A konferenciát Ft. Dr. Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, Dr. Almási Zsolt, a PPKE BTK Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport társvezetője, valamint Dr. Soós Gábor, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának főtitkára nyitotta meg. A köszöntőkben hangsúlyozták: az MI fejlődése nemcsak technológiai kérdés, hanem mély antropológiai, kulturális és erkölcsi feladat is. Kuminetz Géza kiemelte, hogy az emberi intelligencia lényege nem az információfeldolgozás, hanem a bölcsesség, a helyes gondolkodás és a szeretet képessége – a mesterséges intelligencia csak akkor szolgálhat bennünket, ha az ember képes a kapott válaszokat helyesen mérlegelni és értelmezni.
Az első, a mesterséges intelligencia és a tudás viszonyát vizsgáló angol nyelvű, nemzetközi szekcióban Dr. Mathieu Guillermin arra hívta fel a figyelmet, hogy az eredménycentrikus MI-használat gyengítheti a megértést és az igazsághoz való hiteles kapcsolódást. Dr. Soós Gábor a „Co-Prompting” koncepcióját mutatta be, amelyben az ember–gép interakció közös tanulási folyamattá válik, és az etikus digitalizáció kulturális dimenzióira irányította rá a figyelmet. Pawel Pujszo az EU AI Act lehetséges kiegészítéseként az MI használatának kompetenciateszthez kötését vetette fel. Dr. Almási Zsolt a Levinas-i gondolkodás nyomán az MI-t mint „Másikat” értelmezte, amely új etikai és megismerési viszonyokat hív életre.
A második szekció az oktatás gyakorlati kihívásaival foglalkozott. Dr. Gloviczki Zoltán a pedagógusképzés előtt álló feladatokat járta körül, rámutatva: az MI támogathatja az oktatást, de nem helyettesítheti az emberi jelenlétet és a pedagógiai bölcsességet. Dr. Nagy Imrich a történeti dokumentumok automatikus átírásának szlovákiai projektjeit mutatta be, amelyek jól példázzák, miként gyorsíthatja a technológia az alapkutatást anélkül, hogy kiváltaná a kutatói értelmezést. Dr. Horváth Balázs három kontinens felsőoktatási tapasztalataiból kiindulva hangsúlyozta: a jövő egyetemeinek a lexikális tudás helyett a tanulás tanítására, a problémamegoldásra és a közös gondolkodásra kell helyezniük a hangsúlyt. Éger Kristóf pedig arra figyelmeztetett, hogy az automatizálás csapdája az emberi ítélőképesség eróziójához vezethet, ha a technológiát pusztán rutinfeladatok kiváltására használjuk.
A délutáni párhuzamos szekciók gazdag és sokszínű szakmai tartalmat kínáltak.
A jogi oktatás szekciójában Dr. Aczél-Partos Adrienn azt vizsgálta, hogyan formálja át az MI a jogászkompetenciákat, és miként építhető be a felelősségteljes technológiahasználat a jogi tantervbe. Tahyné Dr. Kovács Ágnes a manipulatív alkalmazások és a kognitív jogok kérdését elemezte teremtésvédelmi nézőpontból. Dornics Szilvia a PPKE BTK kommunikáció- és médiatudományi oktatóinak MI-hez való viszonyáról készített kutatást mutatta be, amely rávilágított a kreativitás, reflektivitás és etikai tudatosság fejlesztésének fontosságára.
A bölcsészettudományi szekcióban Dr. Guitman Barnabás a tudományos gondolkodás alapkompetenciáinak megőrzésére figyelmeztetett az MI kényelmes és gyors megoldásaival szemben. Vida Bence az interdiszciplináris MI-oktatás ELTE-n megvalósuló jó gyakorlatait ismertette, míg Dr. Nyírő András a mesterséges intelligenciát mint valódi pedagógiai partnert mutatta be, amely szókratészi jellegű párbeszéden keresztül képes támogatni a reflektív tanulást.
A teremtésvédelmi szekcióban a GENEZIS Kiválósági Diákműhely fiatal kutatói mutatták be előadásaikat, amelyek az MI-nek az ESG-ben, a géntechnológia szabályozásában, az erdővédelemben és a bioetikai kérdésekben betöltött szerepét vizsgálták. A témák között szerepelt többek között az MI és az ESG kapcsolata, a gépi reprodukció etikai dilemmái, az agrárgéntechnológia szabályozásának kihívásai, a biodiverzitás védelmének technológiai támogatása, valamint a deepfake technológia jogi vonatkozásai.
A nap záróeseménye a Vallás és mesterséges intelligencia című kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen Bagyinszki Ágoston OFM, Prof. Dr. Szűts Zoltán és Prof. Dr. Orosz Gábor Viktor osztották meg gondolataikat. A központi kérdés az volt, hogy az ember képes-e megőrizni központi szerepét a gépek korában. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a technológia csak akkor szolgálja az ember javát, ha a lelkiismeret, az etika és a személy méltósága továbbra is az oktatás és a kultúra középpontjában marad. Dr. Almási Zsolt a konferencia zárszavában felhívta a figyelmet arra, hogy az MI gyors fejlődésének még csak az elején járunk, amely megnehezíti a technológiát érintő elvontabb megfigyelések rögzítését, és arra hogy a diskurzusnak tovább kell folynia, remélhetőleg az Algoritmusok Auditóriuma 2026 konferencián, illetve a konferencia előadásaiból készítendő kiadvány lapjain.
A konferencia összességében arra mutatott rá, hogy a mesterséges intelligencia nem csupán technológiai kihívás, hanem kulturális, társadalmi és erkölcsi feladat is. A digitális jövő csak akkor lehet értelmes és emberközpontú, ha megőrizzük az emberi szabadságot, kreativitást, felelősséget – és ha a technológiai fejlődést a bölcsesség és az emberi méltóság fényében értelmezzük. Az Algoritmusok Auditóriuma 2025 éppen ezt a párbeszédet indította el, amelynek jelentősége a következő években tovább növekszik majd.
