A peloponnészoszi háború második évében, Kr. e. 430-ban tört ki Athénban az ókori görög történelem messze legsúlyosabb járványa. A nagy pusztítást az okozta, hogy a háború miatt a vidéki lakosság is a városfalak mögé költözött, így többszörösére nőtt a városban lakók száma. A túlzsúfoltság rossz higiéniai viszonyokkal párosult, és valószínűleg nem volt elegendő jó minőségű víz, valamint élelmiszer. Ezek a körülmények kedveztek az Afrikából indult járványnak, amely két évig pusztított, azután egy évre alábbhagyott, majd még egyszer visszatért, de ekkor már kevesebb áldozatot szedett. A háború történetírója, Thuküdidész maga is megfertőződött, de felépült a betegségből, amely nem pestis volt, bár gyakran így nevezik az ismeretterjesztő művek. A félreértést a latin pestis szó kétértelműsége okozza, amely a Thuküdidész művében szereplő görög loimosz, járvány kifejezés fordítása, de sokan a konkrét betegséget, a pestist értették alatta. A Thuküdidész által részletesen ábrázolt tünetek legtöbbje azonban jobban megfelel a tífusznak. Ezt az álláspontot DNS-vizsgálatok is megerősítették, amelyeket egy korabeli tömegsírból előkerült maradványokon végeztek el a kutatók. A betegséget mégsem lehet egyértelműen azonosítani. Vannak ugyanis olyan jellemzői, amelyek inkább a himlőre vagy az ebolára, esetleg más fertőző betegségre utalnak. Az is lehetséges azonban, hogy már kihalt vagy jelentősen módosult az a kórokozó, amely az athéniakat megbetegítette, sőt az sem kizárt, hogy egyidejűleg két fertőző betegség volt jelen Athénban.
A járványban hozzávetőleg a lakosság negyede, vagyis több mint hetvenezer athéni vesztette életét. Ez a szám messze nagyobb, mint ahány áldozata a 27 éves háború összes katonai cselekményének volt. A hatalmas emberveszteség jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Athén elvesztette a peloponnészoszi háborút. A több ezer katonán és tengerészen kívül életét vesztette Athén vezető politikusa, Periklész is, aki képességei, erkölcsi tartása és tekintélye révén a legnagyobb eséllyel vezethette volna győzelemre a várost. A háborús vereség következtében Athén elvesztette vezető nagyhatalmi szerepét, a görög poliszok pedig évtizedeken át tartó háborúkba bonyolódtak egymással a Hellász feletti hegemónia megszerzéséért. A politikai következmények mellett a járványnak hosszútávú társadalmi kihatásai is voltak. Mivel főleg a városba költözők nagy száma miatt pusztított a betegség, az athéniak a járvány után kevésbé szívesen látták az Athénban letelepedett idegeneket, a metoikoszokat, ezért megnehezítették számukra a polgárjog megszerzését. Ennek következtében kevesebb idegen jött a városba, pedig korábban az athéniak ösztönözték a betelepülésüket, mivel a tehetséges és vállalkozószellemű idegenek szaktudást és tőkét hoztak magukkal, munkaerőt jelentettek, és a kultúra fejlődéséhez is hozzájárultak.
Thuküdidészt a járvánnyal kapcsolatban elsősorban a lélektani és a társadalmi következmények érdeklik. Leírja, hogy az emberek a halál közvetlen és elkerülhetetlennek tűnő fenyegetése miatt semmibe vették az erkölcsöt és az állami törvényeket. Szórták a pénzt, és csak az élvezeteket keresték, mert nem hitték, hogy lesz jövőjük, amikor akár elismerésben, akár büntetésben részesülhetnének. Nem törődtek az istenekkel sem, mert azt látták, hogy ugyanúgy elpusztultak az istenfélők, mint az istentelenek. Thuküdidész a járványt a háborúhoz hasonló krízishelyzetnek mutatja be, amikor az embereket csak az önérdek, a túlélés, valamint az élvezet (illetve az ezeket szolgáló hatalom és pénz) motiválja. Amikor pedig az önző motivációkat nem korlátozzák az erkölcsi, vallási és állami törvények, akkor lehetetlenné válik az emberek civilizált együttélése. Thuküdidész pesszimista megállapításai egyrészt abból következnek, hogy az emberi természet alapvonásának az önzést (a hatalom- és pénzvágyat) tartja, amely szerinte a történelmi események legfontosabb mozgatórugója. Másrészt még csak nem is utal a túlvilági élet, jutalom és büntetés lehetőségére, és nem hisz abban, hogy a transzcendencia alakítja a történelmi eseményeket.
Szöveg: Dr. Mohay Gergely
Kép: Wikimedia Commons
