Mi motivált abban, hogy Erasmus-mobilitásra jelentkezz, és miért éppen a madridi Francisco de Vitoria Universityt választottad?

Még mielőtt egyetemre jelentkeztem, hallottam az Erasmus-mobilitási programról, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség, hogy egy félévet külföldön tanulhatok. Már az egyetem előtt is kiváló lehetőségnek tartottam arra, hogy új helyzetben próbáljam ki magam, és megismerjek egy, a magyartól eltérő országot, várost és kultúrát. Az UFV-re elsősorban azért esett a választásom, mert amellett, hogy szakmailag is kiemelkedő programot kínál, Madridban található, ahova régóta szerettem volna eljutni. Középiskolában spanyolt tanultam, így szerettem volna élő közegben is használni a nyelvet.

Mennyire volt gördülékeny az Erasmus-jelentkezés és az adminisztratív ügyintézés a kiutazás előtt?

A Pázmány munkatársai nagyon segítőkészek voltak az adminisztratív ügyintézés során. Mindig volt lehetőségünk kérdezni, és részletes tájékoztatást kaptunk a kiutazás előtt, így az ügyintézés is gördülékenyen ment.

Hogyan segítette a Pázmány Külügyi Osztálya a felkészülést és a mobilitás lebonyolítását?

Folyamatosan a rendelkezésünkre álltak, és gyorsan válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Emellett tartottak egy tájékoztatót a kiutazó hallgatóknak, ahol az általános információk mellett még a kreditelismerési eljárásra is kitértek. A Pázmány Info oldalán is kiváló tájékoztató anyagok találhatók, ahol szintén számos hasznos információ érhető el.

Milyen volt az első benyomásod, amikor megérkeztél Spanyolországba és az egyetemre?

Egyszerre volt kissé félelmetes és izgalmas megérkezni Madridba. Egyrészt teljesen ismeretlen hely volt számomra, viszont már akkor érződött, hogy az emberek nagyon segítőkészek, szívesen segítenek eligazodni a városban. Az első egyetemi nap szintén hasonló érzéseket keltett bennem: egy úgynevezett Orientation Day programon kellett részt vennünk, ahol a világ különböző pontjairól érkező cserediákokkal ismerkedtem meg. Már itt elkezdhettem gyakorolni a spanyolt néhány latin-amerikai diákkal. Érdekes volt új emberekkel találkozni, ugyanakkor nagyon el is fáradtam a nap végére.

Miben különbözött a Francisco de Vitoria University oktatási rendszere és hallgatói élete attól, amit a Pázmányon megszoktál?

Az egyik legjelentősebb különbség talán az egyetem méretéből fakad. Az UFV minden kara egy campuson található, ezért nagyon sok diákkal találkozik az ember, bár emiatt nehezebb is mindenkit akár csak arcról megismerni. A tanórák rendje is kissé más: blokkokban zajlanak a másfél-két órás órák, jellemzően kis csoportokban. Az oktatók az előadások során is viszonylag közvetlen kapcsolatban vannak a hallgatókkal.

Melyik volt a legemlékezetesebb tanulmányi vagy egyetemi élményed a mobilitás során?

Talán a drámacsoport év végi előadását mondanám. Néhány helyi és nemzetközi diák drámaórákon vett részt, és mindenki egy monológot adott elő az év végén. Nagyon érdekes volt látni, hogy a kortársaim milyen jól formálnak meg egy-egy karaktert, és néhány egyszerű kellékkel, valamint kiváló színpadi jelenléttel hogyan szórakoztatják a közönséget. Néhányukat már korábbról ismertem, és nagyon jó volt őket egy új oldalukról is megismerni.

Milyen nemzetközi kapcsolatokat sikerült kialakítanod, és mennyire maradtak meg ezek a kapcsolatok a mobilitás után?

Számos országból lettek barátaim az Erasmus alatt, azonban még kérdéses számomra, hogy ezek közül hány kapcsolat marad meg hosszú távon. Abban biztos vagyok, hogy ha valamelyikünk a másik országába látogat, akkor megpróbálunk találkozni, de azért egészen más sok ezer kilométerre élni egymástól és időről időre hírt adni magunkról, mint amikor öt hónapon keresztül egy városban laktunk, és bármikor találkozhattunk. Bízom benne, hogy még a távolság ellenére is lesznek olyanok, akikkel évek múlva is tartjuk majd a kapcsolatot.

Milyen kulturális különbségeket tapasztaltál a magyar és a spanyol mindennapok között?

Talán azt, hogy a spanyolok lazábban kezelik a határidőket, és a helyzeteket is szeretik spontánabb módon megoldani. Az időpontokat sem kezelik olyan szigorúan: egy megbeszélt időpont inkább iránymutatásként szolgál náluk, mintsem kőbe vésett szabályként. Emellett a közlekedésben is dinamikusabb vezetési stílust tapasztaltam, a buszok is gyorsabban gyorsultak és lassítottak az itthoniaknál, és néha az volt az érzésem, hogy a piros lámpát is inkább csak ajánlásnak tekintik.

Találkoztál-e olyan kihívással vagy nehézséggel a kint tartózkodás alatt, amelyből sokat tanultál?

Persze, az Erasmus alatt számos kihívással kellett megküzdenem, a lakáskereséstől a vizsgákon át egészen a beilleszkedésig. Ezek mind hozzátettek a tapasztalataimhoz, és ahhoz is, hogy hazatérve magabiztosabban közelítsek meg különböző helyzeteket.

Úgy érzed, hogy az Erasmus hozzájárult a szakmai vagy személyes fejlődésedhez? Ha igen, milyen területeken?

Főleg biotechnológiával kapcsolatos tárgyakat választottam, és ez szakmailag mindenképpen sokat adott, mivel a Pázmányon kevésbé találkoztam ilyen jellegű tárgyakkal. Mindemellett azt gondolom, hogy az Erasmus a személyes fejlődésemhez is hozzájárult: nyitottabbá váltam az új kultúrák és új emberek felé.

Melyik helyet, programot vagy élményt ajánlanád leginkább azoknak a pázmányos hallgatóknak, akik a jövőben Madridba készülnek Erasmusra?

Az egyik ingyenes szórakozóhelyet, a Blecót mindenképpen ajánlanám. Emellett a Citylife Madrid minden szerdán szervez egy úgynevezett language exchange programot, ahol a világ számos pontjáról érkező emberrel lehet megismerkedni, és különböző nyelveket lehet gyakorolni. Az este egy rövid beszélgetéssel kezdődik, majd bulival zárul.

Mit üzennél azoknak a hallgatóknak, akik még bizonytalanok abban, hogy jelentkezzenek-e Erasmus-mobilitásra?

Azt, hogy ne gondolkodjanak tovább. Az Erasmus mindenképpen meghatározó élmény egy egyetemista számára, és személyiségformáló hatással lehet az ember életére. Óriási lehetőség arra, hogy valaki új közegben próbálja ki magát, és egy teljesen ismeretlen szituációban kelljen helytállnia. Azt hiszem, amikor ez sikerül – és őszintén gondolom, hogy mindenkinek sikerülhet –, az óriási önbizalommal tölti el az embert. Egy olyan vissza nem térő lehetőség, amelyet kár lenne nem kihasználni.

Ugyanakkor fontosnak tartom azt is elmondani, hogy bár az Erasmus+ program által biztosított ösztöndíj valóban nagy segítséget jelent, önmagában a legtöbb esetben nem fedezi a hallgató teljes kinti megélhetési költségeit. Ezért szükség lehet további anyagi forrásra is, ami egyesek számára megterhelő lehet. Ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni a jelentkezés előtt.