A szeminárium célja, hogy a hallgatók a képzés során megszerzett dráma- és színházismeret elméleti kompetenciát megfelelő szakmai biztonsággal legyenek képesek átültetni a gyakorlatba. A színházi projektek megtervezése, létrehozása, menedzselése. A rendezés alapjainak elsajátítása. Megismerkednek a különböző mis-en scene technikákkal. Gyakorolják a színházi háttérmunkás szerepkörét (súgó, ügyelő, asszisztens, kellékes, stb.).

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

1. Gabnai Katalin: Drámajátékok, Helikon, 2015, ISBN 9789632277394

2. Pavis, Patrice: Előadáselemzés, Balassi, 2003, ISBN 9635064493

3. Barba, Eugenio: Papírkenu, Spectaculum, 2001, ISBN 9639136700

4. Ruszt József: Színészdramaturgia, A színitanoda, Hevesi Sándor Színház, ISBN 9789638889317

Ajánlott irodalom:

1. Diákszínház. Színdarabok diákoknak (szerk. Kaposi József) 293 p. ISBN 978-615-5224-73-7

2. Földes Anna: A rendezőé a szó, Népművelődési Propaganda Iroda, 1974. 142 p.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

- A képzést követően megfelelő szakértelemmel felvértezve képes:

- gyermekszínházi és/vagy diákszínpadi előadás létrehozására

- ünnepi műsorok megszervezésére, létrehozására

- vallási szertartások megrendezésére.

- Jól tájékozott a hazai és a nemzetközi színházi trendben.

b) képessége

- Kreatív és magabiztos tájékozódás a színházi adaptáció terén

- Képes a csoportkohézió, a csoporton belüli feladatvállalások, a belső elosztású csoporttevékenységek kialakítására.

- Jó kommunikációs képesség

c) attitűdje

- Felismeri, hogy a kulturális és társadalmi jelenségek értelmezése, megértése a színházi nyelvi eszközök segítségével könnyebben találnak utat a közönséghez

- Nyitott a szakmai innováció minden formája iránt, befogadó, de nem gondolkodás nélkül elfogadó az elméleti, gyakorlati és módszertani újításokkal szemben

d) autonómiája és felelőssége

- Saját szakmai közegében olyan történetileg és politikailag koherens egyéni álláspontot alakít ki, amely segíti önmaga és környezete fejlődését, tudatosodását

- Szakmai és társadalmi fórumokon szuverén szereplőként jeleníti meg nézeteit, felelősen képviseli szakmáját

- Megszerzett tudását a pedagógia terén, az oktatásban újszerű módon kamatoztatja