Tantárgy adatlapja
A kurzus a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig tekinti át a korszak történetének főbb szakaszait, figyelembe véve összefüggését a meghatározó világkép-„változatokkal”, az irodalmi kánonokkal és azok módosulásával. Vizsgálja a hagyományosan korstílusként meghatározott jelenségeket, a domináns műfajokat, hangnemeket és esztétikai minőségeket, a korszakot összetettségében leginkább reprezentáló szerzőket és műveket. Az adott kor jellege szükségessé teszi bizonyos kultúra- és művelődéstörténeti jelenségek ismertetését (nyelviség, intézmény-, sajtó, színháztörténet stb.) Mindezek háttereként (gyakran „előtérként”) bemutatásra kerülnek a kortárs világirodalom, különböző szempontból lényeges, főbb tendenciái, továbbá a korszakalakzatok egymást váltó-kiegészítő összefüggésrendszere.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Az egyes szerzők és műveik, valamint az azokra vonatkozó kötelező szakirodalom listáját évenként frissítve adjuk meg a hallgatóknak.
HORVÁTH János, Tanulmányok, Akadémiai, Bp. 1956. (106-458)
BÍRÓ Ferenc, A felvilágosodás korának magyar irodalma, Balassi Kiadó, Bp. 1994. ISBN 963-506-037-8
Magyar irodalom, főszerk. GINTLI Tibor, Akadémiai, 2010. ISBN 978-963-05-8949-9
A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig, főszerk. SŐTÉR István, Akadémiai, Bp., 1965. ISBN 963 05 1642 X 3. kötet
Romantika: világkép, művészet, irodalom, szerk., HAJDÚ Péter, SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Osiris, 2001. ISBN 9633890942
VADERNA Gábor, A költészet születése. A magyarországi költészet társadalomtörténete a 19. század első évtizedeiben, Universitas Kiadó, Bp., 2017. ISBN 97896396
71641
KERÉNYI Ferenc, Vörösmarty-Petőfi-Madách, Osiris Kiadó, Bp., (Osiris irodalomtörténet) 2022. ISBN 9789632764603
Murray, Christopher John, Encyclopedia of the Romantic Era, 1760–1850, New York, London, Taylor & Francis, 2004. ISBN 1-57958-422-5
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Európai és kulturális kontextusukra való kitekintéssel ismeri a magyar nyelv és irodalom kommunikációs formáinak, szövegtípusainak, történeti folyamatainak és jelentős korszakainak fő sajátosságait.
Tájékozott a magyar nyelvű szövegek és kulturális jelenségek nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.
A tanegység elvégzése után a hallgató tájékozott lesz az 1770 és 1850 közötti időszak legfontosabb jelenségeinek és azok tagolódásának, általánosan elfogadott jellemzőinek és adatainak, a magyar nyelvi és irodalmi hagyomány legfontosabb szövegeinek és alkotóinak kérdéskörében.
Jártasságot szerez a régi irodalmi szövegek különféle szempontú megközelítésében, elemzésében.
b) képességei
Képes értelmezni a magyar nyelv és irodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a magyar nyelvi és irodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.
Képes átlátni a magyar nyelvi és irodalmi hagyományok szerepét a nemzeti identitásképző diskurzusok felépítésében, és elhelyezi e jelenségeket a szakterülete szempontjából releváns európai kontextusban.
A nyelvtudomány és az irodalomtudomány jellemző kérdéseiről több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban képes írni és beszélni.
Képes a magyar nyelv és irodalom műfajilag sokszínű szövegeit és az ezekhez kapcsolódó kulturális jelenségeket a nyelvtudomány, illetve az irodalomtudomány szempontjából értelmezni.
c) attitűdje
Érti és elfoga
dja, hogy a nyelvi és irodalmi jelenségek történetileg és társadalmilag meghatározottak és változóak.
Képviseli a magyar és az európai identitás nyelvi, vallási és társadalmi, történeti és jelenkori sokszínűségét.
Tudatosan képviseli a megismert szaknyelvi és kommunikációs normákat, szakmájának gondolkodásmódját hitelesen közvetíti.
d) autonómiája és felelőssége
Felelősséget vállal szövegeiért, tudatában van azok nyelvtudományi, illetve irodalomtudományi kontextusukból következő lehetséges szakmai értékeléseinek és etikai következményeinek.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
Felelősséget vállal egyének és csoportok szakmai fejlődéséért.
