Kristóf Kitti hat éves kora óta zongorázik és ír zenéket Meglátása szerint a programozás és a zeneszerzés világa valójában nem is áll olyan messze egymástól, mint ahogy egy külső megfigyelő vélné. Ha pedig a Pázmányra gondol, akkor a barátai, ismerősei jutnak először eszébe és az a közösség, amely az egyetemi évek első pillanatától kezdve szeretettel fogadta Őt.

Mi indította el az informatikai világ felé? Volt-e esetleg valamilyen konkrét történés, ami motivációt adott az elinduláshoz?

Gimnáziumi éveim alatt erős alapokat szereztem speciális matematika tagozaton, valamint Pósa Lajos matematikus matektáboraiban. A reálos beállítottság tehát megvolt, de a programozás, mint lehetőség, akkoriban még fel sem merült bennem. A Pázmányon molekuláris bionikára jelentkeztem, majd két év után jöttem rá, hogy az egészből a programozás tetszik a leginkább. Így váltottam át mérnökinformatika szakra a karon belül, és azóta is ebben a szakmában dolgozom.

Felidézné, hogy miért a Pázmányra felvételizett? Mi motiválta leginkább, beigazolódtak az elvárásai az itt töltött évek alatt?

A Pázmányra a molekuláris bionika szak miatt jelentkeztem elsősorban. Többféle dolog is érdekelt, így örömmel találtam rá egy olyan szakra, ahol egyszerre tanulhattam tovább matekot és biológiát is. Mivel akkor még nem voltam benne biztos, hogy milyen tudományterület érdekel leginkább, az elvárásom leginkább az volt, hogy találjak valamit, amivel szívesen foglalkoznék. Ez az elvárás be is igazolódott, hiszen idővel rájöttem, hogy a programozás egy sokkal kreatívabb tevékenység, mint ahogy korábban gondoltam, és hogy a mérnökinformatikus BSc lesz a számomra megfelelő képzés.

Milyennek látja a pázmányos éveket? Mi az első emlék, ami azonnal eszébe jut, ha az egyetemre gondol?

Az egyetem egy családias közeget biztosított, ahol jó hallgatói közösség alakult ki. Sok nehézség jött szembe az évek során, de amikor az egyetemre gondolok, inkább az emberek jutnak eszembe, és azok a barátságok, amelyek azóta is fontos részei az életemnek. Asszociációk az egyetemről: tanulás az aula asztalai körül, gólya programok, egyéb közösségi programok, VIZMŰ, IrZen.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

A diplomázás félévében egy HVG Állásbörzét követően kaptam állásajánlatot a Morgan Stanleytől, ahol egy pár hónapos Londoni traininget követően a Budapesti irodában helyezkedtem el szoftverfejlesztőként. Két éve dolgozom itt egy nagyon jó csapatban.

Jelenlegi munkahelyén mi jelenti a legnagyobb kihívást és mi okozza a legnagyobb örömet?

A legnagyobb kihívást a kevésbé kreatív feladatok elvégzése jelenti, a legnagyobb örömet pedig az érdekesebb problémákban való elmélyülés, amelyekből tanulhatok, fejlődhetek. Ezen kívül a jelenlegi legnagyobb előny még, hogy a járvány alatt 100%-ban home office-ból végezhető a munkám.

Úgy tudjuk, zeneszerzőként is tevékenykedik a mindennapokban. Honnan jött a zene szeretete, a zenével való foglalkozás igénye? Milyen első emlékei vannak a zenével/zenéléssel kapcsolatban, volt-e meghatározó pillant?

Mikor annak idején nővérem elkezdett zeneiskolába járni, és otthon gyakorolt a zongorán, néha én is leültem mellé próbálgatni a billentyűket. Hat éves koromtól már én is jártam zongoraórákra, és korán elkezdtem zenét szerezni. Zongoratanárom, akivel azóta is közeli kapcsolatban vagyok, mindig is támogatott ebben; például rendszerint segített lekottázni a darabjaimat, mikor nekem ez még lassan ment. A filmzenékért pedig kicsi korom óta rajongok, így mindig is megvolt az a fantáziám, hogy egyszer filmzeneszerző legyen belőlem.

Milyen hangszeren vagy hangszereken játszik?

Alapvetően zongorán játszom, most már 19 éve. Két éve dobolni is elkezdtem tanulni.

Hogyan képzeljük el a zeneszerzés folyamatát? Hasonlítható valamilyen folyamathoz egyáltalán?

Sokszor megy zene a fejemben, ugyanúgy, ahogy másnak is. Ha olyan zene megy a fejedben, ami még nem létezett előtte, akkor az első lépés meg is történt a zeneszerzéshez. Van, hogy spontán jut eszembe valami, amit aztán továbbfejlesztek és leírnom - gyerekkoromban ez volt a jellemző -, de mostanában inkább tudatosan kell leülnöm azzal a szándékkal, hogy alkossak valamit. Az ember általában érzéseket próbál lefordítani zenére. Mikor egy kisfilmhez vagy videóhoz próbálok zenét írni, olyankor a hangokkal a történetet kell szolgálni. A zene kiemelheti vagy átértelmezheti a film által keltett érzéseket, sejtetni tud egy közelgő eseményt, karaktereket tud felépíteni, jeleneteket tud átfogni, és még sok egyéb funkciója lehet. Ez tehát egy több gondolkodást igénylő munka, de nagyon kifizetődő. Maga a folyamat olyan, mint rajzolni: van, hogy gördülékenyebben megy, és van, hogy sokat kell radírozni.

Egy külső szemlélő számára a programozás és a zeneszerzés látszólag messze áll egymástól. Vagy mégis van valamilyen hasonlóság, közös szál a két terület között?

Bár a zeneszerzés logikus, matekos része általában tudat alatt történik az agyban, de igen, a dallamokban és akkordmenetekben valóban vannak rendszerek. BSc szakdolgozatomat is pontosan erre alapozva írtam. Megmutatván, hogy a zeneszerzés nem olyan misztikus dolog, mint ahogy sokan gondolják, leprogramoztam egy dallamgeneráló alkalmazást, ami adott akkordmenetre, adott szabályok alapján tudott dallamokat generálni.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Hogyan képzeli el magát 10 év múlva: inkább programozóként vagy zeneszerzőként?

Főként zeneszerzőként. Jelenleg a munka mellett próbálom kikövezni a zeneszerzői utat magam előtt, amennyire időm és energiám engedi. Egyelőre nagyon praktikus, hogy a jól fizető programozói állásból finanszírozni tudom a hobbimat nyári iskola, könyvek, zenei szoftverek és hardverek formájában. Ha minden jól megy és elég időt szánok a zeneszerzői projektekre, akkor egyre több lehetőségem is lesz a hobbimat szép lassan karierré alakítani.

Visszatérve a Pázmányhoz, van esetleg tanácsa a most egyetemünkre bekerülő, ill. tanulmányaikat itt végző hallgatóink számára?

A gólyáknak: ha a középiskolában kevés tanulással is jó jegyeket szereztél, különösen figyelned kell arra, hogy megtörd a szokásaidat és az egyetemen több időt szánj a tanulásra. Ha bizonytalan vagy a jövővel szemben, az teljesen normális: több éved lesz tanulni és információt gyűjteni arról, hogy merrefelé lehet keresni a számodra érdekes dolgokat. A hallgatóknak: a tanulmányok fontosak, de a mentális egészséged legalább annyira fontos. Figyelj magadra, másokra, és élvezd ki ezt a pár évet, amit diákként tölthetsz egy jó közösségben.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Kristóf Kitti