A rendezvény második felének vitáját Zlinszky János docens vezette, aki a Balaton Csoport (Balaton Group) éves találkozójára készülő közös munka előkészítéseként is értékelte az előadást és az azt követő kötetlen és tartalmas beszélgetést.
A Genezis vezetője, Tahyné Dr. Kovács Ágnes, az esemény megnyitójában emlékeztetett a hármas környezeti válság, - a klímaváltozás, a fajok és élőhelyek pusztulása és a hatalmas környezeti szennyezés – okozta kihívásokra, amelyre a teremtésvédelmi szempontú válasz a fogyasztói gondolkodásmódunk megváltoztatása, az ökológiai megtérés és egy új szövetség létrehozása a természettel.
Kristín Vala Ragnarsdóttir asszony előadása a 2026 áprilisában az Edward Elgar kiadónál megjelent The Elgar Companion to Creating a Regenerative Economy for Wellbeing című kötet gondolatmenetét mutatta be. A kötet 324 oldalon, három nagy részben – történeti áttekintés, új gondolkodás, továbbvezető út – dolgozza fel azt a kérdést, hogyan lehet a pusztító, erőforrás-vezérelt világgazdaságot jólétközpontú, regeneratív gazdasággá alakítani.
Az előadó geológusként és fenntarthatóságtudósként közelít a gazdasághoz. Mint elmondta, pályája során először a fenntartható közösségek, a talaj és a természeti erőforrások kérdésével foglalkozott, majd a 2008-as gazdasági összeomlás után Izlandra költözve rádöbbent: ha a gazdaság működésmódja nem változik, a többi beavatkozás is hatástalan marad. A geológusok jellemzően nem ismerik a közgazdaságot, a közgazdászok pedig gyakran nem ismerik a természeti erőforrások fizikai korlátait. A könyv éppen ezt a szakadékot próbálja áthidalni: a természet- és a gazdaságtudományt, valamint a pénzügyeket egyetlen keretben tárgyalja.
Rámutatott, hogy a 20. század közepe óta a társadalmi-gazdasági és a Föld-rendszer mutatói exponenciálisan nőnek. Számos technológiai anyag (köztük a vas) termelési csúcsa közeledik; a maradék egyre több energiával, vízzel és kibocsátással nyerhető ki. A véges bolygó, lehetetlen korlátlan növekedés jegyében megállapította, hogy az 1972-es Limits to Growth jelentés figyelmeztetése után fél évszázaddal a „business as usual” pálya lényegében nem változott.
Planetáris határokat áttekintve Kristín Vala Ragnarsdóttir asszony megállapította, hogy a kilenc határból a friss értékelések szerint hetet átléptünk. A gazdag országok sok biofizikai határt sértettek, miközben a társadalmi küszöböket nagyobbrészt biztosítják; a szegények épp fordítva. A kívánatos tartomány: kevés határátlépés és magas társadalmi ellátottság lenne.
A globális képet tovább árnyalta azzal, hogy Izland 2008-as gazdasági összeomlása iskolapéldája. A nagy kérés: GDP vs. valódi fejlődés. A GPI az 1970-es évek végéig együtt nőtt a GDP-vel, azóta ellaposodott vagy csökkent.
Bizakodásra ad okot, ahogy bemutatta, hogy az ember nem eleve önző; az együttműködés evolúciósan és intézményesen erősíthető (pl. Covid-vakcinák). Az új gazdaság építőelemei vonatkozásában leszögezte, hogy másfajta növekedésre van szükség. Mint például: közösség, ökoszisztéma-egészség, jövedelembiztonság, alapjövedelem-kísérletek, lokalizáció, nowtopiák (átmeneti városok, ökofalvak, co-housing, permakultúra). Szükségesnek látta a tulajdon és a pénzügyek demokratizálása: szövetkezetek, helyi pénz, értékalapú bankok ötlete alapján.
A globális egyenlőtlenségek „pezsgőspohár” ábrájával világította meg, hogy a vagyon és a kibocsátás a felső tizednél / 0,1%-nál koncentrálódik. A hagyományos közgazdaságtan alulértékeli a női- és a nem fizetett, úgynevezett gondoskodó munkát. A nők bevonásával a gondoskodási közgazdaságtana erősödhet, ahogy ezt az izlandi példán bemutatta.
Regeneráció vs. fenntartás kérésében pedig rámutatott arra, hogy nem elég megőrizni az egyensúlyt: helyre kell állítani talajt, vizet, biodiverzitást. Fullerton regeneratív elvei, Trebeck „érkezés”-gondolata alapján világította meg, hogy van pont, ahol nem kell több tárgy, fogyasztás. Meadows tőkeáttételi pontjaival mutatott rá, hogy az adók és támogatások a környezet és a társadalom fenntarthatóságában csak a felszínen és keveset mozdítanak. Mélyebben a rendszer szabályai, még mélyebben a gazdasági rendszer célja számítanak: GDP helyett az emberek és természet jóléte kellene legyen a jól-lét fokmérője. Az árazás szükséges, de nem egy „ezüstgolyó”; a mutatók (GPI, SDG, Beyond GDP, Dasgupta-féle teljes vagyon) csak a céllal együtt hathatnak.
2035-ös jövőkép tekintetében megállapította, hogy a fő akadályok egyike a silós, dobozos oktatás, a politikai lobby, a növekedésfüggőség, a pszichológiai halogatás, a széttagolt mutatók. Oktatásra és megfelelő politikára lenne szükség.
A Genezis vezetője záró szavaival felhívta a szubszidiaritás, a helyi cselekvés és a keresztény társadalmi tanítás - teremtésvédelem, nemzedékek közötti igazságosság - összekapcsolhatóságát a regeneratív gazdasági programmal. A PPKE 1995 óta foglalkozik a hármas bolygóválsággal felsőoktatási szinten. A rendezvény célja kettős volt: ismeretterjesztés és oktatási egyszerre. Az előadást követő vitában mind a jelen lévő szakértők, egyetemi oktatók, egyetemi hallgatók, PhD hallgatók is részt vettek.
Szöveg: Tahyné Kovács Ágnes
Forrás és fotó: PPKE
