Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tantárgy alapvető célja, hogy a hallgatók átfogó és rendszerezett ismereteket szerezzenek az Egyház anyagi javaival kapcsolatos teológiai alapelvekről és a hatályos egyházjogi (kánonjogi) szabályozásról (CIC V. könyv).
Ennek keretében a kurzus célja, hogy a hallgatók:
– Megismerjék az Egyház veleszületett jogát a javak szerzésére, birtoklására, kezelésére és elidegenítésére, valamint a tulajdonjog sajátos egyházi természetét.
– Elsajátítsák az egyházi vagyonkezelés alapelveit, a vagyonkezelők kötelességeit, valamint az érvényes és megengedett szerződéskötések (különösen az elidegenítés) kánoni feltételrendszerét.
– Képessé váljanak a megszerzett elméleti tudás gyakorlati alkalmazására, vagyis a plébániai és egyházmegyei gazdálkodással, valamint a kegyes célú adományokkal és alapítványokkal kapcsolatos jogi kérdések helyes megítélésére.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A tantárgyleírásban meghatározott képzési cél teljes mértékben összhangban van a tantárgy elméleti és gyakorlati ismeretanyagával. Az ismertetett tematika (pl. a javak szerzése, a vagyonkezelés rendje, az elidegenítés korlátai, kegyes alapítványok) pontosan lefedi azokat a jogi-gyakorlati kérdéseket, amelyekre a megfogalmazott célok irányulnak. A tananyag szisztematikusan végigveszi az Egyházi Törvénykönyv V. könyvét (1254-1310. kán.), közvetlenül megalapozza a célként kitűzött tudás és gyakorlati alkalmazási képesség megszerzését.
Bevezetés és alapelvek (1254-1258. kán.): Az Egyház céljai az anyagi javakkal. Az Egyház veleszületett joga a javakhoz és annak jogi természete. A tulajdon fogalma az egyházjogban. A javak tulajdonosai (jogi személyek).
– I. Cím – A javak szerzése (1259-1272. kán.): A szerzés jogcímei. A hívek hozzájárulása az Egyház szükségleteihez (adók, illetékek). A perselygyűjtés szabályai. Magánszemélyek és jogi személyek adományai.
– II. Cím – A javak kezelése (1273-1289. kán.): A pápa, mint az egyházi vagyon legfőbb kezelője. Az ordinárius felügyeleti joga. A vagyonkezelés rendes és rendkívüli módjai. A gazdasági tanács szerepe. A vagyonkezelők (adminisztrátorok) kötelességei, felelőssége és számadása.
– III. Cím – A szerződések, különösen az elidegenítés (1290-1298. kán.): A világi jog kánonizálása. Az elidegenítés fogalma és fajtái. Az érvényesség és megengedettség feltételei (értékhatárok, szakértői becslés, engedélyek). A jogtalan elidegenítés következményei. Bérbeadás és egyéb ügyletek.
– IV. Cím – A kegyes rendelkezések és kegyes alapítványok (1299-1310. kán.): A kegyes célú rendelkezések (végrendeletek, élők közötti ajándékozás). A végrendeletek végrehajtása. A kegyes alapítványok fogalma (önálló és nem önálló) és kezelése. Az alapítványi terhek redukciója.
– Szerzetesjog: A szerzetesintézményekre vonatkozó speciális vagyonjogi előírások.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
-
Az értékelés kritériuma:
Az előadásokin való részvétel 75 százalékban. Szóbeli vizsga teljesítése.
Az alkalmazott oktatási módszerek:
A kurzus az elméleti ismeretek átadása során a klasszikus, frontális előadás módszerére épít, melyet az oktató vizuális prezentációval (vetítéssel) és egyéb szemléltetőeszközökkel tesz dinamikusabbá és könnyebben követhetővé. Az egyirányú ismeretközlést rendszeresen megtörik interaktív elemek. A tananyag mélyebb elsajátítását a hallgatókkal folytatott irányított dialógus, a felmerülő kérdések közös megvitatása, valamint egy-egy témakör különböző nézőpontokból való bemutatása segíti. Az aktív részvételt és a tudás elmélyítését emellett a hallgatók által tartott kiselőadások és prezentációk is ösztönzik.
Kötelező irodalom:
Erdő Péter: Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal. Budapest: Szent István Társulat, 2001 (és újabb kiadások). (Vonatkozó kánonok: 1254-1310.) ISBN 9789633614860
Kuminetz Géza: Az egyházi vagyonjog alapjai. Veszprém: Érseki Hittudományi Főiskola, 1997.
Egyházi Törvénykönyv vonatkozó része
Ajánlott irodalom:
Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések az egyházi vagyon tulajdonjogának korlátaihoz. In: Kánonjog 2 (2000), 117-119. o.
Heimerl, H. – Pree, H. (hrsg.): Handbuch des Vermögensrechts der katholischen Kirche. Regensburg: Pustet, 1993.
De Paolis, V.: I beni temporali della Chiesa. Bologna: EDB, 1995.
Schouppe, J-P.: Elementi di diritto patrimoniale canonico. Milano: Giuffrè, 1997.
AA.VV.: I beni temporali (Quaderni della Mendola 4). Milano: Glossa, 1997.
A tantárgy hozzájárulása a Képzési és kimeneti követelményekben meghatározott kompetenciaelemek elsajátításához:
Tudás: A kurzus elvégzésével a hallgató mélyreható és rendszerezett ismereteket szerez az Egyház vagyonjogi szabályozásáról (CIC V. könyv). Ismeri a vagyonszerzés, a vagyonkezelés és az elidegenítés törvényes kereteit, a tulajdonjog alanyait.
Képesség: A tantárgy fejleszti a hallgatók jogalkalmazói képességét a gazdasági ügyek terén. Képessé válnak arra, hogy egy konkrét vagyoni tranzakció (pl. ingatlaneladás, hitelfelvétel) esetén megállapítsák a szükséges engedélyeket és az érvényességi feltételeket. Képesek értelmezni a kegyes hagyatékokkal kapcsolatos végrendeleti rendelkezéseket.
Attitűd: Formálja a hallgatókban a felelős sáfárság (vagyonkezelés) szemléletét. Tudatosítja, hogy az egyházi vagyon célja az istentisztelet, a klérus ellátása és a szegénygondozás biztosítása. Erősíti a jogkövető magatartást és az átláthatóság iránti igényt.
Autonómia és felelősségvállalás: A kurzus hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók (mint jövőbeli egyházi vezetők vagy tanácsadók) önállóan és felelősen tudjanak dönteni gazdasági kérdésekben, felismerve a szakértői segítség (pl. gazdasági tanács) igénybevételének szükségességét.
Tantárgy oktatója:
Dr. Kuminetz Géza egyetemi tanár
