Minden hónap második csütörtökén találkoznak a Jog- és Államtudományi Kar korábbi munkatársai a Szikora Gyula volt műszaki igazgató ötlete nyomán három éve életre hívott „nyugdíjas klub” keretében. Ez a kezdeményezés is a Pázmány sajátos légköréről tanúskodik. „Az egyetemen folyó munka és az ott megnyilvánuló szellemiség mellett mindenki elkötelezte magát” – emlékezik Kalocsai Ilona, aki a mintegy nyolcvanezer kötetes kari könyvtárat vezette. „Igyekeztünk olyan hangulatot teremteni, hogy mindenki jól érezze magát, ne »idegenként« végezzük egymás mellett a napi munkát” – magyarázza Gábor József. 2000 – 2007 között gazdasági igazgatóként segítette a kar munkáját. Szikora Gyula pedig így fogalmaz: „A beosztásokból következő feladatok mellett a legfontosabb dolognak azt tartottam, mivel az ember több időt tölt el a munkahelyén, mint otthon, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus légkört teremtsünk.”
Ilona történelem – könyvtáros végzettséggel 2003-ban került a jogi karra, és innen ment nyugdíjba 2013-ban. Kötődését az egyetem szellemiségéhez mutatja, hogy közben levelező tagozaton elvégezte a hittanári szakot. Amikor odakerült, „a könyvek még dobozokban sorakoztak a raktárban. Innen indulva munkatársaimmal egy jól működő felsőoktatási könyvtárat alakítottunk ki.” A hallgatóknak és az oktatóknak leginkább megfelelő nyitvatartási rendet honosítottak meg, s hogy minél rugalmasabban szolgálni tudják a hozzájuk fordulókat, könyvtár vezetője meghívott tagja volt a kari tanácsnak.
Mindhárman jó emlékekkel gondolnak Radnay József dékánra, majd utódjára, Bándy Gyula professzorra, s mint hangsúlyozzák, Szabó István dékán folyamatosan figyelemmel kíséri a klub munkáját és támogatja azt. Gábor Józsefet Radnay professzor hívta meg az egyetemre, akkoriban kezdődött gazdálkodási szempontból a karok különválása. „Az önálló tervezést és az önálló pénzügyi elszámolás megteremtését várták el tőlem. S még egy fontos dolgot: különféle jogi szolgáltatásokkal juttassuk plusz bevételekhez a kart.”
A könyvtár állománya hagyatékokból és vásárlásokból gyarapodott. „Elsősorban jogi szakirodalmat tartalmazott, beleértve a tudományág hazai és nemzetközi folyóiratait is.” Ilona a könyvtárépület büszkeségeként említi a Királyok Termét, ahol a 19. századi romantika stílusában Gaál Lajos festőművész 64 olajképe a magyar történelem jeles alakjait ábrázolja a honfoglalástól az aradi vértanúkig. Örömmel ismertette meg ezzel a látnivalóval a neves vendégeket és a gólyákat.
Tágas olvasótermet alakítottak ki, s a szabadpolcos rendszerrel megkönnyítették a könyvtárlátogatók dolgát. Az olvasóterem, emlékezik Ilona, rendszeresen tele volt hallgatókkal. Kényelmes, nyugodt körülmények között tanulhattak, készülhettek a vizsgákra. Az egyes tanszékek saját szakkönyvtárat alakítottak ki a főkönyvtár segítségével. Ilonáék a tanszékek igényei szerint rendelték meg a belföldi és külföldi könyveket, kiadványokat.
Arra a kérdésre, a digitális világban van-e még létjogosultsága a hagyományos könyvtárnak, Ilona a következőket mondja: „Mindenképpen szükség van rájuk, a jog területén különösen. Igaz, hogy sok mindennek utána lehet nézni az Interneten, ezzel együtt elengedhetetlen a könyvtár használata.”
A végzett és mai hallgatóknak Ilona üzenetként megfogalmazza: ne feledjék az összetartozást, ápolják továbbra is egymással és az egyetemmel a kapcsolatokat, és – bárhová kerüljenek is – erősítsék a katolikus szellemiséget.
Gábor József örömmel említi, hogy a kar gazdálkodásában „már az első év után stabillá vált a többletbevétel, ennek köszönhetően a dékán úr meg tudta emelni a fizetéseket, s a többletfeladatokat jutalommal ismerte el. Nem voltunk nyereségérdekeltek, de a vállalati gazdálkodáshoz hasonló rendszert követtünk.” A családias hangulathoz nagyban hozzájárultak a rendszeresen szervezett kirándulások: „A csíksomlyói búcsúra Kuminetz Géza atya, a mostani rektor is velünk tartott, illetve az oktatói karból is többen. Nekem vezetőként azért volt ez fontos, mert a napi tennivalók közben keveset tudhattak meg egymásról a munkatársak, de a kirándulások alkalmával baráti kapcsolatok alakulhattak ki.”
Szikora Gyula 2003-ban lett a műszaki és informatikai osztály vezetője. „Előtte a Hittudományi karon dolgoztam, gondnoki minőségben, de ugyanazt a feladatot végeztem, mint ami a jogon várt rám.” Amikor főnök úrnak szólították, a következőképpen válaszolt: „Egy főnökünk van, az égben, mi pedig társak vagyunk egy közös cél érdekében.” Kölcsönös tisztelet alakult ki mindenkivel, „a takarítónőktől kezdve a professzor urakig”.
A kirándulások során „felkerestük az ország összes püspökségét, ahol lelki felfrissülésben volt részünk. Ellátogattunk Mariazellbe, Nagyszombatban pedig megnéztük, honnan indult az egyetem 1635-ös alapításakor.” A külföldi utakba bekapcsolódhattak más karok dolgozói is.
Gábor József elmondja, abban az időben bővült a felvehető hallgatók száma. „S ami talán még fontosabb, a diákok között elterjedt, jó a Pázmányra járni. A hallgatói önkormányzat példánk nyomán ugyancsak közös programokat szervezett. A fiatalokkal Szikora Gyula tartotta a kapcsolatot. Bármilyen ügyben – akár lelki problémákkal is – felkereshették őt.”
„Valóban, igen sokat beszélgettem a diákokkal. Irodám mindig nyitva állt előttük, meghallgattam, mit szeretnének, miben segíthetek nekik. Gondoskodnunk kellett például budapesti kollégiumi helyekről, ami nem volt egyszerű. Az egykori diákok közül sokukkal ma is tartom Facebookon a kapcsolatot.”
A műszaki igazgató azt is elmondja: abban az időben újították fel az összes előadót. A tantermek közepén lévő két hatalmas oszlop igen zavaró volt, „de sikerült olyan műszaki megoldást találni, amellyel kiválthattuk ezeket a statikai elemeket.”
Mindhárman örömmel emlékeznek a Pázmányon töltött évekre, s bár most átmenetileg személyesen nem találkozhatnak a nyugdíjas klub tagjai, telefonon tartják egymással a kapcsolatot. Remélik, mihamarabb újra összejöhetnek, s „várjuk mindazokat, akik szívesen elfogadják meghívásunkat”.
Írta: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
