A nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020 szeptemberére tervezett időpontját, mint közismert, a járvány miatt 2021 szeptemberére módosították. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara a fölkészülés érdekében három egymást követő tanévben előadássorozatot szervezett annak érdekében – mint Puskás Attila dékán fogalmazott a kurzusok anyagát tartalmazó tanulmánykötet megjelenésekor – „hogy az isteni szeretet nagy titkát és hitünk középponti misztériumát együtt szemléljük, s az eucharisztikus lelkületben megújuljunk”.
Az Élet az Élet kenyeréből című, Az Eucharisztia teológiája alcímű kötet a tanulmányok szerzői és a szerkesztők – Puskás Attila és Laurinyecz Mihály – szándéka szerint hozzájárulhat az Eucharisztia titkának teljesebb felfedezéséhez és tudatosabb, méltóbb ünnepléséhez.
Gárdonyi Máté egyháztörténész az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus történetét tárgyalja tanulmányában. Az akkori eseményre egészen más társadalmi körülmények között került sor, s fel kell tenni a kérdést: a mai magyar társadalom számára van-e üzenete ennek a sajátosan katolikus ünnepségnek? A szerző áttekintést nyújt az eucharisztikus kongresszusi mozgalom történetéről, és a II. Vatikáni Zsinat szellemében hangsúlyozza: a kongresszusi mozgalom célja mindenekelőtt a Krisztus valóságos jelenlétébe vetett hit elmélyítése.
Ezt a katolikus hit szempontjából meghatározó gondolatot a következőkben biblikus szempontból tárgyalja Kocsis Imre és Takács Gyula tanulmánya. Kocsis Imre így fogalmaz: „… az Eucharisztiában való részesedés nemcsak kifejezi az Egyház egységét, hanem Krisztus eucharisztikus teste formálja a keresztényeket »egy testté« az Egyházban.”
A patrológia korára tekintenek vissza Perendy László és Baán István írásai. Perendy László Cyprianus, karthágói püspök levelének ismertetésénél kiemeli: „Cyprianus szerint az eucharisztia valódi áldozat, amelynek bemutatása során a bor és a víz keverésével is megnyilvánul Krisztusnak és az ő egyházának megbonthatatlan egysége.”
A szisztematikus tanulmányok fejezetben több alkalommal találkozunk a szerzők között Puskás Attila nevével, mellette Dolhai Lajos, Rokay Zoltán, Deák Hedvig, Kránitz Mihály és Fejérdy András dolgozatát adja közre a kötet. Puskás Attila többek között a 20. századi eucharisztikus jelenlét újraértelmezési törekvéseiről nyújt áttekintést. Összegzésként megállapítja: „… ezek a törekvések lényeges szempontokkal gazdagították az Eucharisztia teológiáját. Azáltal, hogy az átlényegülés tanát kiegészítik a jelentés- és rendeltetésváltozás fogalmával, erőteljesebben kiemelik a valóságos jelenlét szentségi, vagyis jelhez kötött megvalósulását.”
A liturgikus tanulmányok témakörben új szerzőként jelenik meg Kajtár Edvárd és Liszkai Tamás. Utóbbi szerző az eucharisztikus akció – a liturgia – rituális dramaturgiáját elemzi, és megállapítja: „A liturgia… nemes értelemben vett komédia. Isteni játék, amely valóságot tükröz és határoz meg. Az ember szerencsétlen helyzetét teljes biztonsággal a szerencsés beteljesedés felé vezeti…”
A kötet egy morális és egyházjogi tanulmánnyal zárul. Laurinyecz Mihály a szentmisét a szegények szolgálatának szemszögéből vizsgálja, Szuromi Szabolcs Anzelm pedig az Eucharisztia-tisztelet kánonjogi szabályozását ismerteti. Hangsúlyozza – többek mellett Joseph Ratzingerre hivatkozva –, hogy az Oltáriszentség őrzésének és szentmisén kívüli tiszteletének a fontossága Krisztus valóságos jelenlétéből fakad.
Ez a tény – Krisztus valóságos jelenléte – adja meg az Oltáriszentség rendkívüli voltát, a katolikus keresztény ember életének középpontjára irányítva a figyelmet. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve, de attól függetlenül is igen fontos műnek tekinthetjük a Szent István Társulat kiadásában megjelent kötetet, amely az értelem útján segít eljutni ehhez a hittitokhoz, és segít közelebb jutni katolikus keresztény életünk felmutatott fénypontjához.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Kép: iec2020.hu
