Mi inspirált arra, hogy PR menedzser legyél, és hogyan kezdődött a pályafutásod ezen a területen?
A gimnáziumban nagyon sokáig jogásznak készültem, mindig a humán tantárgyakat szerettem. Amikor fakultációkat kellett választani és az egyetemi jelentkezésen kezdtem el gondolkodni, akkor találkoztam először a Public Relations kifejezéssel. Ez akkor még nem volt egy ismert szakma, 20 évvel ezelőtt Magyarországon még épp csak indulóban voltak a képzések, úgyhogy ez még egy újszerű dolog volt. Ahogy olvastam a képzés leírását, nagyon röviden összefoglalva azt láttam, hogy a nagyvállalatoknál van rá szükség, információt kell jól át adni, stratégiailag gondolkodni, sajtóval, médiával kapcsolatot tartani. Már akkor úgy éreztem, ez nekem való. A gimnáziumban (győri Kazinczy Ferenc Gimnázium) a történelem azonban nagyon fontos tantárgyam volt és nem tudtam ezt sem elengedni, így tanultam tovább a Pázmány bölcsészkarán kommunikáció (PR) – történelem szakon, ahol a pedagógiát is elvégeztem.
Családi vonalon a nagybátyámat szeretném megemlíteni, aki hatással volt rám a pályaválasztással kapcsolatban. Egy nemzetközi reklámgrafikai cége volt, ahol azt láttam, mindig valamilyen kreatív munka zajlott, valamilyen design gondolkodásban voltak, csomagolás, tervezés, plakátok. Engem ez a világ nagyon foglalkoztatott, de annyira nem, hogy reklámgrafikusi irányba menjek el. Inkább az érdekelt, ha van egy termék, egy szolgáltatás, azt hogyan lehet jól kommunikálni az emberek felé, és így orientálódtam a PR irányába.
Milyen emlékeket őrzöl az egyetemi évekről? Volt olyan oktató vagy kurzus, aki, ami különösen meghatározó volt számodra?
Igen, sok meghatározó oktató vett körül. Aczél Petra óráin lenyűgözött az a tudás és előadói készség, melynek birtokában van. Újvári Hedvig sajtótörténeti óráit sokan egy régimódi tárgynak tartották, de én – talán a történelem szakpár miatt – nagyon élveztem. Fontosnak tartottam, hogy megismerjem az újságírás múltját, fejlődését, a szakdolgozatomban is behoztam ezt a tudás. Szívesen emlékszem vissza a vizuális kultúra óránkra is, ahol a képi történetmeséléssel foglalkoztunk sokat.
Valkó Emőke tanárnő és Antal Zsolt tanár úr tartották a PR-os kurzusokat, ezek voltak az első olyan órák, ahol tényleg nagyon gyakorlatias projekteket kaptunk, feladatokon dolgoztunk, ügynökségekhez mentünk, a Magyar PR Szövetség előadásait látogattuk.
Egy nagyon erős, lexikális és szakmai tudást kaptam az egyetemen, egy olyan bázist és kapcsolati tőkét, mely a mai napig meghatározó.
2023-ban elnyerted a – hazai top marketing és kommunikációs szakértőket értékelő –Signature listáról a fődíjat. Mit jelent ez számodra szakmailag és személyesen?
Óriási megtiszteltetés volt számomra ez az elismerés. Mélyen hiszek abban, hogy ezek a díjak nem csak egy emberről szólnak. Nem csak az én egyéni teljesítményem fontos, hiszen nem választható le a Telekom vállalati kommunikációs csapatáról, akikkel közösen dolgozom. Úgy érzem, jelentős visszacsatolás volt a szakmámnak is, hiszen a Marketing Szövetség és a Magyar PR Szövetség közös listáján egy PR szakember végzett első helyen, szakmánk láthatósága és elismertsége szempontjából ez egy fontos momentum volt.
Vezetőként hogyan kezeled a stresszt, krízishelyzeteket egy ilyen felelősségteljes pozícióban?
Szerintem, aki a PR-al szeretne foglalkozni, tudja, hogy mire vállalkozik: a szakmánk a proaktív és a reaktív világ különös játéka. Nemcsak láttatni kell és kihangosítani egy üzenetet, egy vállalati szolgáltatást, vagy vezetőt, hanem a reaktív történésekre reagálni, krízist kezelni. Utóbbinak az a különlegessége, hogy nem mindig jósolható meg előre, mikor fog beütni. A reakcióidő nagyon fontos, fejben rögtön ott kell lenni, a megoldásra fókuszálni. Azt gondolom, ezt akkor lehet jól csinálni, ha nem pánikol az ember, mert abból semmi jó nem születik. Pályakezdőként, juniorként nagyon sokat lehet tanulni a senior kollégáktól, vezetőktől – érdemes őket figyelni, hogyan reagálnak nem várt helyzetekre. A karrier ezen szakaszában még nincs ott a felelősség, hogy neked kell megoldani a helyzetet, de a későbbi sikeres megoldási lehetőségeket az itt megfigyeltekkel lehet megalapozni. Tehát az élet ezen szakaszában folyamatosan figyelni kell, értékelni, gondolkozni, így az évek alatt megtanulható, hogy kell egy-egy helyzetet helyesen megoldani és ezt a megfelelő tapasztalatokkal, felkészültséggel lehet már. Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy kiemelkedő szakmai környezetben tudtam, tudok tanulni kollégáimtól.
A PR Szövetség újonnan megválasztott elnökségi tagja lettél, aktív szerepet vállalsz az Art is Business Egyesület mentorprogramjában, üzleti könyvklubot alapítottál, miközben a PR szakmában is kiemelkedő pozíciót töltesz be. Hogyan lehet ezt jól összehangolni, menedzselni, és mi az, ami téged nap mint nap motivál, akár a munkában, akár az ilyen közösségi feladatokban?
Számomra a legfőbb motiváció eddig is az volt, hogy amit csinálok, az hasznos, értékes és kiemelkedő legyen. Ez, azt gondolom, már így is marad. Emellett, ha a munkámmal, vagy azon túl össze tudok kapcsolni olyan embereket, ügyeket, melyek segítik egymást, az külön motivál.
Fontosnak tartom, hogy fenntartható, hosszútávon értékes dolgokat hozzunk létre. Természetesen míg ide eljutunk rengeteg, akár rutinszerű feladat és egyeztetés van, ezt nem lehet megúszni. De ha a szükséges munkát beletesszük egy-egy projektbe, akkor – ha a megfelelő ötlettel és lelkesedéssel párosul – a határ a csillagos ég.
Nagyon hálás vagyok a PR Szövetség tagjainak, hogy bizalmat szavaztak nekem és az elnökségben végzett munkámmal valódi ráhatással, segítséggel lehetek a szakma jövőjének formálásában. A programunk világos: a PR szakmát szeretnénk emelni, elősegíteni a tudásmegosztást, építeni a kapcsolatokat és a szakmai utánpótlást biztosítani. 20 éve, amikor az egyetemi PR szakirányos óráink mellett a szövetség PR kávéházi estjeire jártunk, még csak egy álom volt, hogy talán egyszer én is ott ülhetek az elismert szakértők között. 20 évvel később, ma érzem ennek felelősségét és a szakma, közösségünk szeretete mellett ezzel a küldetéstudattal végzem a munkám.
Hogyan látod a PR jövőjét Magyarországon?
A PR messze több, mint kommunikáció. A vállalati kommunikáció rettentő széles eszköztárral dolgozik. Fontos, hogy érts és láss komplexen dolgokat, tudj a kollégák nyelvén beszélni, le tudj fordítani bonyolult dolgokat nagyon közérthetően, egyszerűen, röviden - ez is egy külön képesség. Értened kell a social médiához, az új platformokhoz, a generációk igényeihez, naprakésznek, tájékozottnak kell lenni. Azok a csapatok a legütősebbek, akik jól kombinálják a különböző képességeket, tudásokat. Ezekre a készségekre, az ilyen típusú gondolkodásra egyre nagyobb szükség van.
Ha visszatekintesz a karriered kezdetére, milyen tanácsot adnál a fiataloknak?
Bátran próbáljanak ki sok dolgot, érdemes például ügynökségnél is elkezdeni dolgozni, megnézni, milyen vállalati környezetben lenni, hogy legyen összehasonlítási alap. Azt javaslom, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Van még idejük és éljék meg ezt az időszakot, ami a tapasztalatszerzéshez szükséges. Legyenek proaktívak, hogyha érdekli őket a szakma, akkor járjanak el szakmai rendezvényre, olvassanak szakmai sajtót, kapcsolódjanak szakmai szereplőkkel és bátran menjenek az álmaik után.
