A rendszerváltást követően újra életre keltett Pázmány első évfolyamában kezdtem egyetemi tanulmányaim 1992-ben, akkor még a Ménesi úton, a Vincés nővérek visszakapott rendházában. Bizsergetően izgalmas évek voltak, mai fejjel visszagondolva sokszor gyermeki naivsággal, bájjal építettük fel, alakítottuk ki tanárainkkal, az egyetem vezetőivel közösen az új intézményt, laktuk be aztán a piliscsabai campust. Magyar-kommunikációs szakos hallgatóként legendás oktatóktól leshettem el hivatásom fortélyait, elég csak Nemeskürty tanár urat vagy Osztovits Ágnest és Kristóf Attilát említenem. 
Újságírói pályafutásomat már a gimnáziumi évek alatt elkezdtem, végzősként a Nemzeti Sportnál helyezkedtem el, aztán végig járva sok-sok szakmai lépcsőfokot a Blikknél lettem főszerkesztő. Azt gondolom, sajtótörténeti különlegesség, hogy háromszor neveztek ki erre a posztra, miután más területen is kipróbáltam magam, magazinok főszerkesztőjeként és a győri médiavállalat vezérigazgatójaként.

Büszke vagyok rá, hogy több szakmai elismerés mellett az egyik legrangosabb sportújságírói kitüntetésben is részesültem, emellett kipróbáltam magam a szépirodalomban – remélem, a Jóisten ad rá elég időt, s nem egyregényes szerzőként teszem majd le a képletesen a tollat…