A Zsedrovits Tamás docens, Györffy Dániel és Juhász János adjunktusok alkotta csoport elismerésben részesült a Tempus Közalapítvány által meghirdetett, a felsőoktatásban alkalmazható jó gyakorlatokat célzó pályázaton. „Ezáltal mi is részesei lehetünk a több országot, Magyarország mellett Ausztriát, Csehországot, Horvátországot, Georgiát és Szerbiát tömörítő szervezetnek” – mondja Zsedrovits Tamás.

A nemzetközi adatbázis a felsőoktatás különböző területeiről – így például oktatási módszerek, számonkérés, hallgatói visszajelzések – gyűjti az alkalmazható módszereket. „Az a cél, hogy minél hatékonyabbá, minél eredményesebbé, minél élvezhetőbbé váljon a felsőoktatási képzés.”

Mintegy 130 pályázatból választották ki a közalapítvány és a többi jelölő szervezet munkatársai azokat a pályázatokat, amelyeket különösen jó példának tartanak. „Egy konferencia keretében a nyilvánosság előtt is bemutathatjuk munkánkat, egyúttal átvesszük a díjat június 16-án.”

Mi a benyújtott projekt lényege? „Olyan informatikai programmal pályáztunk, amellyel a hallgatók értékelése könnyebbé tehető az oktatók számára. Nemcsak könnyebbé teszi a teljesítmény mérését, hanem arra is lehetőséget ad, hogy hasonló nehézségű feladatokat kapjanak a hallgatók. Programozási tárgyak esetében ez különösen hasznos.”

A három oktató adja elő a Bevezetés a MATLAB programozásba című tárgyat az elsőéves hallgatóknak. „Kidolgoztunk egy olyan rendszert, amelynek segítségével automatikusan vagy félautomatikusan feladatokat hozhatunk létre különböző minták alapján. A program segítségével azonos szintű, de mégis más feladatot kapnak a hallgatók.” A kidolgozott rendszer fél óra alatt akár több ezer lehetőségből álló feladatsort hoz létre. Amikor a hallgatók megoldják a számukra kijelölt zárthelyi dolgozatot, a program azonnal pontozza, értékeli is a teljesítményüket. „Ebben szöveges rész is szerepel, illetve az, hány pontot kapott a hallgató a feladatra. Ha az oktató úgy gondolja, instrukciókat, tanácsokat is belefogalmazhat a programba, rámutathat, hol fordult elő hiba, illetve mit kellett volna másként tenni a megoldás során.”



A projekt gondolata már évekkel korábban megszületett, de – mint Zsedrovits Tamás mondja – a pandémia adta a végső lökést. „Amikor személyes jelenléttel folyik az oktatás, akkor is jól használható a rendszerünk, ugyanis előnyös, ha nem ugyanazt a feladatot kapják az egymás mellett ülő hallgatók, otthoni környezetben pedig – online oktatás esetén – különösen fontos, hogy mindenki másféle, de ismétlem, hasonló nehézségű feladatot kapjon.”

A rendszer fejlesztése szorosan kapcsolódott a tananyag fejlesztéséhez. „A pályázatban jeleztük, bár még nem próbáltuk ki, hogy a program valószínűleg szélesebb körben, más informatikai tárgyaknál is jól használható.”

A rendszer összegyűjti és közli az oktatóval, hogy melyik hallgató mennyire sikeresen teljesítette a feladatot. „Egyéb értékeléseket is futtathatunk a programon. Ha a számítógép hibát észlel adott ponton, megáll, és a hallgató nem kap pontot. Előfordulhat azonban, azért észlel hibát a program, mert az utasítás beírásakor a hallgató véletlenül felcserélt két betűt. Ha végigfuttatjuk a szövegelemzést, kiküszöbölhetjük, hogy egy ilyen óvatlan hiba miatt hátrányt szenvedjen az egyébként jól teljesítő hallgató.”

A rendszer naplózza is az elért teljesítményt, közérthetőbben: kiszűri, ha valaki netán más tollával ékeskedik. „Amikor hirtelen feltűnik több száz sornyi kód, akkor megkérdezzük, honnan jött az ötlet.” Ugyanakkor a rendszer rávilágít azokra a problémapontokra is, amelyekkel az oktatóknak részletesebben szükséges foglalkozniuk.

A projekt kidolgozói kíváncsiak voltak a hallgatók visszajelzéseire is, tanulmányaik során mennyiben látják hasznosnak a programot? „A megelégedettség vegyes képet mutatott, ezzel együtt azt a következtetést vontuk le, hogy a projekt hasznosan segíti a folyamatos készülést.”

Szöveg: PPKE Kommunikáció/Elmer István