Mi inspirálta „Az egyház társadalmi tanításának megjelenítése a Magyar Katolikus Rádió pre-evangelizációs szolgálatában” című előadás témáját?
33 éve foglalkozom rádiózással, ezen belül több mint 15 éve vagyok az egyház rádiójának, a Magyar Katolikus Rádiónak a világi vezetője. Pázmányos rádiósként adta magát a téma. Arra kérdésre viszont nehezebben tudnék válaszolni, hogy miért csak most…
Mit jelent pontosan a pre-evangelizáció fogalma a média és a rádió szolgálatának kontextusában?
A mi rádiónkat az egyház azért alapította, hogy közelebb hozza a hétköznapi emberekhez mindazt, amit mondani szeretne Istenről, hitről, de akár az életünk bármely másik, megszokott területéről. Hogy megszólítson olyan embereket, akiket még nem foglalkoztat az, amit mi, vallásos, hívő emberek már tudunk, vagyis, hogy az isteni gondviselés és szeretet ott van minden mögött, amit megélünk és megtapasztalunk. Olyanokat, akik még nem keresik a magyarázatot a miértekre, és akiknek meg lehet mutatni, hogy érdemes hinni Istenben, érdemes az egyház útját követni. A pre szócska épp ezt fejezi ki: olyanoknak szólunk elsősorban, akik ma még úgy élik a hétköznapi életüket, hogy nem látják benne Istent, de talán holnap már igen.
Hogyan jelenhet meg az egyház társadalmi tanítása egy rádió mindennapi működésében és tartalmaiban?
Egyrészt nyilván fontos, hogy mi, akik a rádiót csináljuk, műsorokat készítünk, magunk is higgyünk. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindannyian feltétlenül katolikusok legyünk, ez nem is elvárás a rádiónál. Az viszont igen, hogy mindenki őszintén, belső meggyőződésből és hittel magáévá tegye a küldetést, amivel az alapító megbízott minket. Másrészt persze legalább ennyire fontos, hogy a tartalom, amit készítünk, hordozza az egyház mondanivalóját, értékrendjét valahogy úgy, mint a kovász a kenyérben. Nem direkt módon evangelizálunk, hiszen egy nem hívő embert közvetlen liturgikus tartalommal talán nehezebb is meggyőzni arról, hogy érdemes követni az egyház tanítását. Értékekben gondolkodunk, és ezeket próbáljuk érvényesíteni a műsorkészítésben, pl. a téma, a vendégek kiválasztásában, a hangnemben, ábrázolásmódban.
Milyen kihívásokat jelent ma vallási és társadalmi értékeket közvetíteni a médiában?
Röviden: hatalmasat. Közhely, hogy milyen gyorsan változott meg a mediális környezet az utóbbi 10-15 évben és változik ma is, a szemünk láttára. De nem szabad megriadnunk a változástól, a mi egyházunk sosem tette ezt az elmúlt kétezer évben, sőt! A Katolikus Egyház mindig is élen járt a nagy társadalmi változások követésében, mindezt ráadásul úgy, hogy a kétezer éves tanításának a lényegét mindvégig meg tudta őrizni. Nekünk is ez a feladatunk. Ma ez technológiai és tartalmi kihívást egyaránt jelent. Folyamatosan végzünk műszaki fejlesztéseket, alakítjuk a műsorstruktúrát annak érdekében, hogy a megváltozott médiafogyasztási szokásokhoz igazodni tudjunk. Újabb és újabb technikával, újabb és újabb tartalmi megoldásokkal közvetítjük a változatlant: a krisztusi tanítást.
Magyar Katolikus Rádió milyen eszközökkel próbálja megszólítani azokat is, akik nem feltétlenül vallásos hallgatók?
Azt a kérdést kell ilyenkor feltennünk: mit csinál, merre jár, hogyan él, miről gondolkodik ma valaki, aki nem hisz Istenben? Ha ezt meg tudjuk válaszolni, akkor már könnyű dolgunk van. Ott, akkor és úgy kell megszólítanunk a közönséget, ahol, amikor és ahogyan ő éli az életét. Egy nem hívőt – nyilván eltérő mértékben, de - ugyanúgy érdekel a politika, közélet, kultúra, zene, mint egy hívő embert. Így aztán ezeket mind kínálnunk kell nekik, de mindent úgy, hogy a kovász ki ne maradjon belőle…
Az előadásában említett társadalmi tanítás mely elemei jelennek meg leggyakrabban a rádió műsoraiban?
Igyekszünk egyensúlyt tartani, hiszen az egyház társadalmi tanításának pillérei egyformán fontosak. Nem állítom, hogy patikamérleggel mérjük ki mindig, hogy éppen hány százaléka szól a műsoroknak a közjóról, az igazságosságról vagy éppen az emberi méltóságról. Próbálunk egy egészséges szintézist találni az öt pillér között, bízom benne, hogy ez többnyire sikerül is.
Hogyan változott az elmúlt években a hallgatók médiafogyasztása, és ehhez hogyan alkalmazkodik egy katolikus rádió?
Mindenki számára látható, hogy fragmentálódott a média, a fogyasztás egyre rövidebb ciklusokban történik, a fogyasztás helyszíne ma már döntő részben az online térben van, vadonatúj eszközökön. Alapjaiban azonban nem változott semmi: az emberek szükségleteket elégítenek ki a médiafogyasztással. Vannak kognitív szükségleteink (hírek, információk, tudás megszerzése), vannak affektív szükségleteink (szórakozás, kikapcsolódás), vannak személyes és társas szükségleteink és – bár nem szeretem ezt a kifejezést, de – vannak metafizikai, vagy inkább fogalmazzunk így: spirituális, lelki szükségleteink is. Ez nem, hogy kétezer éve, de több tízezer éve sem változott lényegesen, és egyhamar nem is fog. Ami változik, az a formája, ahogyan ezeteket a szükségleteket a médiafogyasztásunkkal kielégítjük. A mi dolgunk, hogy ezekben az új formákban (podcast, közösségi média stb.) is odavigyük a tartalmainkat a közönséghez. Ennek érdekében építjük már 15 éve tudatosan a digitális identitásunkat: mobilalkalmazást fejlesztettünk, több mint 20 podcast csatornán kínáljuk a tematikus tartalmakat, nagyfelbontású videós podcast stúdiót építettünk és így tovább.
Mit szeretett volna, hogy a hallgatóság leginkább magával vigyen ebből az előadásból?
Szerettem volna magam is látni, és másoknak is megmutatni, vajon tudományos eszközökkel is igazolható-e, amit empirikusan persze már tizenöt éve tudok: vagyis, hogy a rádió sikeresen teljesíti az alapító által kijelölt küldetését. És természetesen azt is szerettem volna átadni, hogy mindenki hallgassa minél többet a Katolikus Rádió!
Dr. Radetzky András előadása a Dies Academicus ünnepi napokon:
