Miért fontosak a különböző hallgatói, oktatói és munkatársi felmérések az egyetem számára?

Az egyetem Mérés, elemzés és fejlesztés eljárása alapján rendszeres felméréseket működtetünk annak érdekében, hogy mérjük és értékeljük az oktatási-képzési és oktatástámogatási folyamatok minőségét, a hallgatóknak nyújtott szolgáltatások színvonalát, valamint a hallgatók, munkatársak és külső érintettek igényeit és elégedettségét. Az így nyert információkra alapozva tudunk célzott fejlesztéseket megvalósítani. Az elemzések közös céljainkat támogatják: erősítjük a hallgatóközpontú oktatást, figyelembe vesszük a hallgatói véleményeket a vezetői döntésekben, nyomon követjük az oktatói teljesítményt, valamint figyeljük a munkatársi elégedettséget a megfelelő munkakörnyezet kialakítása érdekében. Emellett kiemelten fontos számunkra a külső érintettek elvárásainak feltárása is.

Az ESG (Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Sztenderdek és Irányelvek) is előírja, hogy az intézmények releváns adatokat gyűjtsenek és használjanak fel a képzési programok fejlesztéséhez (ESG 1.7), valamint folyamatosan monitorozzák és értékeljék azokat (ESG 1.9). Összességében a felmérések fontos alapot jelentenek ahhoz, hogy az egyetem megalapozott döntéseket hozzon és folyamatosan fejlessze működését.

Hogyan hasznosulnak a kérdőívek és mérések eredményei a mindennapi fejlesztési folyamatokban?

A PPKE eljárásrendje egyértelműen rögzíti, hogy a mérések eredményeit feldolgozzuk és elemezzük, majd ezekre építjük a karok és doktori iskolák önértékelését, az éves minőségfejlesztési jelentéseket, illetve a következő évi minőségcélokat. Ezek az akkreditációs önértékelések alapjául is szolgálnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adatok nem „megállnak” a felvételnél, hanem beépülnek a PDCA-ciklusba (tervezés–megvalósítás–ellenőrzés–fejlesztés), és visszacsatolási mechanizmust indítanak el.

A mérések eredményei rendszeresen megjelennek az EMBB ülésein is, ahol az egyetem vezetése ezekre támaszkodva hoz döntéseket. Az időbeli összehasonlítások révén jól kirajzolódnak a trendek: például a szakok népszerűsége, a hallgatói jóllét alakulása vagy az infrastruktúra fejlődése. A fejlesztési folyamat általában a következő lépésekből áll: felmérés → elemzés → vezetői értékelés → intézkedés → visszamérés.

Van-e konkrét példa arra, hogy egy felmérés kézzelfogható változást indított el az egyetemen?

Igen, több ilyen példa is van. A 2024-es hallgatói elégedettségmérés rámutatott a Neptun rendszer alacsony megítélésére és arra, hogy sok hallgató nem ismeri kellően az egyetemi szolgáltatásokat. Ennek hatására fejlesztési célként jelent meg a rendszer felülvizsgálata és a kommunikáció erősítése. A doktori felmérések nyomán a JÁK a 2024/2025-ös tanévtől megújította doktori programját: átláthatóbb, kreditközpontú struktúrát alakított ki, csökkentette a kötelező kurzusok számát, és új műhelymunka-elemeket vezetett be.

A frissdiplomás felmérések nyomán több területen is fejlesztések valósultak meg, például új gyakornoki tantárgyak indultak, bővültek a hallgatói közösségi terek és az elektronikus ügyintézési lehetőségek, valamint erősödtek a nemzetközi mobilitási és szakmai gyakorlati lehetőségek. A munkatársi felmérések eredményei alapján pedig több karon javultak a juttatások, új teljesítményértékelési rendszerek jelentek meg, és gyakoribbá váltak a belső kommunikációs fórumok. Emellett a középiskolai felmérések visszajelzései nyomán felülvizsgáltuk a felvételi pontszámítás rendszerét, új idegen nyelvű képzési lehetőségek indultak. Ezek az intézkedések is mutatják, hogy a felmérések nem pusztán információgyűjtési eszközök, hanem a minőségfejlesztési folyamat szerves elemei-

Milyen kihívásokat jelent az adatok elemzése? Hogy lehet ezekből valódi fejlesztési irányokat meghatározni?

Az egyik legnagyobb kihívás a megfelelő válaszadási arány és reprezentativitás biztosítása. Emellett a nyers adatokból valódi összefüggéseket és prioritásokat kell meghatározni. Egy alacsony elégedettségi mutató önmagában nem mutatja meg, hogy pontosan mi a probléma forrása – ezért elengedhetetlen a trendelemzés, az adatok összekapcsolása és az önértékelés. Az elemzésből vezetői döntésre alkalmas fejlesztési irányvonalat kell meghatározni. Az ESG 1.7 szerint a releváns információt nemcsak gyűjteni kell, de azok megállapításait érdemes és szükséges becsatornázni az irányítási és döntési mechanizmusokba. A képzési programok területén ez kifejezetten kívánatos. Az adatokat nem elszigetelten, hanem a minőségcélokhoz, az éves beszámolókhoz, az EMBB munkájához és a stratégiai dokumentumokhoz kell kötni. Valódi fejlesztési irány akkor születik, ha az intézmény: összeveti a trendeket, bevonja az érintetteket, kijelöli a felelősöket, megállapítja a határidőt és indikátorokat.

Mi az adatgyűjtés és elemzés szerepe az ESG-szempontokban?

Az ESG rendszerében az adatgyűjtés és az elemzés alapvető elem. Az ESG 1.7 azt írja elő, hogy az intézmények gyűjtsék, elemezzék és használják a releváns információkat képzési programjaik és egyéb tevékenységeik irányítására; az ESG 1.8 a világos, pontos és naprakész nyilvános információk fontosságát hangsúlyozza; az ESG 1.9 pedig a programok folyamatos monitoringját és rendszeres véleményezését várja el.

A Minőségfejlesztési Programunk erre utal, a belső minőségbiztosítás fő irányát jellemzően az ESG-alapú modell adja: mérés, elemzés és fejlesztés. Eljárásaink nevesítik azokat az adatforrásokat, amelyekből az intézmény minőségbiztosítási képet épít: gólyafelmérés, hallgatói elégedettségmérés, munkatársi elégedettségmérés, OMHV, Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR), motivációs felmérések, felvételi adatok, szervezeti önértékelés és éves minőségfejlesztési jelentések. Az adatgyűjtés célja kettős: egyrészt bizonyítja, hogy az intézmény valóban figyeli saját működését, másrészt lehetővé teszi, hogy a fejlesztéseket ne benyomások, hanem intézményi evidenciák és szükségletek alapján tervezzék meg.

Mitől lesz egy felmérés valóban hasznos?

Ha előre tervezett, célcsoport-specifikus, anonim, rendszeresen ismételt, elemezhető és beépül a fejlesztési ciklusba. A felmérési tervek azt mutatják, hogy az egyetem éves szinten, előre ütemezve végzi az OMHV, a frissdiplomás, a gólya felméréseket, a kompetenciaméréseket, a doktori, az oktatói motivációs, munkatársi elégedettségi és hallgatói elégedettségi méréseket; a kérdőívek online és anonim módon futnak.

A hasznosság másik feltétele, hogy a mérés ne önmagában álljon, hanem legyen következménye. Ezért kapcsoljuk össze a méréseket az önértékeléssel, az éves minőségfejlesztési jelentésekkel és a minőségcélok kitűzésével. Ha ez az összekapcsolódás erős, akkor a kérdőívből fejlesztési eszköz lesz, ha gyenge, akkor a válaszadók könnyen formalitásnak érezhetik. A válaszadási hajlandóság növelésének érdekében erősíteni kell a bizalmat és a látható visszacsatolást, fontos, hogy érdekelté tegyük a hallgatókat a bevonódásra, véleménynyilvánításra.

Az anonimitás, az egyszerű elérés, könnyített adatkitöltési lehetőségek elősegíthetik a hajlandóságot, és aktívitást a felméréseken való részvételre. Egy felmérés attól lesz valóban hasznos, hogy a kitöltő látja a célját, bízik a kereteiben, és később felismeri az eredményét a működésben.

Mit üzenne azoknak, akik úgy érzik, hogy egy kérdőív kitöltése nem hoz változást?

Valóban, egyetlen kérdőív önmagában nem változtat meg egy intézményt. A változás akkor történik meg, amikor a visszajelzések feldolgozásra kerülnek, és megjelennek a vezetői döntésekben, a minőségcélokban vagy az eljárások módosításában.

A felmérések az egyetem működésének szinte minden területét lefedik: oktatást, a hallgatói szolgáltatásokat, a munkakörnyezetet, a végzettek tapasztalatait, a felvételi és mobilitási kérdéseket, illetve a doktori képzést is; ez azt jelenti, hogy a kitöltött kérdőív olyan intézményi adatháló része lesz, amely ténylegesen befolyásolni képes a vezetői képet, az egyetem működését és a döntéshozatalt. A kérdőív kitöltése tehát nem látványos, de az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a hallgatók és munkatársak beleszóljanak az intézmény működésébe.

Minél több hiteles visszajelzés érkezik, annál pontosabb lesz az intézményi kép – és annál nagyobb az esélye a valódi változásnak. A felmérések intézményi szintű önismeretre, kritikai látásmódra, vitára és konszenzusra törekvésre serkentenek, ez az egyetem minőségbiztosítási logikája a felmérésekkel kapcsolatban. A felmérések adják a minőségbiztosítás esszenciáját, amelyből önértékelés, trendelemzés, minőségcél, eljárásrend-módosítás és stratégiai fejlesztés születhet. Az ESG ezt nemcsak támogatja, hanem el is várja az intézményektől.