működés gyakorlását is fókuszba állítja: a dilemmák és határhelyzetek feldolgozását, valamint a felelős döntéshozatalt a kompetenciahatárok megtartásával (b9).
Az attitűdformálás területén a tantárgy előmozdítja a család- és személytiszteletre épülő, empatikus és ítéletmentes megközelítés következetes alkalmazását esetalapú helyzetekben (c1). A hallgatók jóllét- és erőforrás-fókuszú szemléletet alakítanak ki, amely a támogató funkciók megerősítésére irányuló gondolkodást helyezi előtérbe (c2). Központi elem az etikai érzékenység és felelősségtudatosság erősítése – különösen a diszkréció, a méltóság tisztelete és az ártalomkerülés elvei mentén (c3) –, valamint a kapcsolatépítési és együttműködési készségek fejlesztése asszertív kapcsolatfelvétel és egyeztetés révén (c4). A képzés támogatja a reflektív szakmai működést: a saját szerep, a beavatkozási döntések és a határkijelölések tudatosítását (c5), továbbá erősíti a team- és hálózati szemléletet, valamint az eltérő szakmai szereplőkkel való együttműködés gyakorlatát (c7).
Az autonómia és felelősség dimenziójában a tantárgy hozzájárul az elméletileg megalapozott, felelős és bizonyítékalapú gondolkodás megerősítéséhez a családi mentálhigiéné és egészségfejlesztés területén (d1). Ennek része a szakmai szerep és hatáskör autonóm felismerése, valamint a társszakmákhoz való adekvát kapcsolódás – különös tekintettel a jelzés és továbbirányítás gyakorlatára (d3). A hallgatók következetes, kiszámítható munkalogikát gyakorolnak (helyzetértékelés–fókusz–terv–indikátor), amelyet önreflexió egészít ki (d4). A módszertani eszköztár felelős alkalmazása – erőforrástérkép, együttműködési terv, programvázlat és indikátorok – a kompetenciahatárok megtartásával biztosítja a szakmai működés minőségét és etikai megalapozottságát (d5).
