Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
Ez az interaktív kurzus az adaptáció jelenségére, mint folyamatra és mint produktumra egyaránt reflektál, és Linda Hutcheon-nel együtt amellett érvel, hogy az adaptáció gyakorlata központi szerepet játszik a történetmesélő képzeletben. Az adaptáció (és nem kizárólagosan a kortárs) kultúránk mozgatórugója: a történeteket az irodalomtörténetben, a legkülönbözőbb kulturális kontextusokban és a legkülönbözőbb médiaformákban adaptálják. Az adaptáció változó felfogásának magyarázatakor többek között jól jön Shakespeare életműve mint nyersanyag és Shakespeare mint globális ikon.
Az "Irodalom és adaptáció" kurzus egyrészt az adaptációkutatás kritikai történetének feltérképezésére vállalkozik, Fortier és Fischlin Adaptations of Shakespeare: A Critical Anthology (2000) c. könyvét jelölve meg kiindulópontnak. Először visszatekint az imitatio 18. századi fogalmára, majd bemutatja az „egyetlen eredeti” romantikus eszméjének és az ebből fakadó hűségdiskurzusnak az uralmát, aztán foglalkozik a Shakespeare-adaptációk néhány úttörő 20. századi publikációjával, ezután pedig különös figyelmet fordít a 2000-es évek elejére, amikor az adaptációkutatás virágzásnak indult, és végül az adaptációk "rizomatikus" (Lanier) jellegéhez érkezik el.
Másrészt az "Irodalom és adaptáció" kurzus túl kíván lépni a szövegelemzéseken, különösen az egyes regény- és filmpárosítások összehasonlító és kontrasztba állító vizsgálatain, és különös figyelmet kíván szentelni az intermediális adaptációknak, a mashupnak, a fanfiction-nek, a szerző változó szerepének, majd olyan a fontos gyakorlati kérdéseknek, hogy hogyan jönnek létre az adaptációk, milyen iparágaknak van a legnagyobb érdekük a készítésükben (lásd Murray The Adaptation Industry, 2013).
Az "Irodalom és adaptáció" című kurzus a szövegek különböző médiumok közötti változásainak összetettségét számos műfaj- és médiaközi esettanulmányon keresztül mutatja be (film, opera, graphic novel, videojátékok stb).
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A hallgatók megismerik az adaptációelmélet főbb irányzatait és történeti alakulását az imitatio fogalmától a kortárs adaptációkutatásig, többek között a hibridizáció, a tradaptáció, a relokációs stb fogalmait. Áttekintik a hűségdiskurzus kritikáját, az intertextualitás, intermediális átmenetek és kulturális transzfer kérdéskörét. Külön figyelmet kap Shakespeare mint adaptációs forrás és kulturális ikon, valamint az adaptációk „rizomatikus” hálózati működése. A hallgatók betekintést nyernek az adaptáció és appropriáció közötti különbségekbe, valamint a szerzőség és eredetiség változó fogalmaiba.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A hallgatók képessé válnak különböző médiumok közötti adaptációk elemzésére és összehasonlítására. Gyakorlatot szereznek intermedialitás elemzésében (pl. irodalom–film–színház–digitális média). Képesek lesznek rövid adaptációs projektek tervezésére és kivitelezésére (pl. jelenet-átdolgozás, mashup, fanfiction, képregény), valamint kritikai reflexió megfogalmazására saját alkotásaikról. Fejlődik prezentációs és érvelési készségük. A kurzus célja, hogy a hallgatókat érzékenyítse a célközönségnek megfelelő adaptáció (műnem, hangnem, műfaj stb) kiválasztásában.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
HUTCHEON, Linda, A Theory of Adaptation, 2nd edition, Routledge, 2013. ISBN 9780415539388
FISCHLIN, Daniel and Mark Fortier, Adaptations of Shakespeare: A Critical Anthology of Plays from the Seventeenth Century to the Present, Psychology Press, 2000. General Introduction pp.1-19.
Iyengar, Sujata, Shakespeare and Adaptation Theory, Bloomsbury, 2023; Chapter 5. Memes, networks, fans. Transformations (pp. 109-130), Chapter 6 Relocation, translation, hybridization, tradaptation (pp. 131-154)
Henderson, Diana E., O’Neill, Stephen, The Arden Research Handbook Of Shakespeare And Adaptation, Bloomsbury, 2022, Introduction és Part One: Research Methods and Issues, pp. 1-80.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
CARNEY Jo Eldridge, Women Talk Back to Shakespeare. Contemporary Adaptations and Appropriations, Routledge, 2021. ISBN 9780367763527
POPE, Jonathan H., Shakespeare’s Fans. Adapting the Bard in the Age of Media Fandom, Palgrave Macmillan, 2020.
LANIER Douglas, ‘Shakespearean Rhizomatics: Adaptation, Ethics, Value’, in: Alexa Huang, E. Rivlin (eds), Shakespeare and the Ethics of Appropriation. Reproducing Shakespeare: New Studies in Adaptation and Appropriation. Palgrave Macmillan, New York, 2014.
https://doi.org/10.1057/9781137375773_2
MURRAY, Simone, The Adaptation Industry. The Cultural Economy of Contemporary Literary Adaptation, Routledge, 2013. ISBN 9780415710541
SANDERS, Julie, Novel Shakespeares. Twentieth century women novelists and appropriation. Manchester UP, 2001.
TAYLOR, Gary: Reinventing Shakespeare. A Cultural History from the Restoration to the Present. London: Vintage, 1991. Introduction, Chapter 2. Restoration. pp. 3-39.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
A kurzus fejleszti a hallgatók kritikai gondolkodását és elemző készségét különböző médiumok és kulturális kontextusok, valamint kritikai irányzatok vizsgálatán keresztül. Erősíti az interdiszciplináris szemléletet, valamint az önálló kutatás és alkotás képességét. A hallgatók kommunikációs készségei fejlődnek az érvelés, vita és prezentáció során, miközben gyakorlati tapasztalatot szereznek kreatív és elemző feladatok integrálásában, tudományos angolsággal. Felelősen képesek reprezentálni a saját nézőpontjukat, kutatási folyamatukat, módszereiket és konklúzióikat.
