Tantárgy adatlapja
A szeminárium célja, hogy a hallgatók a képzés során megszerzett dráma- és színházismeret elméleti kompetenciát megfelelő szakmai biztonsággal legyenek képesek átültetni a gyakorlatba. A színházi projektek megtervezése, létrehozása, menedzselése. A rendezés alapjainak elsajátítása. Megismerkednek a különböző mis-en scene technikákkal. Gyakorolják a színházi háttérmunkás szerepkörét (súgó, ügyelő, asszisztens, kellékes, stb.).
A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Gabnai Katalin: Drámajátékok, Helikon, 2015, ISBN 9789632277394
Pavis, Patrice: Előadáselemzés, Balassi, 2003, ISBN 9635064493
Barba, Eugenio: Papírkenu, Spectaculum, 2001, ISBN 9639136700
Ruszt József: Színészdramaturgia, A színitanoda, Hevesi Sándor Színház, ISBN 9789638889317
Ajánlott irodalom:
Diákszínház. Színdarabok diákoknak (szerk. Kaposi József) 293 p. ISBN 978-615-5224-73-7
Földes Anna: A rendezőé a szó, Népművelődési Propaganda Iroda, 1974. 142 p.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
A képzést követően megfelelő szakértelemmel felvértezve képes:
Gyermekszínházi és/vagy diákszínpadi előadás létrehozására.
Ünnepi műsorok megszervezésére, létrehozására.
Vallási szertartások megrendezésére.
Jól tájékozott a hazai és a nemzetközi színházi trendben.
b) képessége
Kreatív és magabiztos tájékozódás a színházi adaptáció terén
Képes a csoportkohézió, a csoporton belüli feladatvállalások, a belső elosztású csoporttevékenységek kialakítására.
Jó kommunikációs képesség
c) attitűdje
Felismeri, hogy a kulturális és társadalmi jelenségek értelmezése, megértése a színházi nyelvi eszközök segítségével könnyebben találnak utat a közönséghez.
Nyitott a szakmai innováció minden formája iránt, befogadó, de nem gondolkodás nélkül elfogadó az elméleti, gyakorlati és módszertani újításokkal szemben.
d) autonómiája és felelőssége
Saját szakmai közegében olyan történetileg és politikailag koherens egyéni álláspontot alakít ki, amely segíti önmaga és környezete fejlődését, tudatosodását.
Szakmai és társadalmi fórumokon szuverén szereplőként jeleníti meg nézeteit, felelősen képviseli szakmáját.
Megszerzett tudását a pedagógia terén, az oktatásban újszerű módon kamatoztatja.
