Néhány nap múlva Jézus Krisztus halálára emlékezünk a kereszténység legnagyobb ünnepén. Talán már maga a megfogalmazás is – ünnepről beszélünk, miközben a halálra emlékezünk – magyarázatra szorul. Húsvét lényegéről és üzenetéről Gájer Lászlót, a Hittudományi Kar professzorát kérdeztük.  

   A liturgia, a templomi istentisztelet az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása. Ami történt, amire a hitünk épül, azt megpróbáljuk évről évre a templomi istentisztelet keretei között megjelenítve átimádkozni. Ennek az elmélkedő imádságnak a csúcsa az úgynevezett triduum sacrum, vagyis a szent három nap. Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat Jézus Krisztus kereszthalálának és föltámadásának az emlékezete és megünneplése. Ebben koncentrálódik a kereszténység üzenete.

Sokan a kereszténységet csupán etikai üzenetként fogják fel: Jézus Krisztus jobbá válásra szólított minket, hogy éljünk becsületesebben, szeressük felebarátainkat, sőt ellenségeinket is.  Mások valamiféle világmagyarázatnak tekintik, mondván, ha van Isten, akkor van kezdete és vége, valamint célja is ennek a világnak.

   A kereszténység azonban nem csupán morális üzenet és világmagyarázati modell. A keresztény üzenet lényege a következő mondatban foglalható össze: Isten emberré lett, meghalt, föltámadt, és ebből az eseményből örök életünk következik. Ha kimondjuk ezt a mondatot, a keresztény üzenet lényegét mondjuk ki, bármennyire felfoghatatlan, bármennyire szokatlan is. S ezen a ponton a megértés területéről átlépünk a hit területére. A hit mindig racionális, tehát megérthető, de meg is haladja a racionalitás kereteit. Valaki akkor válik kereszténnyé, ha befogadja, hogy Isten emberré lett, meghalt és föltámadt. 

Sokan – talán még a keresztények között is – a föltámadás tényével nem tudnak mit kezdeni.  

   Egy templomi beszédem után valaki bejött a sekrestyébe, megköszönte, megdicsérte a beszédet, majd föltette a következő kérdést: „Atya, és mi van, ha ez az egész nem igaz?”

   Mélyen megmaradt bennem ennek emléke, mert mindannyiunkban feltörő kérdés ez. Az állítás: Isten meghalt és föltámadt, és ebből az eseményből örök életünk következik – kételyeket is ébreszt. Ne csüggedjünk, ha az említett állítást elsőre nem tudjuk befogadni a maga teljességében. Viszont jóhiszemű hozzáállás szükséges. Ha valaki pökhendi módon kételkedik a hitigazságban és elutasítja, akkor az nem tud kicsírázni. De aki jóhiszeműen közelít, jóhiszeműen keres, az egyre közelebb juthat az üzenet lényegéhez.

   Tételezzük fel, hogy valaki meg akarja érteni, be akarja fogadni a feltámadás lényegét. Induljunk ki abból, hogy rendkívüli helyzettel szembesülünk, hiszen hitünk szerint Jézus Krisztus nem csupán egy ember, hanem valóságos Isten és valóságos ember. Élettörténetében egy ember életét látjuk, erről tesz tanúságot a Biblia, de keresztáldozata egyben Istennek is a cselekvése, ezért keresztáldozatának végtelen értéke van.

Amikor Jézus az életét adja értünk, fölajánlja önmagát mint végtelen és tiszta áldozatot, a sátán kitombolja rajta a haragját. Istenre önti a világ összes haragját, elutasítását. Jézus végtelen mértékben megéli a magányt, az elhagyatottságot, az elutasítottságot, a visszautasítottságot. De miközben a sátán ráönti a világ összes haragját, megnyilvánul Isten türelme. A világ összes haragja, a világ összes türelmetlensége és elutasítottsága kimerül, de Isten türelme még mindig tart. Az ő szeretet végtelenül nagyobb.

Krisztus nemcsak meghal a bűneinkért, hanem ténylegesen átéli az emberi halált is. Az ő halála azonban a feltámadásba fordul, mert Isten türelme és szeretete mindennél nagyobb. Ezért fordul Krisztus halála a feltámadásba. Ez nem racionális titok, ez a hit területe.

Időről időre még a keresztények is megpróbálták racionálisan magyarázni a föltámadás eseményét. Egy huszadik századi protestáns bibliamagyarázat szerint Jézus talán csak tanítványai szívében támadt fel. Ők annyira szerették, hogy életre keltették az alakját. Ez a magyarázat azonban nem elegendő, ebben csak valamiféle racionális gondolkodás nyilvánul meg. Amikor azonban az ember hitre jut, átlép egy másik területre. A hit mindig szabad döntés, viszont kár volna megcsonkítani. Ha valaki nem tudja elfogadni a feltámadást, ez a saját döntése. De kár volna megcsonkítani a hitet azért, mert valaki nem akarja befogadni. 

Jézus Krisztus feltámadásával kapcsolatban azt olvassuk, hogy anyagi valóságában támadt fel, de mégsem abban az anyagi valóságában, amelyben mi élünk. Milyen állapotban támad föl az ember, miután megsemmisül a biológiai test? 

   Milyen lesz a feltámadás? Jézus az evangéliumokban sok mindenről beszél, amit tudnunk kell a hit területéről, de nagyon sok mindenről nem beszél, nem mond el részletesen. Nem azért, mintha el akarná titkolni előlünk, hanem azért, mert amit elmondott, azt sem tudták fölfogni a tanítványok.

   Nem beszélt a feltámadás részleteiről, s az ő feltámadásának körülményeit sem ismerjük. Fizikai értelemben a sírt őrző katonák voltak jelen, de ők nem jutottak hitre, nem ismerjük, mit láttak, mit mondtak. A feltámadt Jézussal találkozó asszonyok és tanítványok beszámolóit ismerjük, de azok nem a feltámadás konkrét eseményéről tudósítanak.

   Jézus feltámadása, az esemény jellege titok marad előttünk. Az ember feltámadása megint csak titok. Annyit biztosan tudunk Jézustól, hogy az embernek örök élete van, tehát feltámad. A keresztények mindig is hitték, hogy az ember nem csupán lélek, hanem test és lélek egysége. Mivel Jézus sem csupán lélekben vette magára az emberséget, hanem valóságos ember lett, a teljes embert váltotta meg.

Fontos keresztény tanítás az ókori, platonikus gondolatokhoz képest, hogy nem csak a lélek üdvözül a testet, ezt a visszahúzó erőt elhagyva. Ismétlem, a test és a lélek egyszerre, tehát a teljes ember üdvözül. Hogy a maga konkrétságában hogyan, azt nem tudjuk. Amikor Jézus teste föltámadt, hasonló volt a földi testéhez, de mégsem olyan volt. Átment az ajtón, be tudott menni a bezárt szobába, de rajta voltak a sebek. Magán viselte a földi szenvedés nyomait. Hasonló volt, és mégsem. Erre szoktuk mondani, hogy ez a megdicsőült test. Feltételezzük, hogy az ember feltámadt teste sem olyan lesz, mint az evilági, a földi, hiszen az evilági test elporlad – hanem valamiféle megdicsőült test. 

A Húsvétig hátralévő időben hogyan készüljünk, hogy a keresztény üzenet lényegét minél mélyebben be tudjuk fogadni?  

   Idén a hagyományos értelemben vett húsvéti liturgia elmarad, legfeljebb online módon követhetjük a szertartásokat, ahol egy pap egyedül végzi azokat. A mostani helyzet arra ösztönöz minket, hogy alakítsuk ki és erősítsük egyéni imaéletünket. Mivel nem tudunk közösen részt venni szentmisén, nincs módunk gyónni, ezért folyamodjunk mindahhoz, amit eddig is gyakoroltunk, de talán nem elég figyelemmel. Vegyük kézbe a Bibliát, a rózsafüzért és imádkozzunk. Ha nem erősödünk meg szemlélődésünkben, nem vesszük kézbe minden nap a Bibliát, nem kezdünk el az ott olvasottakon gondolkodni, nem imádkozunk, akkor egy nagy lehetőséget szalasztunk el. Aki ellenben erre használja fel a hátralévő időt, megerősödött imaélettel térhet majd vissza a templomi istentisztelethez.

Az interjút készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Képek: Pixabay